Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-407

274 407. országos ülés 19U4- márczius 22-én, kedden. elrendeléséről szóló javaslat bemutatása nem érdemben, sem az időt tekintve semmiféle más törvényhozási vagy kormányzati feladathoz nem köthető, másrészről pedig mivel ugy az Osztrák-Magyar Banknak, mint az ezen kérdés eldöntésénél számot tevő összes tényezőknek ez idő szerint való helyzete a készfizetések felvételére nézve minden tekintetben kedvező, elvárjuk a kormánynak az 1899: XXXI. t.-cz. 1. §-ának 12. czikke értelmében ez ügyben közelebb beterjesztendő javaslatát,* A pénzügyi bizottság egész auktoritásával és a kormány hozzájárulásával kelt ez a jelentés. Ebben a jelentésben mondva van, hogy semmiféle politikai alakulás, semmiféle más kormányzati batalmi intézkedések, semmiféle más teendők, sem pedig a »non sum paratus« kijelentése nem teszi elhalaszthatóvá ennek a kérdésnek sürgős megoldását. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha a t. ház szives türelmét fárasztani akarnám, igen kedvező alkalom kínálkoznék, hogy felújítsam azt a polémiát, a mely annak idején a volt miniszterelnök ur és pártunk egy szónoka közt lefolyt. Akkor azt mondták, hogy az újonnan létesített kiegyezési mű legnagyobb vívmányai közé tartozik, hogy mig a készfizetések felvételére vonatkozó eddigi törvényekben c^ak általános, nagy latitüddel biró elasztikus kijelentések voltak, most a készfizetések felvétele terminushoz van kötve, az azonnal való beterjesztés van kikötve; azt, hogy mely napon kezdődnek a készfizetések, csak azért nem vették be, mert ez pénzügyi politikai szempontokból nem volna helyes. Ezt nem is kifogásolta senki. A miről én beszélek és a mit én diffikultálok, ez az, hogy a készfizetések felvételére vonatkozó törvényjavaslat abban a szerkezetben, a melyben megvalósítandó és megvalósítható volt, mindeddig meg nem valósult, daczára ennek a kötelező utasításnak és daczára azon kötelező Ígéretnek, a melyet a kormány akkor tett. T, i. egy idevágó törvényjavaslatot kellett volna a háznak tárgyalnia; minden bizonynyal vita nélkül keresztülment volna egy ülésen, legalább oly fontos dolognak tartotta volna a t. ház minden tagja, mint akárhány olyan javaslatot, a melynek keresztülhajszolására a kormány vállalkozik. Mondom, egy törvényjavaslatot kellett volna tárgyalnia, a melyben a kormány felhatalmazást kapott volna arra, hogy egy általa rendeletileg kitűzött naptári napon a készfizetéseket felvegye, megtegye tehát azt, a mi az ország gazdasági helyzetének szanálására, előbbrevitelére voltaképen az első igazi, komoly lépés. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hát méltóztassék nekem megengedni, hogy felvessem világosan azt a kérdést: volt-e ok arra, hogy ez meg ne történjék ? A t. háznak egyetlenegy tagja sem fogja azt mondani, hogy volt, mert azok a nagy viták, a melyek a katonai kérdésekben lefolytak, minden perczben tért engedtek volna az ilyen alkotásoknak; (ÉlénJc helyeslés a szélsöbaloldalon.) százszor és százszor felkínáltuk az alkalmat erről az oldalról, csak meg kellett ragadni. Most ennek a kérdésnek taglalásában benne lévén, méltóztassék megengedni, hogy még egy szempontra rámutassak. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Azokban a kikötésekben, a melyekben ez a pénzügyi bizottsági jelentési passzus leszürődött, az is benne van, legalább a volt miniszterelnök ur és most is működő pénzügyminiszter ur hozzájárulása mellett erősen debattiroztunk a mellett, hogy holmi parlamenti akadályok, holmi obstrukcziószerü viták nem képezik azt a vis majort, a mely egyedül teszi a kikötések szerint megengedhetővé, hogy a készfizetések felvételi időpontja elhalasztassék. (Ugy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Világosan megkérdeztük, hogy bizonyos kibúvókat nem engedünk-e az osztrák köröknek, a melyeknek a készfizetések felvétele, bevallom, elismerem, teljes joggal, igen a szivükhöz, vagy helyesebben a zsebükhöz van nőve, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) de nem is jól fejeztem ki magam, nem az ő zsebükhöz, hanem a mi zsebünkhöz, a melyben ők ezen a czimen kotorásznak. A készfizetések felvétele nem lévén nálunk végrehajtva, a mig rendezett valutánk nincsen, a külföld hitelét oly mértékben nem tudjuk igénybe venni, a mint kellene, és igy ki vagyunk szolgáltatva az osztrákok kapzsiságának. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Miután mondom, az a kérdés minket közelebbről érintett, tudni akartuk már előre, hogy mit kell a vis major alatt érteni, hogy ha a csehek, a németek egymással nem tudnak megegyezni, akkor az ránk nézve vis major-e? Hogy ha ott egymással hajbakapnak és az elnökhöz hajigálják a csengetyüt, vagy viszont, hogy akkor az vis major-e ránk nézve, a mi gazdasági életünkre? Ha nálunk nem akarják a nemzeti követeléseket teljesíteni és ebből hosszabb vita fejlődik, vis major-e ez arra nézve, hogy a gazdasági berendezkedés első lépését egy óra alatt megtegye a kormány ? Tudni akartuk és a t. miniszterelnök ur, a ki akkor a kormány nevében nyilatkozott, a kormány teljes exisztencziája mellett, nemine contradicente kifejtette, hogy ne játszunk a szavakkal: az ilyen nem vis major, vis major a háború ós a többi, azok az esetek, a melyeket a törvények és a törvényes gyakorlat vis majornak elismernek, de nem vis major az ilyen, mert az ilyenen segíteni lehet. Most én kérdem a t. pénzügyminiszter úrtól, kegyeskedjék nekem a kormány részéről megnyugtatást adni arra nézve, hogy fenforgott-e valami vis major, a melyről nem tudunk, olyan vis major, a mely megakadályozta és lehetetlenné tette a kormány szava beváltását? A törvénybeli világos kikötések, most már a kormány által létesített egyezménybeli kikötések, a