Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.
Ülésnapok - 1901-404
224 404. országos ülés 1904 márczius 18-án, pénteken. B, Kaas Ivor: Azóta megtörtént a visszafejlesztés. (Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások : Vizet! Vizet!) Gr. Tisza István miniszterelnök: Hát adja Isten, hogy ily visszafejlesztés érjen minden magyar nemzeti intézményt, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Azután következett egy hosszú időszak, a mely alatt egyes konkrét kérdéseket igenis vetett fel t. képviselőtársam, elismerem, épen a magyar tisztképzés kérdését is, a nélkül azonban, hogy az 1867 : XII. törvényczikknek bárminő fejlesztését felhozta volna, vagy bárminő nyilatkozatában azzal az ideával találkoztunk volna, hogy az 1867 : XII. t.-czikk mélyében a nemzetnek rejtett jogai vannak; ellenkezőleg, utalhatok például, — mert arra most visszaemlékezem, — t. képviselőtársamnak 1887-ben, gondolom, választói előtt tartott programmbeszédére, a mely az 1867: XII. t.-czikknek igen szép, igen meggyőző és igen helyes dicsőitésót tartalmazta a nélkül, hogy ahhoz bárminő megjegyzést fűzött volna a fejlesztés tekintetében. Megvoltak, elismerem, t. képviselőtársamnak igen helyes, és erre ma igazán különös megelégedéssel és önérzettel mutathat rá, — követelményei a magyar tisztképzés, a magyar katonai nevelés terén. És midőn 1896-ban bekövetkezett a honvédtisztképzésnek kifejlesztése és 250 alapítványi helynek felállítása a közös hadseregnél, kijelentette t. képviselőtársam, hogy ezzel az ő katonai nevelésügyi programmja ki van elégítve, ugyanaz a t. képviselőtársam, a ki a mi mostani akcziónkra azt mondja, hogy mi ezt a czélt nagyon hiányosan és hibásan oldjuk meg. Méltóztassék összehasonlítani ezt a két dolgot egymással és én nem tudom, nem fogunk-e t. képviselőtársamnak felfogásában sokkal nagyobb, sokkal messzebb menő változásokat felmutathatni és konstatálhatni, mint a minő az a nuance-különbség, a mely mai álláspontom és 1889-ben elmondott beszédem közt feltalálható. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl.) A t. képviselőtársam megemlékezik azon nyilatkozatokról, melyeket a közgazdasági bizottságban tegnapelőtt tettem. Nagyon helyesen nem ment bele ezúttal a kérdésnek mélyébe, és én sem tartanám a magam részéről helyesnek, hogy ezt most megtegyük, mikor a közel jövőben alkalmunk lesz ex asse foglalkozni a kérdéssel. Én egyszerűen csak arra az egy megjegyzésre szorítkozom, — mert hiszen természetesen a bizottságban elmondottak csak igen rövid kivonatban kerülhettek nyilvánosság elé — hogy azt a leghatározottabban merem állítani, és reménylem, képes is leszek bebizonyítani, hogy a kormánynak azon eljárása, miszerint felhatalmazást kér a kereskedelmi tárgyalások megindítására, nemcsak ellentétben nem áll az 1899 : XXX. törvényczikk alapját képező politikai gondolattal, (Helyeslés jobbfelöl.) hanem ellenkezőleg, annak a gondolatnak a változott viszonyokhoz képest való helyes alkalmazását, ugyanannak a ratio legis-nek a helyes alkalmazását képezi, a mely az 1899 : XXX. törvényczikk ben le van fektetve. (Helyeslés pbbfelol.) Én kijelentettem akkor is, kijelentem most is, hogy az 1899 : XXX. törvényczikk dispoziczióit helyeseltem, azokat szükségeseknek tartottam. Van azok közt egy nagyhorderejű dispoziczió, az, a mely a kereskedelmi szerződések időpontjára vonatkozik, a mely kell, hogy érvényesüljön a jövőben is. Van egy másik, a mely az uj vámtarifának az elkészítésére vonatkozik. Ez már nagy részben teljesítette a maga hivatását, mert létrehozott egy uj vámtarifát, egyelőre csak mint javaslatot, de mint az osztrák és a magyar kormány megállapodása által létesített javaslatot; és épen azt az intencziót, a melyre szolgált e törvény akkor, mikor a vámtarifát követelte, szolgáljuk ma az adott viszonyok közt a legczélszerübb eszközök által akkor, mikor ezen vámtarifajavaslatot teszszük a megindítandó kereskedelem-politikai akczió alapjául. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ezek után még csak egy igen rövid megjegyzésem van és ez t. képviselőtársam beszédének végére vonatkozik. (Felkiáltások balfelöl: Hát a 14. §?) A 14. §-ra azért nem tartom szükségesnek visszatérni, (Mozgás balfelöl.) mert hiszen ismétlem azt, hogy én ebben a kérdésben ma sem pro, sem kontra nem nyilatkozom. (Zaj és felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon: Ez a hiba!) Sándor Pál: Politikai okosság! (Helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) B. Kaas Ivor: Felhatalmazás Ausztriának! (Felkiáltások jobbfelöl: Vizet!) Elnök: Csendet kérek! Gr. Tisza István miniszterelnök: Higyjék meg nekem a t. képviselő urak, hogy helyesen járok el, mikor nem nyilatkozom, (Helyeslés jobbfelöl.) mert abban a meggyőződésben vagyok, hogy az ország érdekeit szolgálom és a magyar kormánynak és törvényhozásnak erős pozicziót biztositok az által, hogyha ebben a kérdésben sem pro, sem kontra semmiféle irányban állást nem foglalok. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj balfelöl.) Sándor Pál: Nem fogunk felülni. (Zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőtársam is beszélt mostani nyilatkozatában az idevágó törvényes dispoíicziók garancziális jellegéről. Hát garancziát egy nemzetnek és egy országnak törvényhozása kereshet olyan dispozicziókban, a melyek bizonyos körülmények között korlátokat szabnak a végrehajtó hatalom elé, kereshet garancziákat olyan dispozicziókban, a melyek korlátokat szabnak idegen tényezők akaratával szemhen; de garancziát keresni abban, hogy a saját kezünket megkössük, garancziát keresni abban, hogy a magyar törvényhozás szabad elhatározási jogának elébe vágjunk:
