Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-406

266 406. országos ülés 1904 a mint méltóztatnak tudni, főképen tiszti gyermekek nevelésére szolgálnak abból a szempontból, mert a tisztek örökösen vándorolnak egyik helyről a másikra és igen súlyos helyzetben vannak gyermekeik nevelése tekintetében. Tehát gondoskodnunk kell egy helyről, a hol a gyermekek zsenge koruktól fogva állandó neveltetésben részesüljenek és ne szenvedjenek az alatt, hogy ma Magyarországon magyarul, azután rövid idő múlva Galicziában más nyelven, azután egy osztrák tartományban német nyelven, stb. szóval örökösen különféle nyelven és különféle nevelési rendszer mellett nevelkedjenek fel. Azt hiszem, ez csak méltányos. Az arány most az lesz, hogy Kőszegen lesz egy alreáliskola, a mostani kismartoni át lesz változtatva főreáliskolává, de e helyett tiszta magyar vidéken, Erdélyben, valószínűleg Maros-Vásárhelyen lesz egy alreáliskola felállítva és pedig jóval nagyobb létszámmal, mint a mostani alreáliskolák. Tehát az arány, a 43 százalék tökéletesen igazságos módon fenn fog állani. Pozsgay Miklós: Tessék Pápára meg Debreczenbe a konviktusba küldeni őket. (Zaj.) Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: Hiszen nem lehet a katonaságnál papot, sem pedig a papoknál katonát ne\elni. (Derültség a jobboldalon.) A t. képviselő ur kérdést intézett hozzám, hogy miképen áll a katonai perrendtartás ügye ? Erre vonatkozólag én csak utalhatok a t. miniszterelnök ur egész határozott kijelentésére. Ha azonban érdekli a t. képviselő urat, én nem zárkózom el ez elől és egész őszintén elmondom, hogy miképen áll ma a dolog ? (Halljuk! Halljuk!) A katonai perrendtartás tervezetére nézve a közös hadügyminiszter és a magyar honvédelmi miniszter között a múlt év közepe táján azon tanácskozások alapján, a melyek 1901-től 1903-ig az emiitett miniszterek és a magyar igazságügyminiszter megbízottá között Bécsben és Budapesten tartattak, megegyezés jött létre és a magyar törvényhozásnak szánt törvényjavaslat tervezete a hozzávaló indokolással együtt a magyar kormánynak megküldetett. E tervezetben a bűnvádi perrendtartás modern elvei: szóbeliség, közvetlenség, vád, védelem, nyilvánosság, jogorvoslatképen felebbezés és semmiségi panasz érvényesülnek azon határokig, a melyeket a katonai igazságszolgáltatás megkívántató gyorsaságának és a katonai fegyelem fentartásának mellőzhetetlen érdekei megengednek. Erre a tervezetre a magyar kir. igazságügyminiszter megtette már megjegyzéseit, a melyek szerint azt a javaslatot kevés, inkább csak részletekre vonatkozó kivétellel elfogadhatónak véli. Ezekre az észrevételekre ón is megtettem a magam megjegyzéseit és az eltérések természeténél fogva remélem, hogy azokra nézve ugy a magyar kormány kebelében, mint a közös hadügyminiszter úrral megegyezés fog létrejönni. Mihelyt pedig a magyar kormánynak több ideje lesz, a márczius 21-én, hétfőn. rendes viszonyokhoz visszatérvén, ennek a kérdésnek kellő időt és gondot szentelni, mindenekelőtt tisztába jöhet annak a csak ujabban felvetett kérdésnek részleteivel, hogy Magyarországon a katonai bűnvádi eljárásban a magyar nyelv mennyiben érvényesüljön. A mi már most az anyagi katonai büntetőjogot illeti, kétségtelen, hogy az 1855-ből származó anyagi büntető jog már elavult és egy uj katonai büntetőtörvény megalkotása legalább is olyan kívánatos, mint a perrendtartás reformja, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a mi csak forma, mert a tartalom, a lényeg, az anyagi jog marad. A múltban azonban a közvélemény és a törvényhozás elsősorban, sőt majdnem kizárólag mindig csak a katonai perrendtartást kívánták. Bakonyi Samu: Mi ezt is sürgettük! Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: Azok miatt a rendkívüli nehézségek miatt, a melyek az anyagi katonai jogra vonatkozó törvény létrejötte elé tornyosultak, a mérvadó tényezők az anyagi büntetőtörvény szabályozásának kérdésével nem is foglakozhattak. Nem mulaszthatom el azonban e tekintatben is a kezdeményező lépést megtenni és mihelyt a magyar büntetőtörvényhez jelenleg az igazságügyminiszteriumban készülő novella, mely a magyar büntetőtörvény egynémely rendelkezésein is változtat, elkészül és ekképen meg lesz a kellő alap, hogy a katonai anyagi büntetőtörvény] reformja is megkezdessék, a magyar kormány az uj katonai büntetőtörvénynek ezen elvek szerinti reformjára komolyan törekedni fog. (Helyeslés.) Kérdést intéz továbbá a t. képviselő ur az 1868-iki királyi rendelet végrehajtására vonatkozólag, a mely osztrák csapatoknál szolgáló magyar tiszteknek magyar csapatokhoz való visszahelyezéséről szól. Erre vonatkozólag vagyok bátor egyszerűen utalni a lefolyt delegácziós tárgyalások alkalmával ugy a közös hadügyminiszter, mint a miniszterelnök ur részéről adott határozott felvilágosításokra, a melyek szerint, lényegükben ismétlem, kötelezettség vállaltatott arra nézve, hogy a még most osztrák csapatoknál lévő magyar honos tisztek körülbelül két és fél év alatt a magyar csapatokhoz visszahelyeztessenek. Ott felsoroltattak a kivételek is; nevezetesen megmondatott, hogy egyenesen magyar érdek ellen volna azokat a tiszteket minden tekintet nélkül magyar csapatokhoz áthelyezni, mert szükség van magyar tisztekre, még pedig mentül nagyobb mértékben a közös intézményeknél, a közös hadügyminisztériumban, a vezérkarban, a közigazgatási komitéban, az arzenálban stb. Azonkívül ha méltóztatnak jogosan azt kívánni, hogy a magyar levelezés az egész hadseregre érvényes legyen, nem lehet elzárkózni az elől sem, hogy olyan helyeken, a hol magyarul értők nincsenek, legalább egy olyan legyen, a ki ezen magyar levelezést vagy a fordítói munkákat végezni tudja. Mindössze öt-hatszáz tisztről van szó, ez