Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.
Ülésnapok - 1901-408
W8. országos ülés 1904* márczius 23-án, szerdán. 339 mint a házszabályoknak legfőbb őre, de nézetem szerint a határozati javaslatok tekintetében okvetlenül kell valamit tenni. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) A t. miniszterelnök urnak előbbi felszólalására pedig azt bátorkodom megjegyezni, hogy legegyszerűbb volna, ha a kormány a már úgyis tárgytalanná vált jelentését visszavonná. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Akkor azután a legkönnyebben elesnék a dolog és preczedenseket sem alkotnánk. De a határozati javaslatokra nézve mégis kellene valamit tenni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Épen fel akartam szólalni és kijelenteni, hogy miután ez a legegyszerűbb és legradikálisabb módja annak, hogy az obstrukcziónak ezen nyomai is eltűnjenek a föld szinéről, (Derültség.) a miniszterelnöki jelentést ezennel visszavonom. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.Felkiáltások balfelöl: Ez a legegyszerűbb !) Elnök: Okolicsányi László t. képviselő ur kivan szólani. Okolicsányi László: T. ház! A házszabályokhoz kérek szót. Azt hiszem, hogy a miniszterelnök jelentésének visszavonásával a határozati javaslatok sorsa még eldöntve nincs. (Zajos ellenmondásoJc jobb felől.) Engedelmet kérek, a határozati javaslat nem esik el az által, hogy a miniszteri jelentés visszavonatik. Ezek a határozati javaslatok egészen önálló beadványok; (EllenmondásoJc a jobboldalon.) ezek felett határozni kell, vagy azokat az illetőknek kell visszavonniuk. A házszabályok nem ismerik azt, hogyha a jelentés visszavonatik, akkor eo ipso minden határozati javaslat tárgytalanná válik. (Ellenmondásolí a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! Ezek a határozati javaslatok egy vita során adattak be, a mely vita megindult egy miniszteri jelentésnek szétosztása tárgyában Ha most az a jelentés visszavonatik, hát mindaz, a mi a vitának tárgya volt, természetszerűleg elesik és igy elesnek ezen határozati javaslatok is. (Helyeslés a jobboldalon.) (Az elnöki széket Perczel Dezső foglalja el.) Elnök: T. ház! A jelentés visszavonatván, a határozati javaslatok a házszabályok értelmében elesnek. (Általános helyeslés.) Áttérünk már most napirend szerint a Magyarország és Horvát-Szlavón-Dalmátországok között létrejött pénzügyi egyezmény beczikkelyezéséről szóló 1889. évi XL. t.-cz. hatályának ujabbi meghosszabbítására vonatkozó pénzügyminiszteri törvényjavaslat általános tárgyalására. Az előadó • ur kivan szólani. (Halljuk! Halljuk !) Neményi Ambrus előadó: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ezen javaslatnak első része egyszerűen az 1889. évi XL. t.-cz. hatályának ujabbi meghosszabbítását kívánja kimondani 1904. évi deczember végéig. Önként értetődik, hogy a mennyiben időközben a Horvátországgal való végleges pénzügyi egyezmény törvényerőre emelkednék, a jelen törvény hatályát vesztené. A javaslat ennyiben teljesen megfelel a — fájdalom — már sablonossá vált horvát provizóriumjavaslatoknak, melyeknek sorában ez az ötödik. Remélhetőleg azonban ez lesz az utolsó provizórium, miután a regnikoláris küldöttség munkája most már a szóbeli tárgyalások stádiumába, tehát az utolsó stádiumba jutott. Mind a mellett, mivel a horvát költségvetési ügyek terén is több mint egy év óta törvénynélküli állapot uralkodik, a kormány azt kívánja, — és a pénzügyi bizottság ehhez a maga részéről készségesen hozzájárul — hogy a horvát pénzügyi kezelés ellátására ebben a javaslatban adjuk meg a törvényes felhatalmazást. A javaslat ezen első része, ugy hiszem, vita tárgya nem is lehet, mivel Horvátországot költségvetés nélkül nem is hagyhatjuk. Míg azonban az előző provizórium-javaslatok egyszerűen a status quot tartották fenn, addig a most előttünk levő javaslat egy igen fontos és komoly uj intézkedést tartalmaz, a melyet a törvényjavaslat ugy fejez ki, hogy HorvátSzlavonországok 1904. évi beligazgatási szükségletének az a része, a mely ez országok bevételeiből az erre a szükségletre az 1889: XL. t.-cz. határozata szerint eső hányadot meghaladja, a magyar korona országainak pénztárából a végleges pénzügyi egyezménynél leendő elszámolás fentartása mellett fog fedeztetni.« A pénzügyi bizottság jelentése megoldja, hogy az igy fedezendő összeg 3.008,000 koronára teendő. A bizottsági jelentés a horvát költségvetés számadatainak nyomán kimutatja azt is, hogy ezen hiány miképen keletkezett. Visszavezethető az részben arra, hogy a mi példánkat követve a horvát költségvetés is terjeszkedik, hogy a tisztviselői fizetéseket ott is emelik és ezzel emelkedik a kiadás. De visszavezethető a horvát deficzit arra is, hogy a fogyasztási adótörvényeink reformja és egyéb pénzügyi természetű törvényeink módosítása következtében Horvátország jövedelmeiben bizonyos elmaradás mutatkozik. Világosan kiemelni akarom, hogy arról a kérdésről, mennyiben alaposak az ezen czimeken főképen a fogyasztási adók uj rendje czimén támasztható igények, és a mennyiben egyikmásik követelés alaposnak elismertetnék, hogy mily összeggel értékelhető ez az igény, hogy, mondom, erről a kérdésről én most nem szólok. Ennek a kérdésnek a taglalásával akkor fogunk foglalkozni, mikor a végleges horvát pénzügyi egyezményről szóló javaslat előttünk lesz. Ma ebbe a kérdésbe bele nem megyek, mert hiszen nem ismerjük még a regnikoláris bizottság tárgyalásainak eredményét, és nem érzem magamat feljogosítva arra, hogy a teendő javaslatoknak 43*
