Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-406

260 Í06. országos ülés 1004 márczius 2l-én, hétfőn. nek sem. Mert a mai művelt és fejlett hadászati viszonyok közt oly elvet állítani fel, hogy csak egységes vezérleti nyelv képes egy hadsereget az ő harczképességében fentartani, vagy utalni arra, mint utaltak a t. katonai körök a delegácziókban, hogy az osztrák-magyar hadseregnek alapja a szolgálati tradiczió és a szolgálati szabályzat, ez a mai időkben teljesen túlhaladott álláspont fenn nem maradhat, mert ha fenmaradna, akkor ki lehetne mondani egész hadrendszerünkre, hogy az megérett a pusztulásra, az önmagában való felbomlásra és arra, hogy egy adott pillanatban újra szaporítsa a vereségeket és azokat a gyászos eseteket, a melyek a magyar-osztrák hadseregnek dicsőségére ugy sem váltak. (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon) Hiszen ma már a hadi intézmény Európában egy fejlett hadi tudományt kéjtez, a mely a maga szervezetében, intézkedéseiben olyan egyforma, hogy akár Francziaországba, akár Németországba, akár Oroszországba, akár Japánba megyünk, a hadszervezet, lehet mondani, ugyanaz, mint nálunk és bármelyik államban. Midőn tehát arról beszélnek, hogy az 1867 : XII. t.-czikknek az a szakasza, mely ő Felségére bízza a hadsereg egységes vezérletét, vezényletét és belszervezetét, azt jelentené, hogy tehát ennek a hadseregnek egységesnek kell lenni, a melyben eltűnik minden egyes, tehát eltűnik a magyar alkotmányjog is és eltűnnek a magyar alkotmányjognak követelményei: hát ez ma téves felfogás. Mert egy gyakorlati példára hivatkozva, merem állítani azt, hogy pl a legnagyobb különlegesség, a mi van a hadi intézményben, az a haditengerészet. Ha már most egy japáni hajó vezénylője, tengerésztiszt, átmegy egy orosz hajóra, ott ugyanazt a rendszert és intézményt fogja találni és rövid idő alatt teljesen otthonos lesz ott ép ugy, mintha pl. egy orosz vagy franczia tiszt a mi hadseregünkbe jönne, vagy bármelyik más nemzet hadseregébe. Ma már oly egységes intézkedések vannak ott a mai haditudomány fejlett követelményei értelmében, hogy azt lehet mondani: minden tiszt abban a pillanatban otthon van abban a hadi szervezetben. Az egész hadi szervezet Európában egyforma alapokon nyugszik, pedig minden állam a maga nyelvét, a maga kultúráját viszi be, azt érvényesiti benne; de annak a nyelvnek és kultúrának érvényesítése egyszersmind a haditudománynak általánosan kifejezett alapelvei szerint történik. így tehát a katonai köröknek az a kifogása és követelése, hogy Ausztriában és nálunk a hadsereget harczképes állapotban tartani csak egységes vezérleti és vezényleti nyelvvel lehet, ma már meg nem állhat. Ez ma már oly kifogás, melynek, ha alapját keresem, megtalálom : alapja nem a katonai szakkövetelmény, hanem igenis a katonai politikának Magyarország irányában mindig gyakorolt mostoha eljárása és mostoha bánosmódja. (Ugy van! balfelöl!) Politika az, a melyet a katona urak Bécsben hirdetnek a delegáczióban, (Igaz! a baloldalon.) a legnagyobb mértékben politika. Hiába mondják, hogy ők katonai szakértelemmel szólnak a dolgokhoz : nem igaz; a mit ők beszélnek, az mind a legerősebb politika, mert midőn velünk szemben a mi államunk követelményeit, a hadseregre vonatkozó elévülhetetlen jogát el akarják disputálni oly alapon, a mely ma már nevetség tárgyává válnék, ha a világ előtt publikáltainak, az nem más, mint a magyar állami eszme, Magyarország önálló intézménye elleni háborúság ós annak leküzdésére irányzott törekvés. (Ugy van! a baloldalon.) T. képviselőház! A mi a honvédelmi minisz ter urnak határozati javaslatomra tett megjegyzését illeti, a katonai nevelőintézeteknek Magyarországra való elhelyezését és a magyar tannyelvet illetőleg, azt jelenti ki a miniszter ur, hogy a kilenczes bizottság határozata vagy megállapodása értelmében már történt intézkedés, és törvényjavaslat is benyujtatott. Gondolom talán, hogy nem fog ez ad graecas Kalendas elhalasztatni, bár már egyszer tárgyalásra volt kitűzve, de a tárgyalás elmaradt. Mondom, a t. miniszter ur szerint a kérdés ezzel meg van oldva, én azonban először is azt vagyok bátor a t. miniszter ur figyelmébe ajánlani, hogy arról a kilenczes bizottság-féle, nem tudom, munkálatról vagy megállapodásról mi itt e házban tudomással nem birunk. Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: A kormány programmja! Szederkényi Nándor: Akkor ne méltóztassék a kilenczes bizottság megállapodására hivatkozni ! Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: Nem is! Szederkényi Nándor: A miniszter ur arra hivatkozott, hogy a kilenczes bizottság megállapodásának alapján áll. Tudom azt, hogy a t, kormány azzal a javaslattal, melyet bizonyos alapítványi helyek szaporítására a képviselőházban benyújtott, a kérdést megoldottnak tekinti. De mi ezt nem tartjuk, mert mi az oktatás kérdését semmiféle téren, tehát a katonai téren sem adhatjuk át oly intézeteknek, melyek nem e haza földjén vannak, hanem e haza földjén kivül és mely intézetek nyelve nem magyar, hanem túlnyomóan német. E tekintetben régen megalkotott törvényeink vannak. Számtalanszor hivatkoztunk azokra a törvényekre, de országgyűlési gyakorlat is van, például a Ludovikára vonatkozólag a 40-es évek idejéből, midőn a magyar nemzeti katonai intézetre és nevelésre vonatkozólag az országgyűlés végzett, és azt magyarrá kívánta tenni. Mi is ezen régi felfogáshoz ragaszkodunk, és oly intézkedéshez, mely nem ezen keretben mozog, nem járulunk; mi azt nemcsak közjogunkkal, törvényeinkkel, de nemzeti hagyományainkkal is ellenkezőnek tekintjük és az ellen küzdeni fogunk- A kérdés tehát nincs megoldva, mert az a javaslat, a