Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-395

3,95. országos ülés 1904 márczius 7-én, hétfőn. 47 esetben tárgyaltam, megmutatva a módokat és ajánlkozva a kivitelnek elősegítésére. De, t. ház, hiszen nem vádolhatja senki ezt a házat ebben a lezajlott időszakban, már t. i. az utolsó 30 évben, mert 1873-ban kezdődött már a dolog, mert mindenkor volt annyi hazafiság a ház tagjaiban, hogy a Rákóczi hamvainak hazahozatalát illető indítványt mindenkor egyhangúlag elfogadta a ház. A legelső határozati javaslatot Simonyi Ernő adta be. Erre kezdett azután Szlávy én velem, a ki akkor még nem voltam tagja a háznak, tárgyalni. Legutóbb Wekerle Sándor volt miniszterelnök úrral szintén hosszasan tárgyaltam. 0 tett egy igen szép, igen hazafias nyilatkozatot akkor, a mikor azon 52 municzipium után sok év múlva Rákóczi szülővármegyéje, Zemplén vármegye és Rákóczi lakóvármegyéje, — Munkács várát értve — Bereg vármegye, megindították újra a dolgot feliratokkal. Wekerle nyilatkozatát volt szerencsém itt felolvasni a múlt nyáron, június havában, benne van a naplóban. "Wekerlének nyilatkozatát felolvasva, megkérdeztem Széll Kálmán akkori miniszterelnök urat, hogy vallja-e magáénak és aláveti-e magát a ház akkori határozatának, a mely szintén egyhangú. Széll Kálmán felállt és azt felelte, hogy igenis magáénak vallja Wekerle nyilatkozatát, magáévá teszi, s a t. ház akkori határozatát magára nézve érvényesnek ismeri el, és felszólított engem itt a ház szine előtt, hogy neki segédkezzem ezen dolog kivitelében, a mire én természetesen készséggel ajánlkoz tam, hiszen életem történetirói feladatának az lenne a koronája, ha az én felséges uram, fejedelmem, a magyar nemzet nagy dicsőségű férfia, II. Rákóczi Ferencz hamvait hazahozhatnám, (Elénk éljenzés és taps a szélsöbaloldahn.) azon hamvakat, a melyeket ezekkel a kezekkel én szedtem ki a koporsóból és raktam kegyeletesen bíborba, bársonyba burkolva azon czédrusfaládába, a mely az én gyürii- pecsétemmel és még néhány pecséttel lepecsételtetett. Ez lenne a koronája az én történetirói működésemnek, ha ezt megérem. (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) így lévén, t. ház, a dolog, természetes, hogy ha valaki egész lélekből és szívből pártolja Szilágy vármegye megújított feliratát ebben a szent nemzeti kérdésben, az mindenesetre én vagyok. S önöknek is nem kételkedem buzgó hazafiságában, t. ház, a kik már a múlt júniusban egyhangúlag elhatározták ezt és utasították a kormányelnököt, nem kételkedem abban, hogy ezt az elhatározásukat megismételik, kivált a mikor azóta az egész nemzet, kivált a múlt nyáron Máramarostól Pancsováig és Soprontól Zágonyig mindenütt felbuzdult és megülte a nagy, dicsőséges, ideális, hős Rákóczi Ferencz emlékezetét. Ez a törvényhozás, a nemzet törvényhozása nem helyezheti tehát magát ellentétbe a nemzetnek akaratával és lelkesedésével. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezért én a Rákóczi név dicsőítésére és a történelmi igazság kikutatására vonatkozó, évtizedeken át folytatott munkában megőszült fővel kérem itt önöket: ne méltóztassanak még ebből a szent ügyből is jiártkérdést csinálni; (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon. Helyeslés jobbról.) nem is akarom ezt feltenni senkiről. A ház azon egyhangú határozatok után csak konzekventer jár el akkor, a mikor azon határozatokat egyhangú megállapodással ismét megújítja. Azt gondolom, a lényege a beadott indítványnak az, hogy a kérvényi bizottság utasíttassák, hogy záros határidő alatt ebben az ügyben a háznak tegyen jelentést, a mely jelentés tárgyalásakor azután a ház utasítaná Hock János képviselőtársam módosítása szerint a kormányt a megfelelő eljárásra. Ilyen határozat azonban már júniusban meghozatott, csakhogy nem hajtatott végre. Midőn tehát ezt megújítjuk, méltóztassék azon aktákat kikerestetni. Széll Kálmán volt miniszterelnök ur magára vállalta akkor a dolgot, velem kezdett is tárgyalni, de a közbejött parlamenti zavarok miatt abban maradt a dolog. Most tehát már igazán a becsület kérdése minden magyar emberre, hogy ez a szent ügy valahára tisztába hozassák és annyi idő multán megvalósíttassák. Talán csak nincs valaki, a ki ebben ma, kétszáz év multán politikai dolgot látna és ilyennek fogná fel egy nemzeti hős hamvainak a hazaszállítását. En szivem egész melegével és gondolkodásom összességével a mellett vagyok, hogy a háznak ebben az értelemben már többször, így legutóbb június elején hozott határozata megujittassék a benyújtott határozati javaslat elfogadásával, hogy így végre-valahára az ügy örvendetesen, az egész magyar nemzet megelégedésére, elintézést nyerjen. A hazafiam Kassa város restaurált dómjában már egy szép nyugvóhelyet is készített, a mely előre várja Felső-Magyarország egykori fejedelmének hamvait; a mikor a kassai kiállilitás alkalmából ott voltunk, én szent áhítattal szemléltem ezt a helyet. Kérve kérem tehát önöket mindnyájukat, méltóztassanak hozzájárulni ehhez a határozati javaslathoz, a melyhez hasonlót már legalább 30 esztendeje nem tudom hányszor hoztunk, így legközelebb a múlt janius havában is, és a mely határozati javaslat a meghozott határozatokkal teljesen konformis, kivéve, hogy záros határidő kitűzését kivánja, a mire bizony már nagy szükség van. Tanúsítja ezt az a sokszor meghozott és máig sem végrehajtott határozat. Ismételten kérve kérem, méltóztassanak azt elfogadni, és a kérvényt ilyen értelemben jelentéstétel végett utasítani a kérvényi bizottsághoz. (Hosszantartó éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.)