Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-408

340 hm. országos ülés 190k akár elvi, akár számszerű , része tekintetében előre is nyilatkozzam, vagy bármiféle bírálatot mondjak. Annak a három millió koronának megszavazása, melyről itt szó van, . . . Szatmári Mór: Jobb volna magyar iskolára ! Neményi Ambrus előadó: ... szintén nem prejudikálhat sem a regnikoláris bizottság, sem a t. ház határozatának, mert ez egyszerűen anynyit jelent, hogy egy ilyen összegre menő hiány mutatkozik az 1904-iki horvát költségvetésben; mivel pedig Horvátországnak azokon kivül, melyeket a jelentésben kimutattunk, autonóm jövedelmi forrása nincs, mivel adót nem emelhet, kölcsönt fel nem vehet, és nem volna keresztülvihető, hogy hirtelen a kormányzati apparátust megszorítsák, és valami radikálisabb intézkedésekhez folyamodjanak, azt javasoljuk a háznak, hogy a hiányzó összeget a későbbi elszámolás kötelezettsége mellett a kormány előlegezhesse. Nem járnék el azonban a köteles őszinteséggel, ha ezen későbbi elszámolásnak, vagy az előleges kifejezésnek túlságos jelentőséget tulajdonitanék, mert hiszen az eddigi tapasztalatok szerint jóformán kizártnak kell tekintenünk, hogy ez az összeg később a magyar államkincstárnak megtérüljön. Természetes ennélfogva, hogy ha a t. ház ezt a javaslatot elfogadja, ezzel a Horvátország iránt való gondoskodásnak, jóindulatnak és áldozatkészségnek messzemenő jelét adja, a melyet első sorban nem is pénzügyi, hanem csakis állami és politikai okokkal lehet igazolni. (Nyugtalanság a szélsobalóldalon.) Mint a pénzügyi bizottság képviselője, e helyen természetesen kétszeresen érzem, milyen komoly dolog az, ha a mai viszonyok mellett uj három milliós kiadási tételnek a költségvetésbe való beállítását javasoljuk. Mind a mellett javasoljuk a megszavazást a magyar költségvetés realitása és őszintesége érdekében is. Mivel ezen összegnek Horvátország részére való kifizetése ez idén el nem kerülhető, azért szükséges, hogy ezen kifizetés a törvényhozás előzetes tudtával történjék, és az 1904-iki költségvetés összeállításánál már számbavétessék. A javaslat elfogadása azonban — ezt ismételten kívánom hangsúlyozni — semmiben sem prejudikál a végleges horvát pénzügyi egyezménynek, a melyet a t. ház talán nemsokára tárgyalni fog. Erre való tekintettel és utalással a horvát költségvetés összeállítására vonatkozó azon általános megjegyzésekre, melyek a bizottsági jelentésben foglaltatnak, tisztelettel ajánlom, hogy ezen javaslatot általánosságban megszavazni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Endrey Gyula jegyző: Barta Ödön! Barta Ödön: T. képviselőház! (Halljuk!) Nehéz beleilleszkedni abba a keretbe, a melyet előszab az a vehemenczia, a melylyel a nagyfontosságú ügyek úgyszólván ránk rohannak, azzal az ökonómiával, a mely viszont azt diktálja, hogy lehetőleg gyorsan adjuk meg a háznak a kivánt márczius )>3-án, szerdán. szünetet. De én azt hiszem, súlyos kötelességmulasztást követnénk el, ha ezen javaslattal szemben, a melyet az előadó ur most ismertetni szíves volt, fel nem hoznók itt azokat a kifogásainkat, a melyek teljesen indokolttá teszik, hogy mi ezen javaslattól hozzájárulásunkat megtagadjuk. (Helyeslés a szélsobalóldalon.) Bármennyire igyekszik a t. ház mindazon előmunkálatokat elvégezni, a melyek az 1904-iki költségvetés összeállításához szükségesek: ezt a javaslatot ebből a szempontból ilyen fontosnak nem tartom. A magyar államháztartás költségvetését ezen javaslat nélkül egészen jól össze lehetne állítani, hiszen a javaslat indokolása maga is azt mondja, hogy bizonyos hiány már 1900-tól kezdve minden évben volt a horvát beligazgatási szükségleteknél, s ennek daczára ugy Horvátország, a melynek nincsen olyan autonómiája, hogy önálló pénzmüveleteket létesíthessen, mint Magyarország is zavartalanul összeállíthatta a maga költségvetését, a nélkül, hogy ezen tételről gondoskodott volna. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Hát egy kicsivel több őszinteséget kérünk, t, ház. (Mozgás jobbfelöl.) az előadó úrtól nem kívánok több őszinteséget, mert akkora őszinteséggel az előadói székből talán sohasem tárgyalták ezt a kérdést, mint a milyen őszintének az előadó ur mostani előterjesztését találom. Az előadó ur t. i. (HalljuJc!) az ő köteles nyíltságával — mert hiszen ő nem egy párt bizalmi embere, hanem a ház ellenőrző feladatát végzi, a midőn a pénzügyi bizottság előadói székében ül és mint a pénzügyi bizottság előadója itt a házban közfunkcziót végez - nem hallgathatta el azt, hogy az, a mi itt előlegként van felemlítve, nem előleg, hanem ajándék, vagy ne mondjuk, hogy ajándék, — mert nem akarom senkinek nemzeti Önérzetét megsérteni — hanem kedvezmény, a mely előfutárja a majdan megkötendő magyarhorvát pénzügyi egyezmény végleges létesítésének. Ebből a szempontból tartom én ezt a kérdést aktuálisnak és épen ez a szempont az, a melyből ezen kérdést bírálni óhajtom. Méltóztatnak tudni, hogy hivatkozás történik ugy ezen javaslatban, mint azon előterjesztésekben, a melyek erre vonatkoznak, arra, hogy a Horvátországgal kötendő pénzügyi egyezmény megújítása hosszú idő óta tárgyalás alatt van és az nem vezetett eredményre. Mi már annyira megszoktuk, hogy mindenért az ellenzéket okolják, hogy itt már ismét meg kell kérdeznem: vájjon az ellenzék volt-e ennek az oka, a magyar országgyűlés volt-e ennek az oka? Egyik sem. Az ellenzék legkevésbbé, mert az ellenzéknek megvolt a maga álláspontja a magyar-horvát kiegyezés tekintetében. Kifejtettük itt nem egyszer, hogy mi őszintén akarunk Horvátországgal való viszonyunkban szabályozást látni, de a mely szabályozás necsak abban legyen őszinte, hogy mi őszintén teljesítsük a magunk kötelezettségeit, hanem azt akarjuk, hogy ezzel a