Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-409

358 i09. országos ülés 190í márczius 2í-én

f csütörtökön. regnikoláris bizottságok tárgyalásainak bárminő elvi diskussziók által prejudikálni kívánnék. (Helyeslés jobbról.) Ez legyen magyarázata annak, hogy a lehető legszűkebbre fogom szabni felszólalásomat. Mielőtt azonban tulajdonképeni tárgyamra áttérnék, először a most felszólalt t. képviselő urat akarom egy tévedéséről felvilágosítani. Én nem tudom honnan vette azt t. képviselőtársam, hogy bárminő regnikoláris deputácziónak bárminő munkálata szentesittetett volna, mielőtt azt a törvényhozás tárgyalta. Ilyen nem történt soha, nem is történhetett: ez a közjogi sérelem, a melyre a t. képviselő ur hivatkozott, igazán a fikcziók világából való; itt valami tévedésnek kell fenforogni. A mi továbbá szintén nem az ügyhöz tartozó megjegyzés, a mi t. i. Szederkényi t. képviselő ur előadását illeti, megmondtam már sokszor, de kénytelen vagyok ismét és ismét hangsúlyozni : hagyjunk már egyszer békét annak a »bécsi befolyás«- féle dajkamesének. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélsőbaloldalion. Elnök csenget.) Mindenért, a mi ebben az országban történik, van magyar felelős faktor, a ki a teljes felelő séget elvállalja, és semmiféle ok nincs rá, hogy az urak másutt k bűnöst. Itt vagyunk mi; tessék velünk elbánni, állunk elébe a bírálatnak. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon.) A mi továbbá azt a hangot illeti, — már engedjen meg a t. képviselő ur — a melylyel ennek a háznak tagjairól: a horvát képviselőkről beszél, a kik épen olyan joggal tagjai ennek a háznak a közös ügyekre vonatkozólag, mint ezen ház bármely más tagja. (TJgy van! jobbfelől.) mert az ő joguk épen ugy a magyar törvényen, a magyar közjogon alapszik: (Úgy van! jobbfelöl.) azt sem ildomos, sem czélszerű, sem helyes dolognak nem tartom. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Azok a képviselő urak teljesitik itt a közügy^ iránti hivatásukat, teljesitik kötelességüket (Élénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk.') legjobb meggyőződésük szerint és nagyon természetes, hogy ugy járnak el, a hogy helyesnek látják és rem ugy, a hogy Szederkényi Nándor t. képviselőtársam látja helyesnek. (Ugy van! jobbfelöl.) Ha pedig a jelenlegi vitában ezen képviselő urak nem vesznek részt, ez nézetem szerint egyenesen a tapintatosság jele. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezek után a dolog érdemére térek át és mindenekelőtt konstatálok egy tényt: azt, hogy az eddig hatályban állott horvát-magyar pénzügyi kiegyezési dispozicziók alapján Horvátországnak közjövedelmeibeo apadás állott be. Apadás, a melyet egyéb körülmények mellett főleg az adótörvényeinkben beállott azon változás idézett elő, a melynek folytán bizonyos olyan jövedelmek, a melyek eddig HorvátSzlavonországok területén szedetvén, az ő jövedelmeik kiszámításánál figyelembe vétettek, az uj adótörvény értelmében többé nem ott, hanem Magyarország területén szedetnek. Ez, t. képviselőház, tény, a melynél fogva a Horvát-Szlavónországok beligazgatására rendelkezésre álló összegben jelentékeny csökkenés állott be. És itt azután Barta Ödön t. képviselőtársam nem helyes alapon hasonlítja össze a horvátországi viszonyokat a mieinkkel. Nagyon igaza van t. képviselőtársamnak, a midőn arra utal, hogy hiszen Magyarországon is sokszor kérlelhetetlen ridegséggel kell sok, magában véve helyes és jogos igényt visszautasítani, tehát ugyanezt követelhetjük a horvátoktól is. Ebben teljesen igaza van. De mégis gondolja meg az én t. képviselőtársam, hogy Magyarországon a költségvetések évről-évre expanzivitást és, fájdalom, elég nagy expanzivitást mutatnak, és ha kell is igényeket visszautasítani, azért évrőlévre mégis szaporodnak azok az igények is, a melyek kielégítést nyerhetnek, mert ha nem is olyan méretekben és olyan gyorsasággal, mint szeretnők, de azért az állam fokozódó jövedelmei a kiadásoknak és a produktív kiadásoknak is fokozatos fejlesztését lehetővé teszik. Akkor lehetne aequiparálni a kérdést a szorosan vett Magyarországra és Horvát- Szlavonországokra nézve, ha itt is azon körülmény állana be, hogy a rendelkezésre álló közjövedelmekben egy olyan akut csökkenés következnék be, a melynél fogva a mi produktív kiadásainkat 15—20 százalékkal kellene leszállítanunk oly czélból, hogy a pénzügyi egyensúlyt megmenthessük. E között pedig már mégis olyan különbség van, mint ég és föld között. És ha azután tovább megy t, képviselőtársam és azt mondja, hogy nagyon szép dolog az autonómia, de a ki autonómiát akar, fizessen is meg érte, és itt pl. felhozza a községeket, hát ebben a példában már ismét, gondolom legalább, nem helyes utón jár. Mert hiszen ugyanazon autonómiával, a melylyel a községek minálunk bírnak, bírnak nagy részben a horvátországi községek is és j)ótadóteherrel azok a horvát községek is ugyanolyan mértékben, sőt talán jobban vannak megróva, mint minálunk, ugy hogy azért az autonómiáért, a melyért a magyarországi községek megfizetnek, a horvát társadalom is megfizet az ő községi életének terén. á. tartományi autonómiára nézve Horvátországnak egy mód volna arra, hogy maga viselje ennek terheit, de ettől az egy módtól, azt hiszem, t. képviselőtársam ép ugy visszariad, mint a hogy én visszariadnék. Ez a pénzügyi különállásnak a statuálása volna, a mit, azt hiszem, hogy pártkülönbség nélkül mindannyian perhorreskálunk és visszautasítunk. De épen azért, mert azt mindannyian perhorreskáljuk és visszautasítjuk, azt hiszem, nem helyes és nem helytálló azzal a váddal lépni fel Horvát-