Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.
Ülésnapok - 1901-409
nárczius "lh-én, csütörtökön. 363 409. országos ülés 1904 n Nincs!) Észrevétel nem lévén, a jegyzőkönyv e részét hitelesítettnek jelentem ki. Most pedig folytatjuk, t. ház, a törvényjavaslat tárgyalását, a melyet a második szakasznál hagytunk el. Endrey Gyula jegyző: Barta Ödön! Baría Ödön: T. ház! A második szakasz módosítására vonatkozólag tett előterjesztéshez kértem szót azért, hogy a szünet alatt alkalmunk lévén meggyőződni az ajánlott módosítás lényegéről, pártunk részéről is állásfoglalásunkat jelezhessük. Á t, miniszter ur nem mondotta meg előterjesztésének megtevésekor azt, hogy itt voltaképen azért van ok és szükség egy ilyen módosításra, mert a horvát provizórium is ex-lex-be jutott. A legutolsó provizóriumnak hatálya ugyanis 1903. deczember 31-ikén lejárt. A Horvátországgal rendezett pénzügyi viszonyokkal szemben bizonyos teendők merültek fel. a melyeket valahogyan a kormány elintézendó'knek talált, saját politikai felelőségére, — mint a hogy mondani szokás, Már most természetes dolog, hogy itt egy indemnitásról, igazi indemnitásról van szó, vagyis a t. kormány, ugy látszik, utólagos felmentvényt kér azokért az intézkedésekért, illetőleg azért a tényért, hogy egyáltalában intézkedett és Horvátország számára abban a keretben, a melyet megállapított a legutolsó provizórium a régi kiegyezés nyomán, mely 1889-ben lejárt, folyósította azokat a javadalmakat, a melyek Horvátország részéről igénybe vétettek. Minthogy az ex-lexnek, ugy látszik, ez lesz a legutolsó maradványa, és minthogy a paragrafus e módosításának más czélja nincs, kijelentem, hogy a módosítás ellen semmi aggályom nem forog fenn és ahhoz a magam részérői is hozzájárulok. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki a törvényjavaslathoz hozzászólni? (Nem!) Ha senki nem kíván, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. A második szakaszra nézve a pénzügyminiszter adott be egy módosítást. Legelőbb fel kell tennem a kérdést az eredeti szövegre nézve. Kérdem: elfogadja-e a ház a törvényjavaslat 2. §-át eredeti szövegében, igen vagy nem ? (Nem ') Senki sem kívánja elfogadni, tehát kimondom, hogy a ház nem fogadja el a törvényjavaslat 2. §-át eredeti szövegében. Most felteszem a kérdést, hogy a ház elfogadja-e a 2. §-t a pénzügyminiszter ur által módosított szövegben, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, a kik a 2. §-t a pénzügyminiszter által módosított szövegben kívánják elfogadni, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A ház tehát a 2. §-t a pénzügyminiszter által módosított szövegében fogadta el. 1\ ház! Ezzel a javaslat részleteiben is le tárgyaltatván, javaslom, hogy annak harmadszori olvasása tűzessék ki a legközelebbi ülés napirendjére. Hozzájárul ehhez a ház ? (Igen!) Akkor ezt határozatkép kimondom. Következik a szolgálati biztosítékok megszüntetéséről szóló törvényjavaslatnak (írom. 346, 380) általános tárgyalása. Az előadó ur kivan szólani. Hegedüs Lóránt eíőadó: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A szolgálati biztosítékokat, az állami tisztviselők óvadékait akarja megszüntetni az a törvényjavaslat, a melyet most tárgyalunk. A pénzügyi bizottság jelentésében részletesen kifejtette, hogy ez az intézmény ma már sem elméleti, sem gyakorlati szempontból nem védhető, elavult, (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) tehát azt hiszem, szükségtelen ezeket bővebben ismételnem. Elméletileg ugy áll a dolog, hogy a mióta a magyar állam kinőtt a patriarkális államnak szűk keretéből, lassankint megszakadnak azon magánjogi kapcsok, a melyek az államot alkalmazottaihoz fűzték. Gyakorlatilag eléggé jellemzi ezen intézményt az, hogy az állam adőhivatalnokaitól és postai tisztviselőitől mintegy 6 1 /3 millió koronát szedett be és kezeli azt nagy költséggel és bonyolult módon azért, hogy évenkint átlag 11 ezer koronával szemben érvényesíthesse megtérítési jogát, holott 11,000 koronával sokkal többe kerül azoknak a tisztviselőknek fizetése, a kiknek az óvadékot kezelniük kell. Ennélfogva az intézménynek megszüntetése, a zálogházi becsüsök kivételével, ugy az állam mint a tisztviselők szempontjából üdvös. Az állam szempontjából a magyar állami tisztviselőknek fegyelmezettsége, becsületessége, azonkívül állása és fizetése biztosítékot szolgáltat, (Zaj a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) és ennélfogva az óvadék szükségtelen; sőt ellenkezőleg azt lehet mondani, hogy maguk ezek az óvadékok bizonyos tekintetben káros hatással voltak, mert ha a tisztviselőt kinevezték', annak uj fizetéséből levonatott egy harmadrész szolgálati díj fejében, két harmadrész pedig óvadékra, és ha annak a tisztviselőnek még költözködnie is kellett, akkor a költözködésre annak a tisztviselőnek rá kellett fizetnie, ugy hogy épen ez az óvadék volt veszélyeztetve abban a tekintetben, hogy az a tisztviselő sokszor adósságba keveredett, csakhogy kifizesse az óvadékot. Épen ezért mindenütt, a hol ezt az intézményt behozták, így Poroszországban, meg is szüntették, az osztrák kormány pedig szintén megszüntető törvényjavaslatot terjesztett a Eeichsrath elé. A tisztviselők szempontjából sürgős a dolog elintézése azért, mert a múlt évre a törvényhozás bölcsesége úgyszólván az összes állami tisztviselőket pótlékban részesítette, csak épen az anyag- és pénzkezelő tisztviselők nem kaptáit belőle semmit az általam emiitett okok alapján. Ezeknél fogva azt czélozza az előttünk fekvő 46*
