Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.
Ülésnapok - 1901-407
407. országos ülés 1904 kormány ismételt nyilatkozatai és a pénzügyi bizottság jelentésében foglalt határozott utasítás ellenére, a készfizetések felvételére vonatkozó törvény miért nem törvény Magyarországon, és miért nem közeledtünk, vagy miért nem haladtuk már túl azt a napot, a melyen a készfizetések tényleges felvétele életbelép? (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Polczner Jenő: Bécsi érdekek ellenkezőt parancsolnak: ez az oka mindennek. Barta Ödön: De ha már ennél a kérdésnél, a pénzügyi bizottsági előadó urnak ennél az óhajtásánál vagyunk, hogy t. i. most már 1904-re kérjük meg a kormányt, hogy tegye meg azt, a mit szerintem meg kellett volna tennie és meg is tehetett volna 1903-ban, méltóztassék megengedni, hogy ebben a szemelvényben kissé tovább haladjak. (Halljuk! Halljuk,!) A pénzügyi bizottsági jelentésnek van egy másik részlete, a mely azt mondja (olvassa): »A bizottságban történt felszólalás következtében a pénzügyminiszter végül kijelentette, hogy az osztrák-magyar államvasút társaság magyarországi vasutvonalainak megváltásáról szóló 1891 : XXY. t.-czikk 3. §-ának a) pontjában emiitett B millió forintnyi előleg még hátralevő részének közelebbi visszafizetését, tekintettel arra, hogy ezen előleg után elfogadott kamatláb Magyarország hitelviszonyainak többé meg nem felel, megfontolás tárgyává teszi.« Polczner Jenő: Még most is fontolgatja! Már másfél esztendő óta fontolgatja! Barta Ödön: Már más alkalmakkor volt szerencsém rámutatni arra a szégyenletes állapotra, (Halljuk! Halljuk!) a melyben mi az Ausztriával fennálló kapcsolaton kivűl létesített olyan ügyletekből kifolyólag vagyunk, a melyeknek megszüntetéséhez csak jóakarat és elhatározás kell, és semmiféle, még felségjog sem áll útjában. Ez egy hiteltétel, a melyről most szó van. Annak a magyar államháztartásnak, a melynek vezetői 3 1 /2-es típusról gondolkoznak, és a mely pénztári készleteiből — mint a hogy szerencsém lesz rámutatni — az év folyamán könnyedén fizeti a milliókat, — mert hála Istennek van — annak az államháztartásnak csak szégyene lehet az, hogy ha egy annak idején rossz viszonyok közt, vagy mondjuk rossz kezek által kötött olyan kölcsönügylettől nem igyekszik szabadulni, a mely az államhitelre határozottan szégyenitő hatással van a magas kamatláb miatt, hozzávéve még azt is, hogy nem is magunknak tartozunk, hanem idegennek, sőt nem is idegennek, hanem osztráknak. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) T. képviselőház! Az osztrák állam vasúttársaság némely vonalainak megváltása alkalmából kontrahált ezen kölcsönt a t. pénzügyi bizottságban felemiitvén, nekem jutott a szerencse rámutatni arra, hogy ez a kölcsön felmondható, visszafizethető. Polczner Jenő: Még azt sem tudták? márczius 22-én, kedden. 275 Barta Ödön: Dehogy nem tudták, csak nem gondolkoztak rajta. A kifejlődött vita eredménye az, hogy a pénzügyminiszter ur bizonyos pénzügyi politikai szempontokból ilyen kérdésben nem tartván helyesnek azt, ha neki fix utasítás adatik máról holnapra bizonyos dolog elintézésére, a mit én sem tartottam volna helyesnek, pénzügyi politikai hangon szerkesztett ezen elvi állásfoglalása szerint kijelentette, hogy ezen kölcsön visszafizetésének kérdésével foglalkozni fog. Hát mennyi ideig kell azzal foglalkozni, t. pénzügyminiszter ur ? Hiszen ebhez nem kell semmi néven nevezendő nagy elaborátum! Lukács László pénzügyminiszter: Csak egy törvény! Barta Ödön: Ebhez nem kell egyéb, mint egy sokkal kisebb mérvű igénybevétele a politikai felelőségnek, mint a minőt igénybevett a kormány az ex-lex alatt. Nem is kell hozzá törvény, a mint a t. pénzügyminiszter ur mondja. Mert ha a t. pénzügyminiszter ur felhasználta az államháztartásnak ezer millióját a nélkül, hogy törvénye lett volna, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloläalon.) hát felhasználhatta volna még hozzá ezt az öt milliót is, — a mely nem is egész öt millió — mert erre utasítása volt, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ezt már régen meg kellett volna tennie. Yoltaképen nem is tudom biztosan, hogy erre törvény kell-e, mert a kölcsön felvételéhez kell törvény; de hogy ha a kölcsön visszafizetését bejelenti a t. miniszter ur, biztosithatom, nem fogják azt mondani, hogy törvénytelenül jár el, mert nem csinált törvényt arra, hogy a kölcsönt vissza kell fizetni, különösen ha oly kölcsönt fizet vissza, a milyenről itt szó van, a mely a magyar államháztartásnak egyáltalán nem válik sem díszére, sem hasznára. Pozsgay Miklós: Hat százalékos pénzzel dolgoznak! Barta Ödön: Lehet, hogy akkor a hat százalék nem volt sok. Polczner Jenő : Ma sok! Barta Ödön: De sapientis est mutare consilium in melius, különösen a pénzügyekben. Hiszen a t. pénzügyminiszter ur konvertált már négy és fél százalékos adósságokat is és igy ezt a típust beváltani és megszüntetni egyáltalán nem eshetett volna nehezére. Nem akarok eltérni magától a napirenden levő tárgytól; (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) vannak ugyan itt még szemelvények, a melyeket igen kecsegtető volna tárgyalni, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) de hiszen ez a javaslat, ez a jelentés nincsen napirendre kitűzve. Polczner Jenő : De hát az előadó ur tárgyaltatni kívánja! Barta Ödön: Visszatérek tehát magához a napirendre kitűzött javaslathoz: az 1903. évi állami költségvetésről szóló törvényhez. Helyesen jellemezte a t. előadó ur e javaslatot azzal, hogy ez különleges dolog. Hisz ezek a külön86*
