Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-395

3,95. országos ülés Í90í márczius 7-én, hétfőn. 4 ! hódoltság igájában nyögött, vagy fenn Bécsben, az udvarnál keresett kitüntetéseket és bizonyos méltóságokat, s azért, hogy önmagát biztosítsa és családját erősítse, nemzetének árulója lett. (Igaz! Ugy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ilyen körülmények közt látjuk, hogy a nemzeti ellenállás utolsó szervezett mozgalma a Zrínyi-féle mozgalom volt, a mely Magyarországon a legtörvényesebb és legszentebb ellenállást szervezte, épen azért, hogy a magyar nemzet szabadságát a törvénytelenül elnyomó német rendszer szolgasága alól felszabadítsa. Mi lett a vége, tudjuk. Magyarország területén mindazok, a kik igazán hazafiak voltak, az összeesküvésben komprommitálva lettek. Tudjuk, hogy vérzett el a bakó által Nádasdy, Frangepán és Zrínyi Péter. Tudjuk, hogy állították fel a kettős vértörvényszéket, a hová mindenkit megidéztek, a ki gyanús volt nemzeti érzéséről. Tudjuk, hogy a bíróságot ugy állították össze, hogy egyetlenegy magyar tagja sem volt a bíróságnak és a vádlottakkal szemben nem tartozott a bíróság a tanuk nevét megnevezni; elég volt egy rosszakaratú tanúvallomás, hogy a legnemesebb, legbecsületesebb magyar ember ott elitéltessék, jószágelkobzásra, sőt életének megfosztására. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rákosi Viktor: Az elrablott kincseket Bécsbe vitték! Hock János: Teljesen igaza van Sipulusz {Derültség.) Rákosi Viktor t. képviselőtársamnak, hogy akkor, a mikor Heisier megindította az irtó háborút, Tököli elrablott kincseit, három millió forint értékben Bécsbe vitték. Thaly Kálmán: Rákóczi árváiét! Hock János: Tököli kincseit is, és három millió forint értékből fedezték a Magyarország ellen indított irtóháboru költségeit. (Igaz! Ugy van! Nagy mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsöbaloldalon.) E sötét és szerencsétlen viszonyok közt csak egy reménye volt a magyar nemzetnek. A Frangepán- és Zrínyi-család kipusztulásával a család sarja, Zrínyi Ilona volt az, a ki Rákóczi udvarában, mint Rákóczi hitvese, téliesítetté az országban a kötelességét. Tudjuk, hogy ő volt az, ki utóbb férjliez ment Tökölihez és Munkács várában, a mikor egész Magyarország elnyomva. kipusztítva volt, maga ez az egy asszony képviselte a nemzeti szabadság folytonosságát. Abban az időben egyedül Munkács vára volt a magyar szabadság. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Bartha Miklós: Házszabályokat csináltak ellene Bécsben. Hock János: Azt is tudjuk, hogy árulás utján a vár német kézbe esett és azokat, a kik Magyarországon a nemzet jogainak egyetlen védői voltak, az özvegyasszonyt, felvitték gyermekeivel együtt Bécsbe, a hol elválasztván őt gyermekeitől, utóbbiakat a neuhauseni kolostorban német szellemben akarták nevelni, hogy az utolsó magyar ellenálló családot is elnémetesitsék és ekként Magyarországon minden törvényes, jogos ellentállásnak fészkét kiirtsák. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Századéves történelmünkbe nyúlik vissza a mi szabadságharczunk. Nem inczidentaliter felvetődött dolog tehát az, a mit mi itt védünk. (Igaz! Ugjj van! Taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) És csodálatos, hogy akkor, a mikor a nemzet tömegei áttüzesedve a multak emlékeitől, megmozdulnak, és Rákóczi Ferenczet, a szabadsághőst ünneplik, a ki a nemzeti elnyomatás ellen, Bécs ellen frontot csinált és ellentállt: akkor ezt a nemzetet uj életre ismét a Rákócziemlékek keltették, hogy egy felülről jött szerencsétlen rendszerrel szemben, a mely fenyegeti a magyar alkotmánynak szólásszabadságát, mindenét, újból állást foglaljon. (Éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) S hiszem, hogy mi is visszaverjük ugyanazt a támadást, a mely, ha nem is hasonló körülmények közt, de hasonló czélból, mint Rákóczi idejében, a nemzetnek törvényhozási joga ellen intéztetik. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Nekem az nem bizonyíték és nem elégtétel, hogy most ezen mozgalom élén egy olyan magyar ember áll, a ki ezen eszmének szolgálatába bocsátotta nagy tehetségét. Ellenkezőleg, a történelemből is megtanultam, hogy valahányszor Magyarországot erőszakos elnyomatással szabadságától megfosztani, közszabadságaiból kiforgatni akarták, mindig akadtak eladó magyar emberek. (Taps a bal- és szélsöbaloldalon.) És csodálatos, hogy mikor egy nagy tehetség, egy nagy név eme nemzetellenes irányzatnak a zászlótartója lett, mindig tudott magának toborozni pártot is, a mely álláspontját helyeselte és támogatta. (Mozgás és zaj jobbfelöl. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Mi az ?) Kubinyi Géza: Innen is lehet talán beszélni, vagy mi! (Zaj.) Hock János: A történelmi eseményeknek az a sajátossága, hogy ha nagy perspektívába állítjuk be, a távolból világosak, mig a közelből az ember az eseményeket nem szokta észrevenni. így kétségtelen, hogy akkor, mikor Rákóczi szabadság-mozgalmát letörték, mikor a magyar nemzet utolsó ellenállását is tönkretették, és mikor a magyar törvényhozás azt a törvényt hozta ellene, hogy még emlékét a sirban is meggyalázták, akkor az ország többsége ezt a szerencsétlen hazaáruló politikát szintén helyeselte, és csak két évszázadnak perspektívájában derült ki az, hogy az ország egyértelmüleg elitéli és megbélyegzi azon szerencsétleneket, a kik a nemzeti eszme meggyalázására vállalkoztak. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) T. ház! Mindenki tudja, bogy ezek az állapotok, mikor Rákóczi fegyverhez kényszerült nyúlni, rendkívül hasonlítottak a mai helyzet6*