Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-395

50 bÚ5. országos ülés 190í zása czimén kér szót. (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon; felkiáltások: Házszabályokhoz!)Csendet kérek, t. képviselő urak! Hock János: T. ház! Nem- akarok most hosszasan kiterjeszkedni és vitába bocsátkozni a miniszter úrral, mert azt hiszem, ő maga is belátja, hogy most nincs igaza. De értem kényes helyzetét, hogy ha egy felvetett éles politikai kérdésben határozott véleményt, ugy látszik, nem akar adni, a míg a vezető politikus nincs itthon. Azt gondolom, ezt a pártok egymás közt regardirozzák és méltányolják is. Ha tehát pusztán csak erre alapította volna felszólalását és az őszinteség egyszerű, tiszta politikájával megmondta volna ezt: akkor, azt hiszem, nem is lett volna köztünk véleménykülönbség, mert ez a kérdés végre is érinti politikai felelőségét is a kormánynak felfelé és igy természetes, hogy e kérdésben a t. kormány is előbb bizonyos megállapodásra akar jutni. De nincs igaza abban a t. miniszter urnak, hogy szavaimat egyszerűen félremagyarázva, azoknak oly értelmet akart adni, a melyet én azoknak nem adtam. Június havában a ház határozott, de e határozat a kolozsvári kérvény tárgyalása alkalmával történt és ugy szavazott a ház, hogy Wekerlének regi hazafias álláspontját vita nélkül magáévá teszi és egyhangúlag elfogadja, a mely abból állt, hogy Rákóczi hamvainak hazaszállítását a kormány, vagy legalább is a ház mielőbb eszközli. Az én indítványom nem áll ellentétben a benyújtott mostani kérvénynyel, mert ha a miniszter ur végigolvassa az ország törvényhatóságai, vagy pedig az egyes népgyűlések által beadott kérvényeket, meg fogja bennük találni, hogy mindegyik két lényeges pontra terjeszkedik ki. Először: a hála kötelességének lerovására, hogy azok a szentelt hamvak magyar földben pihenjenek; másodszor pedig, hogy a Rákóczi emlékét meggyalázó törvény eltöröltessék és igy erkölcsi elégtételt adjon ez a nemzet, a mivel nem Rákóczi Ferencznek, hanem önmagának tartozik. (Ugy van! a balés a szélsöbaloldalon.) Miután tehát minden kérvény erre a két lényeges pontra terjeszkedik ki, az enyém nem áll ellentétben e kérvényekkel, mert én a kérvényekben hangsúlyozott két főpontot foglaltam össze indítványomban, és arra kérem a t. házat, hogy utasítsa a kormányt, hogy a népgyűlések és törvényhatóságok kérvényeinek e két pontját mielőbb törvényhozásilag is rendezze. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ennélfogva én szivesen hozzájárulok, ismétlem, bizonyos politikai regardeból a kormánypártnak álláspontjához, hogy e kérdésben nem akar határozni és hevenyészve dönteni, a mig a miniszterelnökkel meg nem beszélte, mert bizonyos politikai vonatkozásokat is lát benne. (Mozgás és ellenmondás a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nessi Pál: Ezt meg kell beszélni. márczius 7-én, hétfőn. Csávolszky Lajos : A ház határoz. (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Hock János: Ismétlem tehát, hogy szivesen hozzájárulok ahhoz, hogy az ügy felett holnap határozzunk. De nagyon kérem a t. házat, hogy méltóztassék az én indítványomat ne egy elszigetelt, hevenyészve fellépő indítványnak tekinteni, hanem olyannak, a melyet az ország törvényhatóságainak legnagyobb része, a melyet a népgyűlések, egyesületek, sőt maga a törvényhozás is magukévá tettek, s a melynek visszautasítása következetlenség volna önmagunk iránt, hálátlanság és tiszteletlenség volna a magyar nemzeti politikának szempontja ellen. (Ugy van! a baloldalon.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter óhajt nyilatkozni. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Hock képviselő ur véleményről nincs észrevételem, mert az megfelel annak a kölcsönös regardnak, a melylyel a pártok egymásnak tartoznak. Ezért csak Rakovszky István képviselő urnak felszólalására nézve kívánok nyilatkozni. (Halljuk ! Halljuk!) Nekem, t. ház, nem szokásom nagy hangon beszélni, de azért néha nekem is van igazam. Rakovszky István: Ritkán! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter Igaz, hogy nem is birok azzal a rettenetes önérzettel, a melylyel ő bír . . , (Derültség jobbfelöl.) Rakovszky István : Elhiszem! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: ... a ki azt hiszi, hogy neki joga van Ítélni elevenek és holtak felett még akkor is, a mikor ő téved, mint a jelen esetben. (Derültség jobbfelöl.) Csak azt akarom megjegyezni a képviselő ur azon megjegyzésére, a melyet az én vezetőszerepemre nézve tett, hogy nekem nincsen semmi néven nevezendő vezérszerepem. Én a háznak csak egy szerény tagja vagyok. Polónyi Géza: No de vonatvezető mégis! (Derültség.) Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Erre a közbeszólásra csak az a megjegyzésem, hogyha csakugyan vonatvezető volnék, én ezt sem szégyenlenéin, (Helyeslés jobbfelöl.) mert a vonatvezetőt, a ki kötelességét teljesiti, sokkal többre becsülöm, mint más embert, a ki kötelességét nem teljesiti. (Helyeslés jobbfelöl.) Találva magamat tehát nem érzem. (Zaj.) A mi pedig a házszabályokat illeti, sajnos, hogy a mi házszabályaink olyanok, hogy sok mindenre lehet bennük kadencziát találni, (Zaj.) de ajánlom figyelmébe a t. képviselő urnak a 246. § t. Miután pedig ő felolvasta a másikat, engedje meg, hogy, bár ó' is tudja, a fejére olvassam a 246. §-t, a mely igy szól: »01y tárgyra vonatkozó kérvény, mely felett a ház