Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.
Ülésnapok - 1901-405
-W5. országos ülés 190% márczius 19-én, szombaton. 239 sőt ezzel szemben alárendeltséget létesítő intézménye ellen harczunkat tűrhetetlenül folytassuk. (Helyeslés a széls'óbalóldálon.) Hiszen, t. képviselőház, azonkívül, hogy a tárgyilagos bírálat előtt kétségtelenné vált, mikép ezen az alapon a legvilágosabban megnyilatkozó nemzeti akarat is erejét veszti, mihelyt annak érvényesülése a magyar nemzet ellenségeinek befolyását veszélyezteti, ezen tényen kívül előttünk áll az a másik bizonyosság is, a melyet előbb, mint a t. többség, a t. kormány és fájdalom, vele és miatta a nemzeti álláspont kudarcza gyanánt kellett jeleznem, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) (Az elnöki székei b. Feilitzseh Arthur alelnök foglalja el.) A t. szabadelvű párt és illetőleg a 9-eB bizottságnak általa elfogadott programmjában még ott van a nemzeti zászló, a magyar állami jelvény, és ott van a katonai perrendtartás reformja. De mindezek már a teljes bizonytalanságnak homályába vesztek. Tájékozást mindössze a katonai nevelés kérdésében kaptunk, az alapítványi helyeknek az eddigi állapotokhoz képest kétségtelenül igen jelentékeny megszaporitásáról szóló törvényjavaslat benyújtása és a katonai oktatás tantervéről a közös hadügyminiszter urnak a delegáczióban tett nyilatkozatai utján. Lesz módom, t. képviselőház, az emiitett törvényjavaslat tárgyalása alkalmából megfelelő bírálat tárgyává tenni ennek a javaslatnak intézkedéseit. De már ezen a helyen rá kell mutatnom, mint a most tárgyalt törvényjavaslattal szemben pártom részéről^elfoglalt álláspontnak egyik indoka gyanánt arra, hogy a 67-es kiegyezésben biztosított paritásnak olyan csodálatos érvényesítésével állunk szemben a benyújtott törvényjavaslatban, a mely szerint a magyar nemzet, a magyar állam a közös hadsereg tisztikarában saját állampolgárainak megfelelőbb számban való alkalmazását csak ugy biztosithatja, hogy a közös hadsereg részére kizárólag a saját pénzén fog tiszteket nevelni (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) olyan tanterv mellett... (Folytonos zaj jobbfelöl.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! (Halljuk! Halljuk ! a szélsöbaloldalon.) Bakonyi Samu: , . . a mely szerint épen a katonai tárgyak továbbra is német nyelven fognak előadatni. Ez az egyetlen, drágán megfizetett és busásan megkeserített vívmány tehát épen nem indíthatja a függetlenségi és 48-as pártot arra, hogy eddig vallott álláspontján bármit is változtasson. Sőt tekintettel arra, hogy a véderőtörvénynek bizonytalan időre elhalasztott revíziójától a nemzeti követelések megvalósítását ép oly kevéssé várhatjuk ezentúl, mint eddig, és tekintettel különösen arra, hogy a létszámfelemelés megkisérlése a közös hadügyminiszter urnak a delegáczióban kijelentett törekvései szerint nyilván ismétlődni fog, a függetlenségi és 48-as párt fokozottabb mértékben érzi és teljesíteni is fogja azt a kötelességet, hogy, programmjához hiven, a 67-es közjogi alapon álló véderőszervezet fentartása ellen minden erejével küzdeni fog. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha nem akarjuk, hogy az idegen hatalom ellen évszázadokon folytatott szabadsägharczainknak törvényes eredménye, Magyarország önálló állami léte fikczió és illúzió maradjon, meg kell valósitanunk azt az intézményt, a mely hordozója és hirdetője, megteremtője és megtartója a legkisebb és leghatalmasabb államok függetlenségének egyaránt: fel kell állítanunk az önálló magyar hadsereget! (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Szívesen üdvözlünk és támogatunk mi minden olyan törekvést, a mely ezen czélunk megközelitésére alkalmas, de a magunk útjáról, mely a gazdasági különválás mellett czélunkhoz, Magyarország teljes állami függetlenségéhez egyedül vezetheti el nemzetünket, mi senki kedvéért nem fogunk letérni se jobbra, se balra. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) És ne áltassa magát a t. kormány sem az iránt, hogy a nem messze jövendőnek nagy harczaiban könnyebb helyzete lesz ezen párt részéről. Nagyon csalódnék, ha a parlamenti szituáczióban egy alkotmányunkat és minden jövő küzdelmeinket fenyegető veszedelemnek elhárításáért, sok tízezer, ok és jog nélkül sanyargatott honfitársunk szenvedéseinek megszüntetése érdekében inicziált változásból ezen párt ellenzéki kötelességérzetének meggyengülésére következtetne! Ezen párt kezdte és vitte a katonai hatalom terjeszkedése ellen dicsőségesen megvivott harczot és a nemzeti követelésekért folytatott küzdelmet. Ez a párt helyt fog állani ezentúl is. Lehettek közöttünk, a kik a taktikai kérdések egyik-másik részében eltérő véleménynyel voltak, de nincsen köztünk senki sem, a ki ahhoz a programmhoz, melynek alapján választói ide küldték, bármiféle czél erdekében hűtlenné vált volna. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Vádolhatnak bennünket bármely oldalról ortodoxiávaí, elméleti ellenzékiséggel, merev negáczióval, és mit tudom én miféle más effajta politikai bűnökkel, de mi nyugodt lelkiismerettel és felemelt homlokkal, büszkén mutathatunk rá pártunknak 37 esztendős működésére, a melyről csak a rossz akarat tagadhatja, hogy a parlament minden alkotó munkásságában kivette a maga részét, hogy eszméket érleltünk és neveltünk termő fákká, melyeknek gyümölcseit nem mi szedtük ugyan le, hanem azokat, igaz, jobbára párthatalmi érdekekből a t. többség olykor-olykor magáévá tévén, azok mégis a nemzeti fejlődés éléstárába kerültek. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezen parlament gyakori-és viharos küzdelmeinek története a múltban és a legközelebbi múltban is tanúságot tehet róla, hogy az ország és a nép érdekei, a törvény és a közszabadság ellen intézett legerősebb támadásokat a mi
