Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-408

300 408. országos ülés 190í márczius 23-án, szerdán. hanem győződjék meg arról is, hogy az államhatalom kész is rajta minden alkalommal segíteni. Tegnap kértem, hogy a most tárgyalás alatt ]évő költségvetési törvényjavaslattal együttesen a pénzügyi bizottságnak az az általános jelentése is tárgyaltassék, a mely 325. szám alatt terjesztetett be. Kértem pedig azért, mert már régebben szóvá akartam tenni néhány dolgot, a melyeket ebben a javaslatban igen helyesen és bölcsen látok megoldva. Ilyenek különösen azok az intézkedések, a melyek az állami üzemekre vonatkoznak, de különösen azok, a melyek a kormányzati személyzetre vonatkozólag ott igen helyesen állíttattak be. A pénzügyi bizottság e jelentése azt kívánja, hogy az 1903. évi státus az állami tisztviselők normál státusának mondassák ki, és hogy minden ujabb tisztviselői állás rendszeresítése ne a költségvetési kereten belül, de külön törvény alapján akként történjék, hogy a külön rendszeresítendő állások költségei külön határoztassanak meg. Legmelegében üdvözlöm a pénzügyi bizottságnak ezt az indítványát, a melyet a t. miniszter ur tegnapi nyilatkozatában magáévá tett, csak azt fűzöm hozzá, hogy szüntettessék meg az állami hivatalokban az ingjen munkaerő alkalmazása, mert ez az államhoz nem méltó és erkölcstelen dolog. (Igaz! a szélsöbalóldalon.) Ha az államnak szüksége van tisztviselőkre, azt a munkát fizesse meg. Az a munkaerő, a mely a jövőre való tekintettel ajánlkozik, hogy ingyen dolgozik, nem ingyen jut a maga képessegéhez, mert a szülőknek sok pénzébe kerül. Kell, hogy ha az állam igénybe veszi a munkaerőt, ez a költség megtérüljön. Vagy van szüksége az államnak munkaerőre és akkor fizesse meg, vagy nincs, akkor ne alkalmazza. (Igaz! a szélsöbalóldalon.) A másik dolog pedig, a melyre már régebben fel akartam hivni a t. kormány figyelmét, az a nagy visszásság, a melyet a minisztériumokban jó magyar szóval Einschubnak hívnak, és a mely annyira grasszál, hogy volt miniszter, a ki egynéhány évi minisztersége alatt 37, a minisztériumon kivül álló teljesen idegen embert vitt be a minisztériumba magasabb állásokba. (Mozgás.) Én nem vagyok a szamárlétrának nagy barátja, elismerem jogosultságát annak, hogy ha valaki tehetséges, szorgalmas, kiváló, soronkivül léptessék elő; azt sem ellenzem, hogy ha valamely kiváló erő, tehetség merül fel, ha a miniszter urak használhatónak vélik, hogy azt használják, bevigyék a minisztériumba, kivételesen; de ennek rendszerré fajulnia nem szabad, nem szabad épen a miniszteri tisztviselők érdekében. Miféle lelkesedéssel vehet részt a munkában az, miféle buzgalommal fog tovább dolgozni az, a ki azt látja, hogy folytonosan mellőzik, nem a saját érdemeinek hiján, hanem a miatt, mert a miniszter urak rokonság vagy egyéb tekintetek alapján szükségesnek tartják azt, hogy húsz — kuszon'Jt — harmincz, vagy még több idegent is hozzanak be a minisztériumba. T. képviselőház! Rámutattam arra, hogy a mostani javaslat jóformán bizalmi kérdésnek sem tekinthető, mert hiszen a múltban elköltött dolgokra vonatkozik, egy elmúlt esztendő költségvetéséről szól. Ezért nem alkalmas arra, hogy részletes kritika tárgyává tegyük a kormányzat minden ténykedését; de én azt hiszem, nem is szükséges ez most, mert lesz alkalom legközelebb, az 1904. évi költségvetés tárgyalásakor, bőséges kritikában részesiteni a kormányzat minden ténykedését. Mielőtt beszédemet befejezném, még csak egy aktuális kérdésre akarok rámutatni, a mely egy tegnapi törvényszéki tárgyalás alkalmával jutott eszembe. T. miniszter ur, nem veszik az urak észre, hogy valaminek kell lenni a levegőben, valami elégedetlenségnek, békétlenségnek az országban, mert soha még Magyarországon annyi királysértési per nem volt, mint most? És nem veszi a t. kormány észre azt, hogy a hány királysértési per volt Kolozsvárott, Szegeden, Debreczenben, Budapesten, majdnem mind azzal végződött, hogy az esküdtek egyhangúlag felmentették az ügyészség által vádlottat? Én ebben szimptomát látok. Hogy van &,',, hogy egyszerre annyi királysértési per akad és gombamódra szaporodik az országban és hogy ezek a perek, melyeket az ügyészség nem a saját jószántából indít meg, hanem felsőbb hatalom, a kormány parancsára, azzal végződnek, hogy az esküdtek felmentik a vádlottakat? Rosszul szolgálják az ügyet azok, a kik ezen pereket megindítják, mert nem lehet a dinasztia érdeke az, hogy ilyen perekkel a közönséget felizgassák. Tekintve, hogy most ezen javaslat nem alkalmas egyéb kérdések megbeszélésére és hogy lesz nekünk rövid idő alatt alkalmunk a kormány eljárását bővebb kritikában részesíteni, én nem akarom most a vitát folytatni, annál kevésbbé, mert még egy igen fontos kérdés van ma napirenden, t. i. a horvát provizórium kérdése, melyet alaposan megvitatni szintén szükséges volna. Befejezem beszédemet azzal, hogy én a költségvetést, minthogy ez bizalmi kérdés, el nem fogadom. (Helyeslés a szélsöbálóläalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter ur kivan szólani. Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház ! Miután az előttem felszólalt t. képviselő ur egyenesen kérdéseket intézett hozzám, nagyon természetes, a parlamenti illem hozza magával, hogy, habár ennek a vitának valami aktuális fontossága nincs is, ezen kérdésekre mégis választ adjak. Mindenekelőtt újólag sajnálatomat kell kifejeznem a felett, hogy a t. képviselő ur, valamint a ma felszólalt másik képviselő ur is