Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.
Ülésnapok - 1901-403
hü?>. országos ülés 190í márczias 17-én, csütörtökön. 213 felejtse el, hogy a merkantilizmus Magyarországon, a mint azt a szabadelvű párt hagyományai szerint évtizedeken át gyakorolták, destruált osztályokat, más osztályokat megint magasra emelt és az a szocziálizmus, a melynek én nemzeti szempontból nem vagyok barátja, kizárólag ennek a merkantilis rendszernek lett szomorú következménye. A szabadelvű pártban a merkantilisták ebből a szempontból viseltetnek a szabadelvű kormány iránt nagy bizalommal. Az agráriusok? Azok nem tudom, minő szempontból viseltetnek bizalommal. Különben az ő figyelmüket egynéhány tételre óhajtom felhívni; sajnálom, hogy nem adhatja meg a feleletet a földmivelésügyi miniszter ur. A költségvetésből törölték a százezer koronát a gyermekmenhelyekre. A miniszterelnök azt mondotta, hogy ez az ő takarékosságának egyik bizonyítéka, mert hát a gyermekprodukczió Magyarországban oly csekély, hogy arra ujabb áldozatokat hozni nem érdemes. Azután ott vannak a téli foglalkozások. Ez már csakugyan agrárius momentum, hogy a magyar paraszt télen valami keresethez jusson és ebből a czélból megtanuljon bizonyos házi iparokat. A Széli-kormány, Darányi miniszter ur, erre a czélra felvett a múlt évi költségvetésbe bizonyos nagyobb összeget, a mely különösen Ugocsa vármegyének, de más vármegyéknek is volt szánva, hogy a lakosság a kosárfonást iskolákban megtanulja. Tegnapelőtt a belügyminiszter ur leirt Arad vármegyéhez, s azt mondotta, hogy ezen kosárfonásra nem adhat pénzt, mert mi takarékosak vagyunk. Tehát ezt a tételt is töröl ték. Hiszen ez talán nem nagy dolog, de mégis jellemző arra, hogy mikor takarékoskodni kell, akkor Magyarországon folyton az agrárius érdekeknek, a kis embereknek rovására takarékoskodnak, az ezek érdekében felvett tételeket törlik akkor, a mikor pedig a hadseregre vonatkozó tételeket mértéktelenül felemelik. (Ugy van! Ugy van! a haloldalon.) Ezen kifogások mellett, miután már nagyon benne vagyok a bizalmi nyilatkozatokban, engedjék meg, hogy legnagyobb bizalmamat a horvát miniszter ur iránt tápláljam. (Élénk éljenzés halfelöl.) Tetszik látni, hogy ez a bizalmi nyilatkozat milyen visszhangot kelt. A kormány összes tagjai közül ő a kormány legszorgalmasabb parlamenti képviselője, a ki sohasem hiányzik az ülésekről és soha senkit, noha tűrnie kell tőlünk eleget, szives jóindulata folytán meg nem bántott, meg nem sértett. Ennek folytán csak azt kérem tőle, hogy horvát testvéreinket, a kik olyan feltétlen szabadelvűek, vezesse akként, hogy a magyar állameszmének és Magyarországnak, ennek az állami egységnek, jogaiknak teljes épségben tartásával, legyenek hivei necsak itt, hanem Zágrábban és Horvátországban is. Kubik Béla: És leplezze le a Tomasits pénzeit, a melyeket itt felemlegetett! B. Kaas Ivor: Ezek után befejezhetném szavaimat, (Halljuk I Halljuk!) ha a honvédelmi miniszterről és az ő resszortjáról nem kellene még egy pár szóval megemlékeznem. (Halljuk! Halljuk!) Üdvözöljük őt mindnyájan, visszaemlékezve arra az elődjére, a ki a szabadelvű politikának évtizedeken át egyik legerősebb oszlopa volt, b. Fejérváry Gézára. Mert b. Fejérváryban a liberalizmus igen nagy támaszát találta ugyan ugy a házban, mint a királynál, és én nagyon szeretem a liberális tábornokokat, a kik kardjukat is a szabadság szolgálatában villogtatják ; de a snájdig honvédelmi miniszter urnak a magyar nemzeti élet szükségei iránt sokkal kevesebb érzéke volt, mintsem a hadügyminiszter urnak katonai, vagy nem katonai követelései iránt. Midőn tehát az obstrukcziónak egyik fősikereképen említem, hogy távozni láttuk őt székéből, az utána következő szintén tábornok honvédelmi minisztereket ugy üdvözöltük, mint a kik megmentik Magyarországot attól a nyomástól, a melyet b. Fejérváry Géza egyénisége a nemzetre gyakorolt. Azt hiszem, nem csalódom, midőn azt mondom, hogy a jelenlegi tábornok-honvédelmi miniszter ur a magyarság, a magyar nemzet iránt több érzékkel, hogy ugy mondjam, szívvel viseltetik. Azonban ő is csak olyan kirendelt tábornok, mint a milyen volt minden honvédelmi miniszter attól kezdve, hogy meghalt Szende és Ráday. 0 sem tehet mást, mint a mit Bécsből a hadi tanácsból neki rendelnek. Hiszen láttuk, hogy Bécsbe hívták fel a múltkor is, hogy ottan utasításokkal lássák el, s onnan leérkezzék katonai parancsokkal, a melyeket rendelet alakjában, vagy más alakban az országban kötelezővé tegyen. Nem a személy ellen van tehát itt kifogás, t. képviselőház, hanem a rendszer ellen. (TJgy van! Ugy van! a haloldalon.) A mig a magyar honvédelmi miniszter nem kapja meg mindazon jogokat, melyeket részére törvényeink biztosítanak, és melyeket megszerezni a szabadelvűpárti kormányok, s a többség elmulasztott, — a mig a magyar honvédelmi miniszterek nem birnak azzal a befolyással és hatalommal a katonai ügyek intézésére, mely őket törvényeink értelmében megilleti: mindaddig mi nem viseltethetünk bizalommal a honvédelmi miniszter iránt, bármilyen rokonszenves egyén legyen is az, a ki azt a piros bársony széket ma betölti, mert hiszen ma itt van, holnap nincs itt. Hiszen 6 még a szolgálaton kivüli állapotban is szolgál ; és pedig kinek szolgál, t. képviselőház ? Annak a bécsi katonai politikának, a melyet az osztrák, vagy mondjuk közös miniszter és a bécsi hadi tanács rá diktálnak. (Ugy van! Ugy van! a haloldalon.) Hát kérdem, t. szabadelvű párt: bizalommal viseltetnek-e önök Pitreich iránt, báró Beck iránt és a többi nagy, hatalmas osztrák generális iránt? Mert ezen fordul meg a katonai kérdéseknek egész komplexuma. (Ugy van! Ugy van! a haloldalon.) Ma az alapítványi helyekkel jönnek el f ",
