Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.
Ülésnapok - 1901-408
34fi f i08. országos ülés i90k márczius 23-án, szerdán. azt a fórumot, a melyet a törvény illetékes hatóságként megállapít. (Zaj balról. Elnök csenget.) Azt hiszem, ha kell valahol t. képviselőtársamnak mint lelkes és tüzes ellenzéki férfiúnak arra ügyelni, hogy a kormány túl ne lépje hatáskörét és he ne avatkozzék jogtalanul és illetéktelenül, ugy épen a választói névjegyzék összeállításánál kell ezt tennie, és ha valahol helyén valónak tartom azt, hogy a kormány diskreczionárius hatásköre teljesen elimináltassék, ugy épen ez a tér az. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt olyan lelkiismeretesen vettem eddig is tekintetbe, hogy midőn egy, most már, hála Isten, feleslegessé vált törvényjavaslatot nyújtottam he a házhoz, a mely az összeirási munkálatok elhalasztását involválta, a központi választmányokat erről értesítettem, de semmiféle rendelkezést ki nem bocsátva, hanem egyszerűen figyelmükbe ajánlva azt, hogy nem volna-e czélszerít várni az összeirási munkálatok megindításával. Erre kaptam választ egj központi választmánytól, a mely azt mondja, hogy ő nem osztja a miniszter nézetét és megindítja az összeirási munkálatot. Ezt is egyszerűen tudomásul vettem, mert azt tartottam, hogy az ő joga ebben a kérdésben határozni ugy, a hogy jónak látja, én nem rendelkezhettem, hanem csak figyelmébe ajánlhattam a dolgot a központi választmánynak. Ezt az álláspontot fogom szigorú következetességgel érvényesiteni az egész vonalon és a választói névjegyzékek összeállításába sem direkt, sem indirekt befolyást gyakorolni nem fogok. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) B. Kaas Ivor: Hogy én szereplek ebben a vitában, mint a kormány diskreeionárius hatalmának kiterjesztője és mint a polgárok önkormányzati jogának csorbitója, ez mindenesetre oly fordulat, a mely a t. kormányelnök ur nagy ügyességéről tesz tanúságot. (Felkiáltások a jobboldalon : Ez az igazság! Ez a tényállás!) Az igazság azonban kettőn múlik, a tényálláson és a törvényen. A tényállás nekem ad igazat, mert való tény az, hogy sérelmes dolgok történnek a nem magyar honpolgárok nem csekély részével. Ha a tényállás ezt konstatálja és nem tagadják, hogy itt visszáságok vannak, a melyek orvoslást követelnek, az a kérdés, a törvény minő módot nyújt arra, és mit szab elő a minisztérium kötelessége gyanánt, eltekintve attól, hogy a reklamácziók és mindenféle panaszok az ő felügyelete alatt állanak. A hivatalból eszközlés miként történik? A miniszterelnök ur azt mondotta, hogy tévedés volt részemről azt érteni a »hivatalból« kifejezés alatt, hogy valamely hivatalos egyéniség által. Azonban itt van a 33. §., hogy az összeíró küldöttségek, a melyek autonóm testületek, miképen járnak el. Rendelkezésükre bocsátandők az egyenes adó- és községi főkönyvek, a földadótelekkönyvek stb.. szóval mind olyan dolgot kapnak, a melyet más hatóságok kezelnek. Ha ezen adatok hamisak, vagy nincsenek tekintettel a törvénynek általam czitált rendelkezésére . . . Gr. Tisza István minisztere!nök: Nem is lehetnek! B. Kaas ivor: Épen ott van a baj, azért kérdeztem, hogy micsoda intézkedéseket tett, mert az adóhivatal nem tudhatja, hogy honos-e az illető. Azonban a községi elöljáróság, a szolgabíró, a városi vagy egyéb községi hatóság, az igenis tudhatja és megtudhatja. Az egyes polgárok nem tudhatják meg. Ezért kértem azt az intézkedést, hogy a hivatalok konstatálják, mikor a listákat odaadják annak az összeiió küldöttségnek, hogy ezek az adófizetők honosak- e vagy sem. Ezt senki más nem teheti, csak maga a hivatal. Tehát itt nem arról van szó, hogy az összeiró küldöttségeknek ilyen vagy amolyan jogot adunk-e vagy azt csorbitjuk-e, arról sem, hogy a reklamáczió joga megvan-e. Az kétségkívül megvan, de az a Liptóba, Trencsénbe bevándorolt gyári munkás, a ki illetéktelen jogot gyakorol, nem fog maga ellen reklamálni, tehát bevétetik. Hogy azt a reklamácziót más vagy harmakik tegye meg. erre nézve megvan mindenkinek a joga, de annak nincs módja a valót konstatálni, nincs bizonyítéka. Már pedig ha reklamál, be kell bizonyítania, hogy az illető nem magyar honos. Tehát ha mi a törvényt magát megakarjuk tartani, azt nem tehetjük máskép, mintha a törvény alapján magát a hivatalos eljárást, maguknak a hivatalnokoknak eljárását, a mennyiben azok ebbe befolynak, nevezetesen a községi elöljáróságoknak és a szolgabiráknak eljárását szabályozzuk. Csak ennyit kivántam megjegyezni. Nem veszem tudomásul a miniszterelnök ur válaszát. Elnök : Á miniszterelnök ur kivan szólani. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! A törvény előírja, hogy micsoda hivatalos kimutatások bocsájtandók az összeiró küldöttségek rendelkezésire Ez megtörténik. Ennél meszszebbmenő ingerencziát azonban a hivatalos közegeknek a választók összeírására nem lehet adni. Várady Károly: Szükség van azokra a voksokra! (Felkiáltások a jobboldalon: Epén az ellenkező.') Gr. Tisza István miniszterelnök: A törvény taxatíve elősorolja, hogy micsoda . . . (Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon.) Várady Károly: Tapasztalásból tudom! (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Gr. Tisza István miniszterelnök: Nem tudom, elvégezte-e a képviselő, ur, mert én ráérek. Várady Károly: Én is, akár holnap reggelig ! (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérem, ne tessék a szónokot zavarni! Gr. Tisza István miniszterelnök: Mondom, a törvény előírja, hogy micsoda hivatalos adatok
