Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-405

242 405. országos ülés 190b márczius 19-én, szombaton. társait ez a körülmény, ha hazafiságuk az ország jogainak védelmében elég erős nem lett volna. Ok is látták a menekültek siró anyáit, özvegyeit és árváit, és velük sirtak és vigasztalták, buzdították őket, hogy ha szenvednek, a hazáért szenvednek, a haza minden előtt; tűrjék nyugalommal a rájuk nehezedő nyomort. Rákóczi és társai folytatták a küzdelmet és nem adták meg magukat; Rákóczi kimenekült Rodostóba; mi sírjához járulunk ; önök is odajönnek sírjához és könyeket hullatnak emléke felett. De ha meggondolom, hogy mit csinálnak azokkal a nagy elvekkel, a melyekért Rákóczi küzdött, akkor az önök pietása nagyon is más színben tűnik fel előttem. (Felkiáltások a szélsőbaloldálon : Nem vagyunk negyvenen! Mozgás a jobboldalon.) Elnök: Konstatálom, hogy a ház tanácskozásképes számban van együtt; kérem tehát Szederkényi képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni. (Halljuk !) Szederkényi Nándor: Nem hozott minket zavarba az, a midőn a miniszter urak a póttartalékosok szenvedései fölött részvétet és könyeket mutattak, mert meg voltunk győződve arról, hogy ha a haza érdekében akarunk eljárni, akkor áldozatot is kell hoznunk, a mint meghozták azt az áldozatot századokon keresztül, a mint meghozták a legnagyobb áldozatot 1848—49-ben, a midőn nemcsak a csatatéren ontották vérüket a hazafiak, hanem Árad szent Golgotháján is hősies nyugalommal szenvedtek vértanúi halált. A t. miniszter uraknak azt a biztatását, hogy most obstruáljunk, ha tetszik, mint már kijelentettem, a múltkor sem. fogadtuk el, most sem fogadjuk el. Mert hogy mit akarunk és mit fogunk tenni, azt mi nem onnan kérjük, hanem mi magunk határozzuk el a szerint, a mint mi azt jónak látjuk. A fenforgó sérelmek ügyében hallgatni nem fogunk, azokat az önök szemére hányjuk, ebben fáraclhatlanok leszünk. Mert mi haladunk a mi utunkon, teljesítjük kötelességünket, azt, a mit azok az amerikaiak tettek, a kik midőn Amerikába mentek, az őserdők elől nem riadtak meg, hanem fejszét véve kezükbe, vágták-vágták és addig vágták, míg ma Amerika a világnak legczivilizáltabb állama. Mi is vágjuk tehát fejszénkkel és irtjuk az önök őserdejét. (Ugy van! bálfélöí.) Yágjuk addig, míg majd a czivilizácziónak, s a magyar kultúrának követelménye és szelleme meg nem fogja hozni és érlelni azt a gyümölcsöt, a mely után mi vágyunk, a melyet mi nélkülözhetetlennek és szükségesnek tartunk arra, hogy ennek az országnak államisága megmaradjon és a magyar nemzet jövője biztosíttassák. (Helyeslés. Ugy van! balfelöl.) A t. előadó ur azt állította, hogy ez a törvényjavaslat a törvény kellékeinek mindenben megfelel. Már megemlítettem, hogy ez a törvényjavaslat az 1867-ki törvénynek nemcsak szellemébe, de betűjébe is ütközik. Tehát törvényt sértő javaslat fekszik előttünk. Münnich Aurél előadó: Halljuk! Halljuk! Szederkényi Nándor: Ezt be kell bizonyítani! Münnich Aurél előadó: Ez már igaz! Szederkényi Nándor: Itt van az 1867. évi XII. t.-cz. Tudom, hogy a t. előadó ur már többször mutatott rá az 1889 : VI. t.-cz.-ére, a melyben már a 67-iki törvénynek nemcsak szelleme, de betűje is kerékbe van törve, a mire nézve a i előadó ur azt mondta, hogy arról nem tehet, hogy az így van. Én azonban az 1889: YI. t.-czikkben rámutatok annak 14-ik §-ára, a melyben az van mondva, hogy a közös hadsereg és haditengerészet fentartására szükséges évi ujonczjutalék — tessék csak jól meghallgatni— az 1867: XII. t.-cz. 11., 12., 13. és 14 ik §-aiban foglalt alkotmányos jogok alapján és azok fentartása mellett állapittatik meg. Münnich Aurél előadó: Ugy van! Szederkényi Nándor: Tehát ne tessék sem a t. előadó urnak, sem a t. miniszter urnak az 1889: VI. t.-czikket ráborítani a 67-es törvényre; mert abban a törvényben a 67-iki törvénynek illető szakaszai fenn vannak tartva, tehát mint főforrás, mint alaptörvény mégis az 1867: XII. t.-cz. szerepel. És ha én most felnyitom, — bár volt már erről szó, de ezeket a dolgokat ismételni kell, — mondom, ha felnyitom az 1867: XII. t.-cz. 11., 12., 13. és 14-ik szakaszait, mik vannak azokban ? A 11. §-ban az van, hogy a magyar hadsereg az egész hadseregnek kiegészítő része, Hát mi az, beolvasztás-e az egész hadseregbe ? Nem! Mert midőn azt mondja, hogy a kiegészítő résznek, tehát a magyar hadseregnek is az egységes vezérletét, vezényletét és belszervezetét ő Felsége által elintézendő ügynek ismeri el, ezzel nyíltan kifejezi, hogy a magyar hadseregnek konkrét állagát fentartja mint részét az egésznek, és a 12. szakasz pedig világosan mondja, hogy az ujonczjutalékot csakis a magyar hadsereg részére tartja fenn. A 13. szakasz a magyar véderőt csak egységes alapon kívánja rendeztetni Ausztriával, (Igaz! a baloldalon.) a 14. szakasz pedig a magyar hadsereg, és mindig jól jegyezzük meg e kifejezést, a magyar hadsereg tagjainak polgári viszonyairól szól. A ki e négy szakaszt átolvassa és átgondolja, és a ki azt állítja, hogy ebben a magyar hadseregnek konkrét állaga nincs fentartva, azzal csakugyan szóba állni nem lehet, sem itt, sem másutt, mert vagy a józan ész ellen, vagy a tiszta, világos betűk, szavak ellen intéz hadjáratot. Nos, t. előadó ur, és t, ház! Midőn így áll a dolog, már most azt kérdezem, hogy mily alapon adnak be törvényjavaslatot, — az 1867: évi XII. törvények most ismertetett szakaszaira hivatkozva — törvényjavaslatot a közös hadsereg részére megállapítandó ujonczjutalék