Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-405

M5. országos ülés 1904- márczius 19-én, szombaton. 215 háznak, roert én ennél nagyobb politikai perfidiát nem ismerek, hogy az 1867-iki törvények alkotásában résztvevők, az 1867-iki törvényben biztosított hadseregért küzdők tiz-tizenöt év múlva ngy tegyék tönkre az 1867 : XII. törvényczikket, hogy elsikkaszszák a magyar hadsereg konkrét állagát, közös hadsereggé gyúrják át. Utódaik most ott ülve a t, miniszterelnök ur háta mögött, felségjogokat gyártanak. Mert az 1867: XII. t. cz.-ben már nincs feladni való, ujabb dolgokat kellett keresni, a melyekkel a katonai körök kedvtelését kinyerik. És midőn felbuzdult ebben az országban a magyar nyelvért folyó küzdelem, akkor előállottak a felségjogokkal, hogy t. i. a magyar nemzet nyelvéhez való joga felségjogba van bujtatva, és hogy az 1867. évi XII. t.-cz. értelmében a hadsereg nyelvének meghatározása ő Felsége joga és elfeledkeznek az 1791: XVI. t.-cz.-ről, a mely, ha igy volna is, ezt megtiltja, mert egyenesen kimondja, hogy ő Felsége pedig az ország közügyeibe idegen nyelvet behozni többé semmi szin alatt nem fog. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbalolduhn.) Kérek egy kis szünetet. Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szederkényi Nándor képviselő ur folytatja beszédét. (Halljuk!) Szederkényi Nándor: T. képviselőház i Szárazon a törvény keretében mozogtam előadásomban, azon törvény keretében, a melyet a t. túloldal saját bibliájának tart, a mely naponkint esküszik, de, a mint kimutattam, a hányszor esküszik, annyiszor megszegi. Száraz volt az előadásom, mert a törvények rideg betűivel nem lehet érzelmi előadásokat csinálni; a törvény betűi ridegek, szavaim is ridegek, a melyek azokra hivatkoznak, de megdönthetetlenek. Kimutattam, hogy a jelen törvényjavaslat, a mely előttünk fekszik, hivatkozik ugyan az 1889: VI. törvényezikkre, de ezen törvényezikk 14. §-a viszont hivatkozik az 1867: XII. törvényezikkre, tehát jogom volt az alaptörvényre való hivatkozással kimutatni, hogy a beadott javaslat valóban ellenkezik az 1867: XII. törvényczikkel, (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) és ha azzal ellenkezésben áll, akkor kinek kötelessége ez ellen küzdeni? Nem az ellenzéknek? 1222-ben hoztak egy törvényt, a melyben az u. n. ellentállási záradók is benfoglaltatott; a melyben biztosíttatott az, hogy ha netalán törvénysértés követtetnék el, akkor a nemességnek ellentállási joga van. Ez a törvény 1686-ban töröltetett. Az 1867-iki királyi diplomában is külön felemlittetik, hogy ő Felsége minden magyar törvényt meg fog tartani, megtartását igéri az 1222-ik évi törvény ellentáilási záradékának kivételével. Nagy sulythelyeztektebát arra, hogy ennek törlését még az 1867-iki diplomába is befoglalták. Az közjogunknak egyik fontos alkateleme volt, és főleg a mohácsi vész után volt rá nagy szükség. De e törvény megszűnt és, ismétlem, én csak mint egy közjogi epizódot emiitettem fel, hogy a midőn mi most az 1867-iki törvények megsértése ellen az 1867-iki törvények értelmében küzdünk — habár nem saját tetszésünk és akaratunk szerint, (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) de a törvények bázisára helyezkedve — és ha ezt a küzdelmet erőteljesebb eszközökkel folytatjuk, akkor mi ezt a magyar közjognak emléke szerint teszszük, a mely egyidőben ellentállási joggal ruházta fel a nemességet azon esetre, ha országos törvénysértés következik be. Ilyen országos törvénysértésnek jelentem ki ezt a törvényjavaslatot is, a mint azt elég terjedelmesen beigazolni volt alkalmam. T. ház! A midőn mi az 1867-es alap védelmére állottunk, tettük ezt azért, hogy érvényesítsük azt a felfogásunkat, hogy ezen törvény vagy olyan, a mely életbeléptetve hasznot hozhat az országnak, de akkor követeljük, hogy minden részét, minden betűjét tartsák meg, vagy olyan, hogy életbeléptéivé nem felel meg az ország igényeinek; (TJgy van! bálfelél.) ha képtelenek azokat életbeléptetni ugy, a mint megírva van, vagy ha nem akarják ezt megtenni, akkor erőteljesen van jogunk az ország népéhez fordulni, hogy rámutassunk a t. szabadelvű pártra és mindazokra, a kik a kormány intenczióit támogatják, hogy íme, itt sem törvényt nem tartanak meg, sem pedig a törvény életbeléptetésére semmit nem tesznek, sőt az ellen dolgoznak. Ujabb időben a t. túloldalnak nagy segélyére jött Bécsből a katonai intézőség, a melyet én még most is Magyarország urának tartok, (TJgy van! balfelöl,) s a melynek halytartója a mi kormányunk. Ha nem igy volna, akkor a t. kormánynak legalább a 67-es törvények értelmét helyre kellene állítani és megmutatni, hogy ezen törvény egy oly kiegyezési mű, a mely az országnak nemcsak anyagi, szellemi, de közjogi biztosítására is szolgál. Azonban, mint látjuk, erre a "kormány nem törekszik, mert Bécsből ezt nem engedik meg, pedig tudják meg itt is, ott is és mindenütt, hogy a magyar nemzetet arra, hogy államiságának feltételeitől, nemzeti követelményeitől álljon el, soha nem lehet rábírni. Ha időről-időre meg is történik, a mint most is megtörtént, hogy ellentállási és követelési képessége nem állott azon sziklaszilárd erővel, a melyen kellett volna, hogy álljon, ez nem azt jelenti, hogy a lemondás már megtörtént, hanem, hogy majd más alkalommal, más erőviszonyokkal fogja ez a nemzet megindítani a harezot és akkor a következményekért a felelőség azokon fog nyugodni, a kik annak idejében nem tették meg az intézkedéseket arra, hogy az ország igényeit, nemzeti feltételeit és köve-