Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-407

278 'tOl. országos ülés 19M ég szerelmére, mivel akarnak argumentálni a közös vámterületi politika mellett? Hát a gazdasági, különösen a mezőgazdasági érdek, a melynek terén rendkívüli a fellendülés az önök áldásos politikájának a hatása alatt! Hát nézzük meg azt, t. ház! Azt mondja a t. kormány mindig, hogy a mezőgazdasági termékeknek kiviteli piacza a közös vámterület, az azok fogyasztási piacza, azt meg kell őrizni, mert különben elpusztul a mezőgazdaság. Kérdem a t. kormánytól: eddig miben pusztult el ? Eddig megvolt a közös vámterület, megvolt a fogyasztási piacz és mégis pusztulunk! Polczner Jenő: Napról-napra jobban! Baría Ödön: Nem akarok részletekbe bocsátkozni, csak két tételt akarok a t. ház szives figyelmébe ajánlani. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A jelzálogterhek emelkedésének oka lehet az is, hogy beruházások czimén veszik fel a kölcsönöket a gazdák. Hát ennek a feltevésnek egyenesen útját akarom vágni, s ezért két csoportban mutatom be ezt a tételt. Az első az a csoport, a mely azt mutatja, hogy az utolsó tiz év alatt: 1893-tól 1902. végéig a végrehajtás utján való birtokváltozások voltak: 1902ben 21,121 és 1901-ben 19,932, tehát tetemesen megszaporodott a birtokváltozások száma. Uj megterhelésként 1902 ben bekebeleztetek 653,747.000 korona, töröltetett 459,615.000 korona, a tehertöbblet 194,132.000 korona. Ez volt a fejlődés az előző évhez képest, a tehertöbblet fejlődött, 148 millió koronát tett ki magában a két évben is, a különbség tehát 50 millió, az egyik évről a másikra 194 millió a tehertöbblet. A helyes összehasonlítás szempontjából kénytelen vagyok bizonyos adatokat ideállítani, mert a visszafizetett és a törült régi tételek közt van egy igen beszédes tétel, t. i. az egyes esztendőkben a konverzió alkalmával törült régi tételek kimutatásánál hiteles adatok, már a mennyire ezek hitelesek lehetnek, kimutatják azt az emelkedést, mely abban a számoszlopban észlelhető, a mely azt tünteti fel, hogy a megszűnt terhek közt mennyi az, a mi azért törültetett, mert a végrehajtás alá került ingatlanból kielégítést nem nyert. Ez azután igazán nem beruházási tétel, ez egy óriási elszegényedési tétel. Most méltóztassék nézni, hogyan emelkedik ez a tétel. (Halljuk! Halljuk.!) Csak kerek számokat fogok mondani a százezrek elhagyásával. Régi terhek megszűnése a kielégítésnél befolyt összeg elégtelensége miatt kitett 1891-ben 3 milliót, 1892-ben 5 milliót, 1893-ban 6 milliót, 1894-ben ismét 5 milliót, 1895-ben 9 milliót, 1896-ban 6 milliót, 1897-ben 7 milliót, 1898-ban 11 milliót, 1899-ben 10 milliót, 1900-ban 8 milliót, 1901-ben 23 milliót, 1902-ben 27 milliót. (Félkiáltások a szásöbalóldalon: Haladunk!) Tehát a hivatalos kielégítésnél befolyt összegek elégtelensége miatt törölt tételek, megszűnt jelzálogi terhek számtételeinek koefficziense márczius 22-én, kedden. emelkedett 1891-től 1901-ig 3 millióról 27 millióra. (Felkiáltások a szásöbalóldalon: Hallatlan !) Ez oly mérvű dekadencziája a földbirtokos osztálynak, a mihez foghatót alig lehet valahol konstatálni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha tehát látjuk az egyik oldalon az iparvállalatok óriási számát; mert mikor a budapesti részvénytársaságokról vagy iparvállalatokról beszélünk, akkor kimerítettük a magyar ipart; (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) minden ipar ide igyekszik, a vidéken alig van iparunk, egy-két malom kivételével, és azok is felszívódnak lassan, s igy ezen számok ereje kihat az egész ország iparának megbirálatára; ha az ipar ily helyzetben van, ha az ipari vállalatok legnagyobb része nem fizet osztalékot, mert az a nagy közönség beléjük helyezett tőkéjének, ha az egész átlagot veszszük, nem több mint másfél százaléka; másrészt, ha a birtokterhek ugy emelkednek, hogy az utolsó tiz év emelkedése 2205 millió koronát tesz ki — nem az állag, mert az állag ismeretlen — akkor azt hiszem bátran konstatálhatjuk, legalább saját lelkiismeretünk megnyugtatása végett, hogy ha nem makacsságból ragaszkodnak az elfoglalt állásponthoz, hanem más érdekek azok, melyek erre ösztökélnek, akkor fel kell hagyni a követett politikai irányzattal, más gazdasági politikát kell inaugurálnunk ebben az országban, arra kell az ország erejét igénybevenni, hogy a maga gazdasági önállóságát megépithesse, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert különben minden téren látható nyilvános jelek szerint ennek az országnak el kell pusztulnia. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Rákosi Viktor: A császár nem engedi ezt sem. (Zaj.) Barta Ödön: T. képviselőház! Egy kis számonkérést is méltóztassék nekem megengedni. Méltóztatnak emlékezni, hogy a t. kormányelnök ur a kormányralépése alkalmával elmondott programmjában hangsúlyozta, hogy ő mindenre kiterjedő programmot ez idő szerint nem terjeszt elő, hanem majd később kifogja egészíteni. Azt hiszem, hogy már nyugodtabb időben nem terjeszthetné elő, mint a milyen most van, (Ugy van! a szásöbalóldalon.) és igazán ajánlanám, hogy használja fel ezt az alkalmat, mondja el legalább, hogy mit akar megvalósítani és milyen módon, hogy legalább megtudhassuk, mert ki tudja, fordulhatnak a viszonyok ugy is, hogy ez egy elmondatlan beszéddé alakul, és mi nem fogjuk soha megtudni, hogy a t. miniszterelnök urnak az egész gazdasági életre, összes viszonyainkra kiterjedőleg mi volt a programmja. Én pl. — a számonkérésnél maradván — számon akarom kérni a t. miniszterelnök úrtól azt a félbenmaradt tisztviselői fizetésrendezést. Én látom az igyekezetet, a mely a t. miniszterelnök urat és a t. kormányt vezeti abban az irányban, hogy ne csak azok a tisztviselők kap-