Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-408

W8. országos ülés 1904 márczius 23-án, szerdán. 345 Tessék visszavonni vagy csinálni vele valamit, mert még az elhagyott gyermekekről szóló törvény sem tűri meg ugy a védtelen gyermeket az utezaszélen, mint a hogy ez a törvényjavaslat itt a ház előtt fekszik. Ez is a paktumhoz tartozik, ez a része még nem volt végrehajtva, és az ezen oldalon ülő képviselőtársaimmal együtt jogunk'van ahhoz, hogy ezen beterjesztett javaslatnak törvényerőre emelését követeljük és sürgessük. Elnök: A házszabályok czimén történt felszólalás határozathozatal tárgyát nem képezvén, áttérünk b. Kaas Ivor képviselő ur interpellácziójára. B. Kaas Ivor: T. képviselőház! (olvassa): »Interpelláczió a belügyminiszter úrhoz: »Minő intézkedéseket szándékozik tenni a kormány, hogy a választók összeírásánál a törvénynek rendelkezése, hogy választók »mindazon bennszületett vagy honosított« polgárok, kik régi jog, adóczenzus stb. czimen választói joggal bírnak, érvény szereztessék; a Magyarországon születettek a választók névsorából ki ne hagyassanak ; a nem honosított külföldi illetőségű lakosok pedig azokba fel ne vétessenek és téves beiktatás esetén töröltessenek ?« Ezen interpelláczióm egyszerű oka az, t. képviselőház, hogy most lévéa a választók összeírása, a dolog sürgős intézkedést követel. A határszéli vármegyékben, Trencsén, Nyitra és Pozsony vármegyében nagyon sok Morvaországból és Ausztriából letelepedett magyar honpolgár van, a kiket nem minden szándékosság nélkül szülőik, nagyszülőik révén, ámbár benszülöttek, kihagynak a választói névjegyzékből. Másfelől Budapesten az egész világból idesereglett külföldiek, osztrákok, németek, olaszok, szerbek és más egyebek az adóösszeirásnál mint választójogosultsággal bíró adófizetők vannak kimutatva és ennek folytán belekerülnek a választói névjegyzékbe, a nélkül, hogy magyar állampolgárok volnának és joguk volna szavazati jogukat gyakorolni. Ugyanezt a panaszt hallom — nem tapasztalom — a határszéli megyék északkeleti részén, hogy ott galieziai illetőségű polgárok ezrei gyakorolják a választói jogot, a nélkül, hogy magyar honpolgárokká lennének. A világon sehol sem türetik olyan gyakorlat, hogy idegen alattvalók választói jogot gyakorolhassanak. Nálunk is ugy az 1848-dik évi, mint az 1874-dik évi törvény expresszis verbis kimondja, hogy csak benszülötteknek, vagy honositottaknak van választói joguk, máskülönben külföldieknek nincs. Nem a törvényben, hanem az eljárásnál van a hiba. A törvény ugy szól, hogy a választók névjegyzéke hivatalból állíttatik össze és igazittatik ki évenkint. Ha tehát a hivatalos eljárás nincs akként szabályozva, hogy a törvény ezen alapvető első intézkedése figyelembe vétessék, akkor az egyik hivatal nem tudja, mit tesz a másik, az adóhivatal cselekszik így, KÉPVH. NAPLÓ. J901 1906. XXEII. KÖTET. a községi elöljáróság és az összeíró küldöttségek ugy és az egész eljárás utasittatik a felszólalások terére. A törvény szerint megkaphatja ugyan az egyes ember a maga jogát vagy kireklamálhatja a másiknak nem helyes, jogát, do ez mindenféle komplikáczióra vezet és a mint a tapasztalás bizonyítja, miután esetleg községenként eszközlendő az összeírás, ellentétben áll eredményeiben azon rendelkezéssel, a mely a törvény alapja, hogy t. i. csak magyar honpolgárok legyenek választók és hogy hivatalból eszközlendő az összeírás. A hivatalból való összeírásnak tehát akként kell eszközöltetnie, hogy először az előző jog, a honosság állapíttassák meg. Tessék tehát a belügyminiszternek elrendelni, hogy az összeíró küldöttségek és az elöljáróságok erre kellő figyelemmel legyenek, az adóhivatalok kimutatásai és az összeíró küldöttségek működése kongruens legyen és igy az összeírás ezen alapjogunkra való tekintettel eszközöltessék. (Helyeslés halfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház ! Azonnal szándékozom felelni az előterjesztett interpelláczióra. (Halljuk! Hall juh!) A törvény kimondja, hogy választói joggal csak olyanok élhetnek, a kik születés vagy honosítás folytán magyar houpogárok. Ennek folytán az én nézetem is az, hogy a választói névjegyzék összeállítása alkalmával az a körülmény, hogy magyar honpolgár-e valaki, a menynyire az egyáltalában kipuhatolható — mert mondjuk olyan helyen, mint Budapest főváros, nagyon sok emberre nézve nem puhatolható ki, mert nagyon megakasztaná az eljárást, ha ebbe beleavatkoznának — kell, hogy tekintetbe vétessék. Ez a nézetem tehát t. képviselőtársam nézetével megegyezik. Azon kívánságának azonban, hogy a kormány, illetőleg az itt első sorban tekintetbe jövő belügyminiszter, ebben a tekintetben intézkedéseket tegyen és utasításokat bocsásson ki, nem teszek eleget, mert a törvényt megsérteni nem akarom. (Helyeslés jobbfelol.) Már pedig a törvény nagyon helyesen a választói névjegyzékek összeállítását teljesen függetlenítette a központi kormánytól és önkormányzati testületeknek teljesen független hatáskörébe utalta. B. Kaas Ivor: Hivatalból eszközlendő! Gr. Tisza István miniszterelnök: Önkormányzati testületek hatáskörébe utalta és független bíróság védelme alá helyezte. Tehát egyenesen törvénysértést követnék el, ha ebbe beleavatkoznám. T. képviselőtársam itt egy sajátságos — bocsánat a kifejezésért — fogalomzavarban szenved. Hivatalból eszközlendő az összeíró küldöttség által, vagyis nem kell, hogy megvárja, hogy Kis Péter vagy Nagy Pál hozzájöjjön a maga ügyével, de az előterjesztett adatokból hivatalból igazítja ki a névjegyzéket. A hivatal alatt ne tessék mindjárt hivatalnokot érteni, hanem 44