Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-405

240 4-05. országos ülés Í904 márczius 19-én, szombaton. ellentállásunk törte meg. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) így lesz ez a jövőben is mindannyiszor, mikor a helyzet és megyőződésünk tőlünk ezt követelni fogja. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hitünk ereje táplálja meggyőződésünket. Nem kétkedünk benne, hogy a nemzet, mihelyt alkalma és igazán joga lesz arra, hogy a választásokon valódi akaratát juttassa kifejezésre, megvonja bizalmát azoktól, a kik fejlődését egy nagy elme tévedésének ós hozzátehetem, bús csalódásának áldozták fel négy évtizeden át, és készek feláldozni a jövőben is, mindannyiszor, a mikor azt egy, a mi érzelmeinkkel szemben ellenséges hatalom érdekei követelik, készek feláldozni, hogy vérünk és verejtékünk mindig az idegennek és az ellenségnek érlelje a dúsan termő kalászokat. A mi hitünk igenis érzi elveink termékeny tisztaságát; hiszem és vallom, hogy el fog jönni az idő, a mikor ebben a házban nem lesz többé Deák Ferencznek többsége, és velünk együtt fogják hirdetni Kossuth Lajosnak pártunkhoz intézett tanítását (olvassa): »A mi pártunk czélja az, hogy Magyarország független, önálló állam legyen, őszintén meg akarjuk próbálni, hogy az 1848-iki alapon ez kivihető-e, és erre nyújtson nekünk kezet a fejedelem.* (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ez a javaslat más czélokat szolgál, és én épen azért el nem fogadhatom, hanem van szerencsém pártom nevében a következő határozati javaslatot benyújtani (olvassa): A véderő mai szervezete a hadügyi közösségen alapul. Harminczhét év tapasztalatai, de különösen a közelmúlt tanulságai meggyőzték a nemzetet arról, hogy az Ausztriával fennálló közjogi kapcsolatban az állami lét önállóságára irányuló törvényes akarata meg nem valósitható, véderejének nemzeti irányban való fejlesztése pedig épen az 1867 : XII. t cz.-nek a kormány programmjában is érvényre jutott értelmezése alapján ütközik elháríthatatlan akadályokba. A magyar állam ekként sem a közös hadsereg magyar csapataiban, sem a közös védszervezet kiegészítő részévé tett és az önálló hadműködés feltételeível fel sem ruházott honvédségben nem rendelkezik saját szuverén akaratát és czéljait 3zolgáló nemzeti haderővel, miért is a képviselőház az ujonczlétszámnak az 1904. évre való megállapításáról szóló törvényjavaslatot el nem fogadja, hanem a kormányt az önálló magyar hadsereg szervezését czélzó törvényjavaslat előterjesztésére utasítja « (Élénk helyeslés én éljenzés a szélsöbaloldalon. Szónokot többen üdvözlik.) Ráíkay Lászlő jegyző: Szederkényi Nándor! Szederkényi Nándor: T. képviselőház! Én elfogadom az előttem szóló t. képviselőtársam határozati javaslatát, mert az én ideálom is az, ősi közjogunk követelménye is az, hogy önálló magyar hadsereg legyen; így tehát ahhoz minden magyar embernek hozzá kell járulnia. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Miután azonban a jelen törvényjavaslat az 1867-iki alapon adatott be, és itt most nem a véderő uj, nemzeti alapon való szervezésének kérdése fekszik előttünk, hanem egy ujonczjutalék mennyiségének megállapítását czélzó törvényjavaslat az 1867-ikí törvény alapján, ennélfogva én a törvényjavaslattal ez alapon is felveszem a harczot, hogy kimutassam, hogy ugyanazok, a kik ezt a törvényjavaslatot beadták, egyenesen az 1867 : XII. t.czik illető szakaszaival jönnek ellentétbe, azon szakaszokat teljes mértékben sértik, kiforgatják azokat lényegükből, és igy, ha még annyiszor hangoztatják is, hogy ők a 67-es alapon állanak, én azt állítom, hogy nem állanak azon az alapon, hogy midőn ezt állítják, az Isten nevét hiába veszik ajkukra (Mozgás a jobbóldalon.) és hiába hangoztatják folytonosan a 67-es alapot. Ha a 67-es alapnak van sértője, akkor önök azok, a kik ott ülnek a túlsó oldalon. (Mozgás jobbfelöl.) Igen, önök azok, a jelen törvényjavaslattal is, a mint ezt egész alapjában, egész terjedelmében a törvényekkel ki fogom ezennel mutatni. (Helyeslés a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Ennek alapján én azután egy második határozati javaslatot fogok majd beterjeszteni bővebb indokolással és kérni fogom a t. házat, hogy ha az előttem szólónak határozati javaslata nem fogadtatik el, akkor fogadtassák el az én határozati javaslatom, a mely a 67-es törvényekkel ellenkezésben nem áll, a mely a 67-es törvényekből folyik. És ha önök a 67-es törvényeket meg akarják tartani, akkor önöknek az én határozati javaslatomat el kell fogadniok. A t. miniszter urak, ugy a miniszterelnök ur, mint a honvédelmi miniszter ur, előző beszédeikben sokszor utaltak arra, bennünket kárhoztatva, hogy a katonai törvényeknél miért időzünk annyit, miért veszszük igénybe a tanácskozás rendjét még azon alakban is, a melyet önök nem helyeseltek és a melyet önök obstrukcziónak neveztek ugyan, de a melyre nézve én állítottam és állítom most is, hogy teljesen a házszabályok keretében mozgó tanácskozást vittünk és viszünk továbbra is addig, míg azon sérelmek, a melyek fennállanak, orvosolva nem lesznek. (Helyeslés a baloldalon.) Erre kötelez bennünket ugy a múlt, mint az ősök hagyománya, a melyhez mi hűtlenek nem lehetünk és nem is leszünk. Ezt tehát meg fogjuk tenni, ha mindjárt a t. előadó ur bővebb indokolásnak nem látja is helyét, mert hiszen ő egyszerűen arra van kiszemelve, hogy a törvényjavaslatot sablonos szavakkal bemutassa és azt elfogadásra ajánlja, O bővebb indokolásnak nem látja helyét, de önök sem látják, mert nem képesek rá. (Mozgás a jobboldalon.) Másfél évig tartó tanácskozás folyt itt, nagyfontosságú kérdések vettettek a ház asztalára, az egész ország mozgalomban volt, mindenki, kint, bent az eszmékkel foglalkozott, megalkották maguknak a a vármegyék, városok, népgyűlések véleményüket. Unok is próbálgattak valamiféle véleményt meg-