Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-408

W8. országos ülés Í.904 márczius 23-án, szerdán. 301 szemrehányást tesznek a kormánynak a miatt, hogy az előttünk fekvő költségvetési törvényjavaslat ily későn kerül tárgyalás alá. Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy ennél jogosulatlanabb és igazságtalanabb vád ritkán emeltetett kormány ellen, mert annak, hogy az általam még 1902 október havában benyújtott költségvetési előirányzat 1904 márczius havában tárgyaltat ik, az igen t. képviselő urak tudomása szerint valóban nem a munkabeosztás és nem a kormány, valamint nem az itt ülő párt volt az oka. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás balfelöl.) Felvetik azután a t, képviselő urak azt a kérdést, hogy tulajdonképen mi czélja van ennek a tárgyalásnak. Erre nézve a kormány szóval is, meg az előttünk fekvő javaslat indokolásában is részletesen kifejtette, hogy ennek a javaslatnak olyan rendeltetése, mint más költségvetési törvényjavaslatoknak szokott lenni, a dolog természeténél fogva nem lehet, hiszen az az idő, melyre ez a javaslat vonatkozik, már majdnem teljesen letelt. Ozélja azonban mégis van ennek a törvényjavaslatnak. Czélja pedig az, hogy mindaddig, mig egy, a törvényhozás által valamely évre megállapított költségvetési törvény nem létezik, nincs meg a lehetősége annak, hogy az állami számvevőszék szabályszerű zárszámadást készítsen, tehát a kormány működésével szemben a kontrolt a törvényeknek megfelelően gyakorolhassa, mert nem lévén alap, nincs a mivel összehasonlítsa a kormány működése folytán bekövetkezett eredményeket. Ezen tárgyalásnak tehát más czélja nincs, mint hogy törvényes alapot nyújtsunk arra, hogy az 1903. évi zárszámadás a törvénynek megfelelően elkészülhessen. Szemrehányást tesz a képviselő ur a kormánynak és nekem azért is, hogy még nincs beterjesztve az 1904. évi költségvetési irányzat, és ebből azt prognosztizálja, hogy ezzel is ugyanabba a kellemetlen helyzetbe fogunk jutni, mint az 1903-iki költségvetéssel. Eltekintve attól, hogy a kormány felelős és kell, hogy felelős legyen azért a költségvetési előirányzatért, melyet előterjeszt, talán méltányosan hivatkozhatnék a kormány arra, hogy az a rövid idő, a mely idő óta ezeket a helyeket az uj kormány elfoglalja, tekintettel arra a sok mindenféle nehézségre, melylyel küzdenie kellett, lehetetlenné tette volna reá nézve fizikailag is egy uj költségvetésnek összeállítását és beterjesztését. De ettől eltekintve van egy formai ok is, a mely törvényben gyökerezik és a mely ezt eddig megakadályozta, és ez az, hogy az 1897 : XX. t.-cz., vagyis az állami számvitelről szóló törvény 4. §-a világosan azt rendeli, hogy minden költségvetés részletes összeállításánál a megelőző évi költségvetési törvény megfelelő összegével összehasolitandó és külön indokolandó. Már most kérdem a képviselő urat, hogy az 1904. évi költségvetési törvényjavaslat részleteit mivel hasonlítottuk volna össze addig, mig az 1903-dik évi költségvetés nincH meg? (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ez az egy formai ok is indokolja azt, hogy eddig nem voltunk abban a helyzetben, hogy az 1904. évi költségvetési előirányzatot előterjeszthessük. Most már a kormány a legrövidebb idő alatt be fogja terjeszteni az 1904-diki előirányzatot. Azután a t, képviselő ur áttér azokra a kérdésekre és javaslatokra, a melyeket Kossuth Ferencz képviselő ur annak idején a múlt kormánynyal szemben felállított. Nessi Pál: Nem a múlttal szemben, hanem a mostanival! Lukács László pénzügyminiszter: Bocsánatot kérek, de azt hiszem, Széll Kálmán miniszterelnök úrral szemben is. Nessi Pál: 1903 november 27-dikén! Lukács László pénzügyminiszter: Akár melyikkel szemben tette, mindenesetre oly propoziczióról van szó, a melyről a múlt kormányok nem egyszer kimerítő nyilatkozatot tettek. Én ennek daczára kötelességemnek tartom röviden reflektálni azokra a kérdésekre, melyeket a képviselő ur hozzám intézett. A mi az adóreform kérdését illeti, erről már számtalanszor nyilatkoztam és volt szerencsém kijelenteni, hogy az adóreform annyira elő van készítve, hogy annak előterjesztése tulajdonképen meritorius akadályokba nem ütköznék. Miután azonban kétséget nem szenved, hogy az adóreform az állami hevételeknek nem emelkedésével, hanem csökkenésével fog járni, annak megvalósítására egy oly időpontot kell választani, a mely időpontban az államháztartás megrázkódtatások nélkül képes az állam ezen bevételi hiányait eltűrni. A mostani időpont, midőn az ex-lex állapot következtében igen sok millióra megy az az összeg, mely az állampénztárba nem. folyt be, a mi az államháztartás gyengítésére vezetett, a mai időpont kétségkívül legrosszabbul volna megválasztva egy olyan törvényes intézkedés inaugurálására, a mely még további öszszegeket vonna el az államtól. Méltóztassék meggyőződve lenni, mihelyt a normális viszonyok bekövetkeznek és abban a helyzetben leszünk, hogy megnyugvással mehetünk neki ennek a nagy kérdésnek, a kormány nem fog késni az erre vonatkozó javaslatokat előterjeszteni, a mely javaslatok — ez alkalommal is ismétlem — a létminimummal és a progresszivitás eszméjével kapcsolatosan fogják a kérdést megoldani. (Altalános helyeslés.) Ugyanezt mondhatom a bor- és husfogyasztási adó kérdésére nézve is. A kormány igen jól ismeri azt a helyzetet, a melyben az egyes városok és községek háztartása van és foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy ezt a két adónemet vagy ezek közül valamelyiket alkalmilag felhasználja a városok háztartásának erősbitésére, de a kormánytól alig lehet azt kívánni és azt várni, hogy olyan időpontban inaugurálja ezt a