Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-404

226 Wk. országos ülés 1904 márczius 18-án, pénteken. tekintetben rendben lesz, akkor térjünk át az 1904-iki törvényeknek megvitatására és megállapítására. (Ugy van! a baloldalon.) Nem én voltam tehát tévedésben az én javaslatom értékére és felfogására nézve, banem a t. pénzügyminiszter ur; ennek következtében ahhoz ragaszkodom és kérem a háztól annak elfogadását. Azok a megjegyzések, a melyeket a t. miniszterelnök ur előbb elhangzott beszédére tenni kívánok, szintén nagyon rövidek. Mindenesetre áll az, t. ház, hogy az a nyugtalanság, a melyet a miniszterelnök urnak már a bizottságban tett kijelentései keltettek, mostani szavai és felfogása által még inkább tápláltattak, Mert ő az 1899 : XXX. törvényczikknek világos rendelkezéseit egyszerűen a saját felfogásához és a saját későbbi esztimácziójához akarja szabni. Bocsánatot kérek, itt mindenki ismeri annak a garancziális törvénynek létrejöttét és természetét; mindenki tudja, hogy Magyarországnak már rég át kellett volna térnie az önálló vámterületnek nemcsak jogi álláspontjára, hanem tényleges állapotára is; itt azonban a pártok azon közös megállapodásra jutottak, hogy még közbevetett előzményeket fognak felállítani, és csak a menynyiben azon előzetes feltételek nem teljesülnek, akkor tér át a,z ország a valóságban is az önálló gazdasági berendezkedésre. Ezek fix megállapodások voltak, a melyek garancziaképen szolgáltak. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Most a t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy ő nem foglal álláspontot, hanem majd később határozza el, hogy ezen vagy azon irányban fog-e dönteni; hogy a 14. §-t alkalmasnak fogja-e ítélni arra, hogy annak alapján is ezen kiegyezési állapotokat fentartsuk. Ezzel, t. ház, ő magával a törvénynyel helyezi magát ellentétbe ; (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) egy miniszterelnöki felfogást erősebbnek itél egy törvénynél, s mindnyájunkban azt a hitet rendíti meg, a melyet egy ilyen már kialakult törvény erejével szemben tápláltunk; elveszítjük abban való bizalmunkat, hogy Magyarországon ily természetű megállapodásoknak és törvényeknek egyáltalában súlyuk van, és hogy azoknak a pártok és maga az ország is valami erőt és hatályt tulajdoníthatnak. A törvények itt nem mutatkoznak másra alkalmatosaknak, mint hogy expediensül szolgáljanak a megszorult kormányoknak a bajokból való kibontakozásra; ezt a szolgálatot tette ez az 1899 : XXX. törvényczikk is az akkori kormánynak. A fősúlyt arra helyezik, hogy legyen egy többség, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a mely annak a régebbi álláspontnak is statisztául szolgált, a mint akkor kifejeztem és a mely íme, most tapsolva áll azon törvény szellemével homlokegyenest ellenkező állásponttal és rendelkezéssel szemben álló felfogásnak háta megett is, hogy azt támogassa. íme tehát, t. ház, a kormányok és a többségek arra vannak berendezkedve, hogy az ország ezen jogainak érvényesítését pillanatnyi cselszövésekkel és expediensekkel megakadályozzák, és jönnek többségek, bármilyen kormány álljon is élükön, a melyek a változott felfogásnak a maguk részéről igazat adnak és azt a maguk hozzájárulásával támogatásban részesitik. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ily körülmények között nem arra a konklúzióra kell jutni, a melyet az 1867-iki alappal szemben most a t. miniszterelnök ur is kifejezett, hogy t. i. a nemzetet csak azért érte csalódás, mert az az 1867-ben táplált nagy reménykedés mint valami görögtűz eloszlott, és ennek következtében be sem teljesedhetett azon remény, a melyet ahhoz az alkotáshoz fűztünk. Ellenkezőleg: szétfoszlott, igaz, a remény' és lehullott a hályog a nemzet szeméről, de csak azért, mert meggyőződtünk róla, hogy azt az 1867-iki alkotást fennállásának egész ideje alatt mindig egyoldalulag hajtották végre a nemzettel szemben; mindig egy irányban akarták azt érvényesíteni, és ha már nem tehették ezt annak szelleme, betűje szerint, akkor is kibúvókat kerestek és intézményeket állítottak fel, hogy ezen alkotásnak másik oldalán, a nemzet jogait megillető részén lévő előnyök és jogok a nemzet részére teljesedésbe ne mehessenek. Ez a csalódás állt elő a nemzetben; nagy illúzióktól láttuk megfosztatni a nemzetet; nem azon fellobbant reménység lohadt le a nemzet szivében, hanem igaz valóságok és keserű csalódások tárultak fel előtte, mert ezen törvénynek kizárólag a dinasztia szempontjából és a dinasztia hatalmi érdekeinek szempontjából való végrehajtása következettbe, ellenben a nemzet reményei és jogai teljesedésbe nem mentek. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez volt az, t. ház, a mi bennünk ezt a meggyőződést megérlelte és ennek következtében bizalmunk a t. kormányzat iránt nem lévén indokolt, a javaslathoz hozzá nem járulok. (Elénk helyeslés balfelöl.) Elnök: T. ház! ezzel a tanácskozás be van fejezve. Következik a határozathozatal. (Halljuk!) á.z általános vita során beadott három határozati javaslat és egy elleninditvány. Ezen határozati javaslatok közül egyik és pedig az, a melyet Holló Lajos t. képviselő ur nyújtott be, halasztó természetű; a szavazásnál tehát elsősorban azt teszem fel kérdésre. Azután, ha a t. ház ezt a halasztó természetű indítványt elvetette, jön a második szavazás, a melyben a törvényjavaslatnak általánosságban való változatlan elfogadása tétetnék fel, azzal a határozati javaslattal, illetve elleninditványnyal szemben, a melyet Barta Ödön és gróf Apponyi Albert képviselő urak terjesztettek be. Ezután marad az utolsó határozati javaslat, a melyet Okolicsányi László képviselő ur nyújtott be, és a melyet azt hiszem a dolog természeténél fogva legczélszerübb lenne a részletes tárgyalás során azon szakasznál tárgyalni,