Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-405

248 405, országos ülés ÍSOk- márczius 19-én, szombaton. vannak és az intelligencziának nagy része teljesen ki van szorítva ezen állami intézményből, Ilyen javaslatoknak a sürgős letárgyalásához fogtunk. Azt hiszem, erre azt mondani, hogy az ország gazdasági élete van veszélyeztetve azon esetben, ha ezen javaslatok letárgyalva nincsenek, teljesen, a merőben igazságtalanság és a mi viszonyainknak meg nem felel. Mikor a mostani harcz folyt, a külföldi és német lapok mindig e czimmel: »Kampf gegen die Obstruktion«, harcz az obstrukczió ellen, hoztak czikkeket. Ilyen czimen regisztrálták a magyar eseményeket Bécsben és sohasem mondták azt, hogy itt harcz folyik a nemzet jogaiért és azért, hogy a 67-iki törvényekben lefektetett elvek a valóságnak meg is feleljenek és hogy tényleg az életbe is átvitessenek, hanem, mint mondták, az obstrukczió ellen kellett harczot folytatni, mert az obstrukczió egy államrontó cselekedetre ragadtatta magát. Ez tehát egy tendencziózus dolog volt. De mit panaszkodunk mi a németekre ? Hiszen az az ő érdekük volt, ugy látszik, és nem lehet senkitől rossz néven venni, hogy ha a saját érdekében akár egyes egyén, akár állam, mindent elkövet. így voltunk a magyar sajtóval is. Az is mindig arról beszélt, hogy obstrukczió elleni küzdelem folyik és mindig az obstrukcziót állította oda, mint olyat, a mely veszedelmes az országra. Azt azonban, hogy ennek az obstrukcziónak mi volt az inditó oka, mi volt a czélja, azt a lapok sohasem regisztrálták, sohasem hozták, hanem mesterségesen akarták a közvéleményt preparálni és átalakítani, hogy az bennünket nyomjon és agyonhallgattasson. De az önök sajtója, mint látják, képtelen volt a mi harczunkat elfojtani és elhallgattatni és ha itt az eljárásra nézve, a taktikára vonatkozólag az ellenzékben nézeteltérés nem jön közbe, akkor önök a túlsó oldalon és a sajtóban is hiába harczoltak volna, mert igenis elértük volna azt a czélt, a melyet az ellenzék maga elé kitűzött és a mely ezt a harczot megindította. Gabányi Miklős: Huszonnyolczan vagyunk az egészben, elnök ur, ez mégis csak nagy állapot, négyszázötvenhárom húzza a fizetést és alig van valaki a teremben. Csak nem beszól a falaknak ! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Már ebben akarok létszámemelést. A buffet tele van képviselőkkel, különben »Geduld bringt B,osen«, azt mondja a német. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Molnár Jenő: Ily körülmények között mi elviseljük azt az aprehenziót és szemrehányást, a melyet hosszú időn keresztül volt szerencsénk hallani, mert ime, a normális tárgyalási rend helyreállott és nem a népre nézve üdvös, nem a legszükségesebb törvényekkel áll elő a kormány, hanem azokkal a törvényekkel, a melyek a népre nézve csak terhesek és a melyek az országra csak ujabb és ujabb íerheket rónak. Megengedem, hogy ezek ma sürgősek, azt is megengedem, hogy szükségesek, csakhogy ezeknek a törvényjavaslatoknak letárgyalása nem az] ám, a melyekkel minket sürgetni lehetett, nem ezekre utalt a t. kormány, hanem azt mondotta, hogy sok minden hasznos teendő vár a kormányra, a melyet nem tud megvalósítani az obstrukczió miatt. A mikor tehát a tárgyalás törvényes rendje helyreállott, az lenne a legelső, hogy ám lássuk ezeket a törvényeket, lássuk a legközvetlenebbet, a melyet a t. miniszterelnök ur felhozott, a melylyel szemben kívánta, hogy a harczot hagyjuk abba. Hol vannak azok a biztosítékok, a melyeket említeni méltóztatott azért, hogy az ellenzék hagyja abba a harczot? Csak a legelemibbre, a legcsekélyebbre hivatkozom, nevezetesen a hadapródiskoláknál felállítandó alapítványi helyekről szóló törvényjavaslat hol késik? Annak megalkotása egy félórába kerülne a kormánynak, .miért nem terjesztette elő, legalább most, az 1904. évi ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslattal egyetemben? Gr. Tisza István miniszterelnök: Elő van terjesztve! Molnár Jenő: Méltóztassék a napirendre kitűzni és ezzel a javaslattal kapcsolatosan letárgyaltatni, mert ha már az 1904. évi ujonczlétszám megállapítása sürgős törvényjavaslat és annak alapján elhatároztuk, hogy nem álljuk útját annak, hogy a kormány kibontakozhassak, akkor megérdemelte volna talán az ellenzék és az ország, hogy terjeszszék elő azt a szerves törvényjavaslatot és necsak ígéretek maradjanak azok, a melyek alapján azt kívánta a t. miniszterelnök ur, hogy a küzdelmet hagyjuk abba. (Helyeslések a szélsobaloldalon.) El se akarom hinni, de fel se tételezhetem, hogy a t. kormány, ha helyén meg akar maradni és nemcsak arra vállalkozott, hogy ezeket a törvényeket keresztülviszi, hanem hogy ismeretes programmját is megvalósítja, akkor legelső, legégetőbb szükség ennek a törvényjavaslatnak előterjesztése; mert ebből azt következtethetnők, hogy a kormány, ha a helyzetet gazdasági vagy más téren alkalmasnak fogja találni, azokat az ígéreteit is, a melyek szerves törvény alakjában lesznek megvalósitandók, be fogja váltani. De most semmit sem látunk a kormány részéről, sőt rosszabb helyzetben vagyunk, mint mikor a harczot megkezdtük, mert a t. kormányelnök ur még rosszabb gazdasági és közjogi programmot adott, mint elődje. Tehát semmiféle erkölcsi ellenszolgáltatást nem nyújt nekünk arra, hogy a harczot abbihagyjuk. Aggályainkat, a melyek az 1903-ik évi ujonczjavaslattal szemben felmerültek, misem csökkentette. Észrevételeinket pedig annál inkább meg kell tennünk, mert hiszen törvénybe van iktatva, hogy az ujonczkontingens megállapításánál a feltételeket jogunk van megszabni. Vagy olyan rendben van a katonai kérdés, hogy már feltételeket sem kell szabnunk? Nincs jogunk követelni a magyar tisz-