Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-405

4-05. országos ülés 1904 márczius 19-én, szombaton. 247 Gabányi Miklős: Köszönjük ezt a mamelukoknak! Szederkényi Nándor: Vigyék el önök ennek a dicsőségét, mi nem osztozunk benne. Mi az ellen tiltakozunk. Legyen a mai kor dicsősége az önöké! Mi fájdalommal nézzük ezt és védekezünk a jövő nemzedékkel szemben, hogy okai nem vagyunk, mert mi nem tehettünk többet. Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Molnár Jenő! Molnár Jenő: T. ház! Alig várta a t. kormány, hogy az obstrukcziónak vége legyen . . . Szederkényi Nándor: Engedelmet kérek, határozati javaslatot is óhajtok benyújtani. (Felkiáltások jobbfelöl: Most már beszédközben nem leheti Bal felöl: Be Tcell adni! Olvassa): Elleninditvány. Jelen törvényjavaslat visszautasittatik, mert oly 'közös hadsereg részére tervezi az ujonczlétszám megállapítását, mely nem felel meg sem az 1791. évi X. t.-czikkben biztosított önálló államiság feltételeinek, sem az 1848-iki törvényekből folyó önálló hadseregre vonatkozó nemzeti követelményeknek. Sőt az 1867. évi XII. t.-czikk 11,, 12., 13., 14. szakaszait is megsérti, midőn e szakaszokban körülirt magyar hadsereg konkrét állagát eltünteti, s a közös czim alatt osztrák jelvény, s német vezényleti és szolgálati nyelvvel bíró egységes osztrák hadseregbe olvasztja, ősi alkotmányunk hadszervezeti intézményének kiáltó megrontására, államiságunk örök veszélyére. Mert az 1867. évi XII. t.-czikk 11. §-a a magyar hadsereget, tehát mint önálló magyar intézményt, mondja az egész hadsereg kiegészítő részének, melynek egységes vezényletét, vezérletét és belszervezetét ő Felsége által intézendőnek ismeri el, mely elismerésben sem beolvasztás, sem a magyar hadsereg önálló állagának megszűnése nem foglaltatik, a mit igazol a nyomban következő 12. szakasz, mely napfényvilágossággal írja elő, hogy a magyar hadsereg, — tehát nem közös hadsereg — kiegészítésére vonatkozó ujonczilletékügyet ugy a törvényhozás, mint a kormányzat terén az ország magának tartja fenn. Jelen törvényjavaslat tehát, midőn közös hadsereg részére kívánja az ujonczjutalék menynyiségének megállapítását, egyenesen az 1867. évi XII. t.-czikk 12. szakaszába ütközik. A javaslat tehát visszautasítandó, s a kormány utasittatik, hogy az 3 867. évi XII. t.-czikk 12. szakasza értelmében a magyar hadsereg részére nyújtson be ujabb javaslatot, melyben a következő feltételek soroltassanak fel: A magyar hadsereg szolgálati és vezérleti nyelve a magyar. Jelvénye a magyar czimer és a magyar nemzeti zászló. A szolgálati idő két évre szállíttatik le. A büntetőtörvény nyelve a magyar. A katonai nevelőintézetek a magyar hadsereg részére az országban helyeztetnek el, s az oktatási nyelv a magyar. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: Kénytelen vagyok kijelenteni azt, hogy miután Szederkényi képviselő ur beszéde elején tényleg jelezte, hogy egy, az előtte szólóétól eltérő határozati javaslatot fog benyújtani és csak feledékenységének tulajdonitható, hogy Molnár Jenő képviselő ur beszédének megkezdése után vette észre tévedését, ebből preczedeus a jövőre nézve nem alkotható, mert a házszabályokkal nem egyezik meg, hogy egy szónok felhívása után bárki is határozati javaslatot adhasson be. (Helyeslés jobbfelöl.) Én tehát tisztán csak ezen tévedésre való tekintettel vélem a határozati javaslatot utólag elfogadhatónak, (Helyeslés.) Ráikay László jegyző: Molnár Jenő! Molnár Jenő: T. báz! Előre is kijelentem, hogy hozzájárulok Bakonyi t. képviselőtársam határozati javaslatához, és a mennyiben ez el nem fogadtatnék, elfogadom Szederkényi Nándor t. képviselőtársam határozati javaslatát, (Az elnöki széket Jakábffy Imre foglalja el.) A kormány alig várta, hogy az obstrukcziónak vége legyen, hogy a ház ismét munkához láthasson. S mivel kezdtük meg a munkát ? Azzal, hogy megszavaztuk az ujonczjavaslatot, a felhatalmazási törvényt, most jön az 1904. évi ujonczkontingens megállapítása, majd azután az 1903. évi költségvetés, szóval: mindazok a törvények, a melyek nem hogy valami eredményt szülnének, hogy valami hasznot hoznának az országnak, hanem folyton és folyton terheljük vele az országot. Erre a munkára siettetni minket, azt hiszem, nem volt semmi néven nevezendő indoka a kormánynak más, mint az, hogy akkép vállalkozott a kormányra, hogy ezeket a javaslatokat keresztülvigye, tehát senkinek másnak nem állott érdekében, hogy ezek a javaslatok minél előbb törvényerőre emelkedjenek, mint a t. kormánynak. Mert azt csak mindenki be fogja látni, hogy adó nem fizetésben egyetlen egy polgár sem merülhet ki, és hogy nem nagyon siet, hogy azt a normális körülményiek között is igen nagy szolgáltatást, a melyet az állam részére kivannak tőle, az állam czéljaira befizesse. Hiszen jól tudjuk azt, hogy egy államnak vannak szükségletei, a melyeket fedezni kell, hogy szüksége van katonára is az államnak. Igen, de más államokban ezek a szükségletek más-más irányban azután visszajönnek és a közforgalom tárgyait képezik, az ország lakosságának van belőle valami előnye. Katonasága, katonája a saját állami czéljainak elérésére szolgál, és mint élethivatás majdan egy nagy részét az állampolgároknak beszívja magába és elhelyezi ott is, mint más gazdasági téren, mint más foglalkozásoknál. De nálunk nem igy van, mert hiszen a hadseregnél a magyar tisztek, mint tudjuk, igen kis számban