Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-403

212 403. országos ülés 190í márczius í/-én, csütörtökön. uihoz. A pénzügyminiszter ur tegnapi érdekes beszédjében is figyelmeztetett bennünket azokra a nagy érdekekre, a melyek a magyar államfinancziák terén megóvandók, s a melyeknek ő évtizedek óta ápolója, gondviselője. Nekünk is elismeréssel kell vennünk, hogy az államháztartásban való egyensúlyt nehéz viszonyok között is fentartotta, mert bizony ez a mait esztendő pénzügyi szempontból nehéz volt; sőt azon szempontokat is mellőzöm, hogy szabad volt-e egy felelős, parlamentáris miniszternek, különösen a pénzügyminiszternek ex-lex állapotba belevinni az országot. Én szerintem nem volt szabad; (TJgy van! halfelől.) preczedensalkotás szempontjából sem volt szabad. (Ugy van! a baloldalon.) De ez, természetesen, nem pénzügyi szempont. A pénzügyi szempontok egészen mások. Kifejtette, hogy milyen nagy jövedelmi forrásai vannak az államnak, hogy milyen nagy készletekkel bir, hogy ezt a negyven és néhány milliónyi hiányt, a mely az illetékeknél és az egyenes adóknál felmerült, minden zavar nélkül ki tudta heverni, minden fizetést pontosan tudott teljesíteni. Ezért az ellenzék részéről is méltán megilleti a tárgyilagos elismerés, Mi több, beszéde végén, a hol az adóhátralékosokkal szemben követendő eljárásról szólott, teljesen korrekt nyilatkozatokat tett a késedelmi kamatokra nézve — noha természetesen, így szólván a törvény, máskép nem tehetett — de hát visszaemlékezhetünk itt egy pár évvel ezelőtt kifejtett ellenkező álláspontjára. (TJgy van! balfelöl.) Ezért is elismerésemet vagyok bátor kifejezni. Kubik Béla: Okult! Hock János: Okosult! Kubik Béla: Akkor behajtatta a kamatokat ! B. Kaas Ivor: Mindezt helyesnek tartom. Méltóztassék kegyesen elfogadni, én ezt bizalmi nyilatkozatképen adom át. De a mi az egész nagy pénzügyi politikát illeti, ott már nem viseltetem oly bizalommal. Mert miből származott az a nagy jövedelmi forrás, hogy az állam olyan milliárdot meghaladó költségvetéssel rendelkezik? Ez a fiskális politikának épen olyan túltengése, mint a milyen jellemvonása a miniszterelnök politikájának a hatalmi túltengés, a hol az állam és a kincstár minden jövedelmet magához szed, ugy, hogy a polgároknak már megélhetése is nagyrészben meg van nehezítve és meg van támadva. Hol legyen ott tőkeképződés? Hol legyen ott gazdasági fejlődés? Hiszen az állam, bár csináljon is nagy üzemeket, azokkal nem képes pótolni a polgárok munkájának gyümölcsét sem. És ez a fiskális politika sohasem volt akkora, mint a pénzügyminiszter ur kormányzása alatt. Ezt a budgetekből mutathatom ki. Ez a fiskális politika igérte évtizedek óta nekünk az adóreformot; örökölte ezt az ígéretet a pénzügyminiszter ur elődjétől és ez a reform évről-évre késik. Tartok tőle, hogy az az adóreform ismét csak adóemelést fog tartalmazni, az eddigi irányra való tekintettel, a mely a néppel szemben mindig csak igényeket támaszt, holott az improduktív igények fedezésére mindig talál jövedelmi forrást. Csak a katonai kiadásokra mutatok rá. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) E mellett bizonyos jellege van a fináncziális gazdálkodásnak, a mely különösen a regáléknál, a szeszgyáraknál nem felel meg egészen a magyar szempontnak, de még a törvényességnek sem. Én nyitrai képviselő vagyok, s igy ismerem a tapolcsányi szeszgyár kérdését. Ott egy nagy sikkasztásnak jöttek a nyomára, ezt azonban el' intézték, azt mondván, hogy ha behajtanák azt a tartozást büntetésképen a szeszgyárostól, akkor az tönkre menne, mivel pedig nemcsak a szeszgyárosnak, hanem a vidéknek érdeke is azt kívánja, hogy annak a szeszgyárnak virágozni kell, hát elengedték a büntetéspénzt, természetesen azon ígéret mellett, hogy a szeszgyár többé visszaéléseket elkövetni nem fog soha. És most olvasom a tegnapi lapokban, hogy ugyanannál a szeszgyárnál ismét némi kis rendetlenségek fordultak elő. Ezt csak ugy mellékesem említem fel, mert remélem, hogy a törvény, a hol a fiskálitás érdekelve van, végre is fog hajtatni, nemcsak a kisemberekkel, nemcsak a bélyegcsonkitókkal szemben, hanem a nagy szeszgyárosokkal szemben is, mert a törvény törvény. A gazdasági politikának másik tényezője, harmadik és oszlopos tagja a Tisza-miniszteriumnak Hieronymi miniszter ur, 0 egy nagy beruházási kölcsönnel jön a ház elé. A kölcsönt a pénzügyminiszter veszi fel, a kiadásokat a kereskedelmi miniszter eszközli. Megjegyzem, hogy a szabadelvű pártnak a jelenlegi kereskedelmi miniszternél kedvesebb minisztere csak egy van, maga a miniszterelnök ur. Nem kutatom az okokat. A hol méz van a tálban, oda nemcsak a méhek, hanem a darazsak, legyek is röpködnek. A hol 250 millió beruházási kölcsönt vesznek fel, a melynek kamatait a pénzügyminiszter ur fogja kivetni, ennek a 250 milliónak a forgalomba hozatala természetesen népszerű dolog. Ez az a rendszer, a melylyel Magyarország belement az óriási adósságok milliárdjaiba, mert a rendszer éhes és ha egyszer jól is lakik, megemészti mindazt a mit megevett, és azután újra adósságokat kell csinálnia, hogy megint jóllakhassak. De nem beszélek most erről, előttünk fekszik majd a javaslat és akkor megítélhetjük, mi abból a produktív és mi az improduktív. ü. kereskedelemügyi miniszternél sokkal fontosabb feladatok várnak megoldásra: azok a kereskedelmi szerződések, a melyekről már szóltam, és az a belső iparfejlesztés, a melynek irányítása és az a belső kereskedés, a melynek pártfogása rá van bízva. Én nem követelem tőle, hogy agrárius legyen: természetesnek találom, ha bizonyos irányban merkantilig; de ne