Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.
Ülésnapok - 1901-409
360 409. országos ülés 190'+ márczius Ik-éa, csütörtökön. országgal való becsületes kiegyezés és megértés munkájának érdekében.., (Helyeslés jobbfelöl.) Szatmári Mór : Az egész horvát közvélemény ellenséges. (Nagy zaj és ellenmondás jobbfelöl.) Gr, Tisza István miniszterelnök: ., . és ez elévületlen érdemeket szerzett magának ezen a térem (Igás! a jobboldalon.) És, t. ház, ez az irányzat erősbödött Horvátországban a nyolczvanas és kilenczvenes évek alatt. Csak most legújabban látjuk, hogy inogni érzi lábai alatt a talajt. Inogni érzi, miért? Bizonyára nem azért, mintha Magyarországot meg akarná rövidíteni, de mert tényleg a pénzügyi viszonyok fejlődése által olyan következmények hárultak a mai törvényes állapotban Horvátországra, a melyek ott tápot nyújtottak az izgatásra, a melyek ott lángra lobbantották a dolgokat, ismét ürügyet szolgáltattak az izgatásra és meggyengítették azt a szilárd talajt, a melyről a védelem ezzel az izgatással szemben történhetett. Én nem törekszem semmi másra: a magyar nemzeti politikának az a kardinális feladata van, hogy teljesítse minden jogos kívánságát Horvát-Szlavonországoknak, megadja nekik mindazon eszközöket, a melyeket saját erejükhöz mérten követelhetnek. (Egy hang balfelöl: De ne a mi kárunkra! Nagy zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk! Elnök csenget.) Megadja ezzel Horvát-Szlavonországok azon több belátással biró hazafiasabb és jobb elemeinek, a kik küzdenek ma is a mindkettőnk érdekében álló testvéries egyetértés politikája mellett, a fegyvereket, hogy megküzdhessenek ellenségeikkel és biztosítsa ezen politika számára a siker előfeltételeit. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ez a vezéreszmém, t. ház, mindazon kérdésekre nézve, a melyek Magyarország és társországai közt megoldandó, ós én abban a meggyőződésben ajánlom a javaslatot elfogadásra, hogy annak elfogadása által nemzeti politikát csinálunk a szónak legszebb és legigazibb értelmében. (Elénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szélsőbalon.) Elnök: A vita be lévén fejezve, következik a határozathozatal. A kérdés az: elfogadja-e a ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául ? (Felkiáltások: Igen! Nem!/ Kérem azon képviselő urakat, a kik a törvényjavaslatot általánosságban elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta, és így belemegyünk a részletes tárgyalásba. Először a czim következik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét, mely észrevétel nélkül elfogadta tik. Olvassa az 1. §-t). Elnök: Kíván valaki a szakaszhoz szólni ? Barta Ödön: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!; Én nem hallottam, hogy a t. kormány részéről valaki ellenezte volna az én elleninditványomnak az elfogadását és hogy mivel indokolta volna ezt. Elleninditványomat én az általános felszólalás keretében adtam be, az elleninditványnak a lényege azonban az első szakasz ellen beadottnak is tekinthető. Méltóztassék tehát nekem megengedni azt, hogy mintegy indítványom indokolásául is, de a miniszterelnök urnak imént elhangzott beszédére válaszolandó is, néhány megjegyzést tegyek. (Halljuk! Halljuk!) " Én nagy megnyugvással hallottam, mikor a t. miniszterelnök ur rátért a horvát viszonyok ecsetelésére, a melyekben elég messze nyúlt vissza, mikor azoknak ismertetésénél az 1868. évi kiegyezésnek keletkezését ecsetelte. Azt vártam, hogy ezen a nyomon haladva a t. miniszterelnök ur el fog jutni egészen a legutóbbi idők ismertetéséig és el fogja vállalni azt a feladatot, hogy tüzetesen foglalkozzék azoknak a bajoknak forrásaival, a melyek az u. n. horvát zavarokban jutottak kifejezésre. A t. miniszterelnök urnak azonban igen érdekes felszólalása e részében sajnosán tapasztaltam azt a hézagot, a melyet az által idézett elő, hogy épen ezt a legérdekesebb részét beszéde fonalába nem vette fel. A miniszterelnök urnak tökéletesen igaza van, mikor azt mondja, hogy azokban a körökben, a melyek őszintén és jó meggyőződéssel saját anyaországuk területén, mondjuk : saját szülőföldjük és az anyaország iránti érdektől vezéreltetve, a Magyarország és Horvátország közti jó viszony ápolását tűzték ki feladatul, egy bizonyos mértékű elbátortalanodás állott be. De nem mondja meg a t, miniszterelnök ur azt, hogy ezen elbátortalanodás nem a lélek gyengeségéből ered, hanem annak a nyomásnak óriási voltából, a melyet két oldalról gyakoroltak rájuk. Az egyik oldalról a pártkötelék elnémította őket, lehetetlenné tette rájuk nézve, hogy ott, a hol erre szükség van a honnan a hangulat lecsillapítására leginkább volna hathatós szavuknak tere, innen a magyar országgyűlésből intézzék szavukat azok felé az elemek felé, a melyek ott a zavargások felidézésével maguknak exisztencziát szereztek; (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) másrészről pedig otthon azon a czimen, hogy a terrorizmus oly nagy, hogy azzal megküzdeni nem képesek, szintén csendes hallgatásba merülve, a mindenkori kormányt támogatták, ép ugy ott, mint itt. (Igaz! Ügy van! a szélsobaloldalon.) Ez elől az igazság elől a t. miniszterelnök urnak a helyzet ecsetelésénél elzárkóznia nem lett volna szabad. Ebben az esetbon, melyről itt szó van, a bátortalanság, a melyről a t. miniszterelnök ur megemlékezett, egyenesen a kötelesség rovására esik és ennek konstatálását a t. miniszterelnök úrtól az igazságos bírálat szempontjából méltán várhattuk. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy hiszen meg van győződve arról, hogy egyetlen párt sincs Magyarországon, a melyik elzárkózz
