Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-407

kQl. országos ülés Í90Í azokat az institucziókat, a melyekre azok a költségek felhasználtattak, a ház helyeselni fogja, ha megszavazza azokat; nem mond le arról a bírálatról, a mely ugyanezen tételek tekintetében a legközelebb beterjesztendő 1904. évi költségvetés keretében előfordulhat és kötelességszerüleg elő kell, hogy forduljon, hanem igenis világosan tiltakozik az ellen, hogy ebből az igy megalkotandó törvényből akármi névvel nevezendő prejudiczium alkottassák bármelyik tételre, bármelyik intézményre, bármelyik czimre. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! A javaslatok keretében ezeknek a költségeknek, a melyeknek megszavazása kéretett az 1903, évi költségvetésben — tisztelet a kivételnek, t. i. azoknak a tételeknek, a melyeket nem lehetett elkölteni — részletes bírálatába én nem szándékozom bocsátkozni. Nem szándékozom pedig elsősorban azért, mert nem akarom magamat kitenni annak, hogy a t. elnök ur azon a ezimen, hogy a tárgytól eltértem, talán elvonja tőlem a szót. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Dehogy vonja meg! Derültség.) Nem teszem ezt azért sem, mert egy beszéd keretében ezekkel a tételekkel behatóan és tüzetesen foglalkozni amúgy sem lehetséges. De tisztelettel állást kell foglalnom'az ellen az eljárás ellen, hogy a t. miniszter urak és a t. kormány nem tartották magukat sem az 1902. évi költségvetési törvényhez, sem alkotmányjogunknak ahhoz a sarkalatos törvénybeli intézkedéséhez, a mely szerint országgyülésileg meg nem szavazott adókat nem szabad behajtani és felhasználni. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hát ez általában hibáztatandó és erről az oldalról ellenőrzési kötelességünkből folyólag soha szó nélkül nem hagyható. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Egyenesen sértő a mi alkotmányjogunk szempontjából az az eljárás, hogy a t. kormány folyósította a delegácziók által megállapított, de az országgyűlés által egyáltalában nem tárgyalt és igy a költségvetésbe be nem állított azon járulékokat, a melyeknek folyósításáról csak sejtelmünk van, mennyiségéről majd a zárószámadásokból fogunk meggyőződést szerezni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Budgetjogunknak ilyen módon való ignorálása egy kicsivel több minálunk, mint ez más országokban volna; mert ez egyúttal meglazítása annak a szoros köteléknek, a melyhez oda vannak kötve a közös ügyek az 1867-iki t.-czikkben, a mely törvényen tágítani nem szabad ; mert ha tágítani szabad volna, akkor talán felborítani is szabad, s akkor talán nem egészen jó nyomon jár a kormány, ha példát mutat arra, hogy az 1867 : XII. törvénybeli rendelkezéseket nem igen kell megtartani. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) (Az elnöki széket Perczel Dezső foglalja el.) T. ház! A költségvetésnek részletes tételeivel ha nem foglalkozunk is, azt hiszem, márczius 22-én, kedden. 277 mégis időszerű, talán kötelességünk is egy kissé belenézni abba a berendezkedésbe, a melynek keretében ez a költség felhasználtatott, hogy abból egy kis okulást nyerjünk és megismerjük azokat a viszonyokat, a melyekben országunk ebben az esztendőben volt és van, a melyben ezen felhasznált költségeknek jóformán ratifikácziójáról szóló törvényjavaslatot tárgyaljuk. Nem akarok részletes adatokkal foglalkozni; de egynéhányat a helyzet illusztrálása végett a t. ház engedelmével mégis fel kell említenem. (Kálijuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Rendesen hangoztatjuk és másoktól is halljuk, hogy mi őstermeléssel foglalkozó állam vagyunk. Nyerstermelés, őstermelés, agrikultura, ez a mi jelszavunk. Ha ezt látjuk vagy halljuk, akkor természetes dolog, mindig feljajdulunk, hogy mi csak agrikultur állam vagyunk, csak őstermeléssel foglalkozunk, és nem tudunk ipart fejleszteni. 8 mikor erről beszélünk, akkor a t. kormány padjairól feláll egy ékesen szóló kereskedelemügyi miniszter, vagy a mindenkori miniszterelnök, és kimutatja előttünk, hogy 1867 óta, a mióta a közös vámterületet megcsináltuk, ennek áldásos hatása alatt mennyire fejlődtünk, és elmondják nekünk gyáriparunk fejlődését, benne az összes szódavíz- és egyéb hasonló gyárakat, s nekünk áhítattal kell hallgatnunk, hogy mekkorát nőttünk a világ előtt. Azt hiszi az ember, hogy ha nem is haladtunk olyan rettenetes nagyot az ipar terén, de mint kiválóan őstermelő állam minden erőnket az agrikultur elem fejlesztésére fordítottuk, hát nem baj, legalább a másik oldalon előbbre tudtunk jutni. És akkor, ha végignézzük azt az anyagot, a meljből a t. kormánynak a mostani időszak körül már meg kellett volna tennie a jelentését az ország közállapotáról, ha nézzük t. i. a statisztikai évkönyvet, a melyből az ország közállapotáról szóló jelentés készül, akkor azt látjuk, hogy azon a téren, a hová soroznak bennünket, az őstermelés terén, óriási dekadenczia van. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.)Pusztul a gazdálkodó elem, anélkül, hogy azt lehetne mondani, hogy viszont emelkedik az ipari fejlődés. (Ugy van!, bal felöl.) Cs*ak egy kis összehasonlítást méltóztassék megengedni. Előttem van egy kimutatás, a mely egészen hiteles, mert egészen illetékes egyén állította össze, a kinek szakkörébe vág, a ki azt állítja, hogy 1902-ben itt Budapesten fennállott 164 ipari részvénytársulat közül,' a melyek összes részvénytőkéje 366 millió koronát tett ki, — kerek számokat mondok csak — 93 iparvállalati társulat, a melyeknek összes részvénytőkéje 148 millió korona volt, egyáltalán nem fizetett 1902. évre osztalékot. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Ez jellemző tétel. (Igaz! a szélsöbaloldalon.) Jellemző abból a szempontból, hogy az a dédelgetett ipar, a virághäzi növény módjára ápolt ipar sem bír fejlődni a közös vámterület hatása alatt. (Igaz! a szélsöhahldahn.) Hát az