Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-404

íOk-, országos ülés 1904(Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj balfelöl.) ez a magyar gondolkozásnak, a magyar jogfejlődésnek, a magyar politikának egy valóban unikumot képező uj jelensége volna. (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon.) Ezek után csak egészen röviden pár szót a 67-es kiegyezésről és illetőleg arról, a mit a múltkori felszólalásom végén e kérdésben mondottam. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam ismét egész sereg nyilt ajtót tör be, midőn azt mondja, hogy azon kompromisszumnak, vagy azon megegyezésnek, a mely 1867-ben évszázadok vitáit zárta le, ő csak egy forrását ismeri, t. i. az 1867 : XII. t.-czikket. Kétféle közjog nem lebet: egy titkos és egy nyilvános. Hiszen ez magától értetődik, sobä senki sem állított mást, az én beszédemből sem lehet ennek ellenkezőjét kiolvasni. Igenis állítottam azt, hogy a törvény, a mely 1867-ben létrejött, egy becsületes kompromiszszum volt, olyan világtörténelmi ellentéteknek kiegyenlítésére, a melyek felett folyt a harcz több-kevesebb erővel és szenvedélyességgel századokon át és a mely küzdelem utoljára is meggyőzte az uralkodót és meggyőzte a nemzetet, hogy itt kölcsönös életérdekünk egy becsületes kiegyenlítés megteremtése, a tartós, összhangzatos, békés fejlődés előfeltételéül. (Elénk helyedéi: a jobboldalon.) Én igenis állítom és vallom azt, hogy ez a becsületes kiegyezés nem Procrustes-ágy, hanem olyan alap, a hol magát az alapot bolygatni sem nem szükséges, sem nem szabad az ország érdekében, de ezen az alapon állva igenis a magyar nemzetnek anyagi, szellemi és erkölcsi erejét szabadon fejleszthetjük tovább. (Hosszantartó élénk helyeslés a jobbóldalon.) Ez volt az alapfeltétele, alapgondolata a kiegyezési politikának. Azok a csalódások, a melyeket t. képviselőtársam emlit és a melyekben sok igazság van, ha talán sok túlzás is, azok a csalódások másodrendű fontosságúak. Igaz, 1867-ben örömmámorban úszott a nemzet. Általános volt a meggyőződés, hogy egy millennium következik, a hol általános testvériségben, örömben, összhangban olvad fel minden korábbi ellentét. Persze ennek a nagyon nemes, nagyon lelkes, nagyon szép ideálizmusnak túlzásaiból ki kellett, hogy ábránduljunk. Sem Ausztria népeivel szemben, sem — mint helyesen jegyezte meg — Horvátországban és az országban lakó más nemzetiségekkel szemben nem tűntek el ugy azok az ellentétek, mint a hogy akkor a magyar nemzet a legszebb, a legnemesebb lelkesedéstől hajtva hitte és remélte. De ha ezek a remények nem teljesültek, ha ma is látjuk, hogy ellenségektől vagyunk körülvéve, a kik lesik az alkalmat, lesik a rést, a melyen a maguk czéljait velünk szemben érvényesíthessék : (TJgy van! a jobboldalon.) ez egy • okkal több arra, hogy rendületlen hűséggel ragaszkodjunk ahhoz a kiegyezéshez, (Zajos heKÉPVH. HAPLÓ. 1901 1906. XXIII. KÖTET. •árczius i8-án, pénteken. 225 lyeslés és taps a jobboldalon.) ahhoz az alaphoz, a melyen szilárdul megállva, a siker reményével szállhatunk szembe a magyar nemzet minden ellenségével. (Hosszantartó zajos helyeslés, éljen zés és taps a jobboldalon^) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem (Szünet után.) Elnök: T. ház! A tanácskozást folytatjuk. Következik a záróbeszédek során Holló Lajos képviselő ur. Holló Lajos: T. ház! A miniszterelnök urnak most elhangzott beszédével szemben előzetesen a t. pénzügyminiszter urnak azon ellenvetésére kell válaszolnom, a melyet ő az én határozati javaslatommal szemben felhozott. Én t. i. határozati javaslatomat arra alapítottam, hogy ezen törvényjavaslat az 1904. év első négy hónapjára kéri az adótörvényeket hatályban tartani, s ennek következtében az egész 1903. év mint elintézetlen fog állani az ország előtt, (Halljuk! Halljuk') azt pedig el sem képzelhetem, hogy egy törvényjavaslat, a mely világosan csak arra az időre akarja az adótörvényeket az országban hatályossá tenni, hogy egy ilyen törvényjavaslat hatályát valamely mellékintézkedés által, valamely homályos intézkedés által akként terjeszszük ki, hogy az egész 1903. évre ugyanezen törvényeknek életbeléptetését és ugyanezen törvényeknek érvényesülését kívánjuk eszközölni és keresztülvinni. A t. pénzügyminiszter ur azt mondotta, hogy ez azután a költségvetés kérdése és ő az 1903-iki költségvetést majd, a mint elő is van terjesztve, itt tárgyaltatni kívánja, s abban fogjuk ezeket a kiadásokat megállapítani. Ez, t. miniszter ur, nem a költségvetésnek kérdése, mert én is nagyon jól tudom azt, hogy az 1903-iki költségvetésnek tételei még ezentúl lesznek a ház által megállapitandók. De a kormány óhajtja azt, hogy az 1903- ik évnek nem rendezett részére, a mely, gondolom, májustól kezdődőleg, nyolez hónapra terjed, e törvény által az adók és az adók behajtása tekintetében szintén rendezkedést nyerjen. Erre pedig, t. képviselőház, ez a javaslat nem elegendő. Bocsánatot kérek, előterjeszt egy kormány egy javaslatot az 1904. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról, s ezekbe belemagyarázza és homályos intézkedésekkel beleviszi azt, hogy ő azonban a közadóknak egészen 1903-tól való érvényesülését kívánja; ez nem budgetszerű, nem is parlamentáris és nem is volna helyes, hogy ezzel a ház preczedenst alkosson. (TJgy van! balfelöl.) Ennek következtében korrektebb, helyesebb és természetesebb is, hogy első sorban az 1903. évnek el nem intézett dolgait intézzük el a tekintetben, hogy az 1903. május elsejétől be nem szedett adókra nézve tegyünk törvényes intézkedéseket, állapítsuk meg ezen adótörvényeknek azon időre való kihatását, s a mennyiben az ország e 29