Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.
Ülésnapok - 1901-407
272 kOl. országos ülés 1904- márczius 22-én, kedden. nám, hogy a ház a jegyzőkönyvnek ezen két törvényjavaslat harmadszori olvasására vonatkozó részét azonnal hitelesítse. Hozzájárul a ház ? (Igen!) Akkor kérem a jegyzőkönyv ezen részét felolvasni. Szőts Pál jegyző (olvassa a jegyzőkönyv erre vonathozó lét pontját). Elnök: Kérdem: van-e valakinek kifogása a felolvasott jegyzőkönyvi rész ellen? Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyv ezen részét hitelesítettnek jelentem ki. A napirend szerint áttérünk az 1903. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalására. Mielőtt a tárgyalást megkezdenők, a ház tudomására kell hoznom, hogy a házszabályok értelmében a pénzügyminiszter ur ezen törvényjavaslat tárgyalásának tartamára Papp Elek miniszteri tanácsos urat a minisztérium képviselőjeként nevezte meg. Az előadó ur kíván szólani. Neményi Ambrus előadó: T. ház! Ezt a törvényjavaslatot, mely a maga nemében két ségtelenül páratlan törvényalkotási különlegességet jelent, a kormány 1903. évi november elején terjesztette be, akkor, mikor nyilvánvalóvá lett, hogy a t. ház az 1903. évre szóló költségvetést az 1903. év során annak rendje és módja szerint letárgyalni nem lesz képes. A pénzügyi bizottság a t. ház utasítása folytán haladéktalanul foglalkozott a javaslattal ós azt az indítványt terjesztette elő a t. háznak, hogy ezen javaslat az 1903. évről szóló zárószámadásnak törvényes alapjául szolgáljon. Ily értelemben tettük meg javaslatunkat, és én jól érzem, hogy ez a javaslat és ez az egész proczedura kissé idegenszerű, különös és a maga nemében, a mint bátor voltam mondani, páratlan ; de idegenszerű és páratlan az a helyzet is, a melyben vagyunk. Mert a magyar parlament történetében még nem volt rá eset, és adja Isten, hogy jövőre se ismétlődjék ez az eset, hogy a költségvetés tekintetében oly helyzetben legyünk, a melynek jellemzését kimeríthetem annak az egyszerű kalendáriumi ténynek felemlitésével, hogy az 1904. év márczius második felében foglalkozunk először az 1903. évre vonatkozó költségvetéssel. Egry Béla: Ki az oka ? Polczner Jenő: Ne mondjanak le a nemzeti követelményekről, akkor nem lesz igy! (Zaj.) Legyenek magyarok, ne schwarzgelbek! (Zaj.) Nessi Pál: Mi akartunk tárgyalni. Neményi Ambrus előadó: Ez a tény világosan szabja elő azt az utat, melyet ezen törvényjavaslat elintézésénél követnünk kell. A kormány, mikor 1903-ban arra határozta magát, hogy saját alkotmányos felelőségére költségvetés nélkül is az államháztartás rendes menetét fentartsa, hogy kiadásokat teljesít, hogy bevételeket elfogad, két rendbeli felelőséget vállalt magára: az egyik a politikai és közjogi felelőség, a másik a számviteli felelőség. Az elsőre, a politikai és közjogi felelőségre nézve a t, képviselőház az indemnitás tárgyalása alkalmával a kormánynak a felmentést megadta, ugyanekkor világosan kijelentette a ház, hogy a számszerű felmentést akkor fogja megadni, mikor az 1903. évre vonatkozó zárószámadásokat megvizsgálta, letárgyalta és jóváhagyta. Mindaddig, míg ez meg nem történt, érintetlenül fennáll a kormánynak számszerű felelősége. Ennélfogva egyebet most nem is tehetünk, mint hogy ezt a javaslatot oly értelemben fogadjuk el, hogy az 1903. évi zárószámadásnak törvényes alapja lesz. (Az elnöki széket Jakdbffy Imre alelnök foglalja el.) Ha ettől eltérnénk, egyszerűen könnyitenők a kormánynak felelőségét, másrészt azonban a parlamenti ellenőrzés szempontjából a saját pozicziónkat inkább gyengitenők, semhogy megeró'sitenők. Ez lévén felfogásom, t. ház, még csak két tiszteletteljes megjegyzés előadására szorítkozom : az egyik vonatkozik a költségvetésnek egy tételére, a másik általános természetű. A költségvetésre vonatkozó megjegyzésem az, hogy mikor a pénzügyi bizottság az 1903. évi költségvetésről szóló jelentésében a királyi udvartartás költségeinek 11,300.000 koronában való megállapítását javasolta, tette ezt abban a feltevésben, a minek különben jelentésében kifejezést is ad, hogy időközben a czívillista felemelésére vonatkozó törvényjavaslat törvényerőre fog emelkedni. Minthogy ez időközben nem történt meg, önként értetődik, hogy ezzel a pénzügyi bizottságnak idevágó javaslata is elesik, és én a rövidség kedveért már most óhajtom kijelenteni, hogy a pénzügyi bizottság nevében is kérni fogom a t. házat, hogy a királyi udvartartás költségeit a régi összeggel, azaz 9,300.000 koronával méltóztassék beállítani . , . Polczner Jenő: Le kell szállítani! (Zaj.) Neményi Ambrus előadó: ... és ezt az összegezésben is méltóztassék keresztülvinni. Nessi Pál: Töröljük egészen! (Zaj.) Neményi Ambrus előadó: Második megjegyzésem, t. ház, általános természetű. Mikor a pénzügyi bizottság az 1903. évről szóló költs 5 gvetéssel foglalkozott, általános jelentésében többrendbeli elvi jelentőségű határozatokat hozott, a melyek úgyszólván a pénzügyi adminisztrácziónak minden ágazatára vonatkoznak. Foglalkoztunk általános jelentésünkben a személyzeti kérdéssel, az államvasutak adminisztrácziójával, az állami üzemekkel, foglalkoztunk a beruházási kérdéssel, a készfizetések felvételével és számos egyéb pénzügyi és szocziálpolitikai kérdéssel. Egyúttal határozatokat is hoztunk a költségvetés jövendő összeállítása tekintetében. Felesleges volna mondanom, t. ház, hogy a lefolyt év egyáltalában nem volt alkalmas arra, hogy általános elvi jelentőségű határozatok itt a házban diskusszió tárgyát
