Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.
Ülésnapok - 1901-403
210 403. országos ülés 1904- márczius 17-én, csütörtökön. nemcsak kinevezett minisztere; — hiszen valamennyi miniszter az, sőt a főispánok és egyéb köztisztviselők is azok — ő ennek a hatalomnak legerősebb exponense, és ez ismét egy olyan momentum, a mely biztosítja részére az uralkodást. (Mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! bal felöl. Elnök csenget.) Ha én igy megmagyaráztam magamnak azokat az okokat, a melyekért én, mint szabadelvű a gróf Tisza István kormányához csatlakozom és azt teljes odaadással támogatni fogom, akkor azt is kutatnom kell, hogy hát miért nem csatlakozhatom hozzá. (Halljuk ! balfelöl.) Mert azt nem akarom állítani, hogy egyéb érdekek vezessék a népképviselőket, (Halljuk! balfelöl,) mert nem lehet feltenni, hogy az egyéni érdekek túltengése, a mely a politikában mindig szerepel, hogy Guizot szava: »enrichessez vous«, irányadó lehetne egy többségre nézve. Kérdezem, miért kell nekem tehát ott, a hol ennyi erőt és elvet látok együtt, ezen férfiúval szemben állanom ? A felelet egyszerű. Mert az a rendszer, a melyet ő követ, az a politika, a melynek ő ä legerősebb képviselője, a mely az államhatalomnak mindenhatóságát, a királyi hatalomnak mindenhatóságát és a szabadelvű pártnak monopóliumát egyesíti önmagában, nélkülöz bizonyos kívánságokat, a melyeket én vallok és a melyek engem vele szembeszegeznek. Ilyen nekem a szabadság. Olyan vagyok, mint a farkas, (Egy hang balfelöl: Micsoda?) igen, olyan mint a farkas, a ki harap, a ki ellen hajtóvadászatokat rendeznek, de a kit sem kenyérrel, sem kalácscsal, még hússal sem lehet megszelídíteni. (Elénk helyeslés és éljenzés balfelöl.) Szeretem a szabadságot. Nem a magam szabadságáról beszélek, mert én a fogságot is el tudom^türni, hanem szeretem a népnek szabadságát. (Éljenzés balfelöl.) És mert azt látom, hogy az a mindenható államrendszer, a mely egy német fogalom, a melyet tanítanak Berlinben, do a mely nem gyökerezik a magyar nemzet múltjában és természetében, ez az állami mindenhatóság összeférhetetlen a szabadsággal, ez letöri az egyének szabadságát, a folytonos rendeletekkel és törvényekkel, azoknak rengeteg halmazával minden mozzanatát a szabad cselekvéseknek paragrafusokba töri, hivataloknak veti alá, és akármit akarjon egy nemzet, a mely ezen hatalmi rendszer békóiban van, az azt nem viheti keresztül, az elveszti először akaratszabadságának hatalmát, másodszor elveszíti a szabadság iránti érzékét, lelkületét. Ez az első összeférhetetlenség, A másik összeférhetetlenség pedig az, hogy én a szegény és árva magyar nemzet tagjának érzem magamat, Ennek a szegény magyar nemzetnek keserves históriája van. Mindnyájan tudjuk. Hock János: Kálvária-járás. B. Kaas Ivor: Kálvária-járás ? Nemcsak az, kálvária maga! (Ugy van! a baloldalon.) Itt él beékelve idegen nemzetek közé, kitéve a németség folytonosan csapkodó hullámainak, terjedő erejének, a mely behatol egész társadalmi és politikai szervezetébe, azt megerjeszti nyelvében, gondolkozásában, szokásaiban, divatjában, mindenütt emészti és rontja. Ezzel szemben ezt a nemzetet, ennek a magyarságát fentartani, valóban óriási erőlködést igényel, Ennek a magyarságnak fentartása lenne, nagy Széchenyi óta kitűzve, e nemzet kormányának, törvényhozásának legfőbb feladata. (Ugy van ! a baloldalon.) És a midőn ezt keresem, nézem a 30 esztendős multat és azt találom, hogy ez a nemzet pusztul egyéneiben, egész társadalmi osztályaiban, a melyek feladata a magyar nemzet sarkalása, fentartása, de ezek mind pusztulnak; azok a várkastélyok, a melyekben a magyar nemesség századokon át élt, idegen kézen vannak, sorra és sorra. A magyar föld vagy elvesztette magyar tulajdonosát, vagy pedig idegen hitelezőknek fizeti jövedelméből bérösszegét. (Ugy van! a baloldalon.) Ha látom, hogy ez a magyar nép nem tudván megélni, kivándorlásra szorul és — mit folytassam tovább — irodalma elsatnyul, elidegenedik: azt kell kérdeznem: hol van az az állampolitika, mit csinál az a mindenekfelett hatalmas állam, ha a magyar nemzetet az ő sajátosságában nem tudja gyámolítani, fentartani, megerősíteni? (Ugy van! a baloldalon.) És ezt a kérdést felvetve, gróf Tisza Istvánhoz fordulok. Kérem, gróf ur, a ki egy ősi magyar családnak tagja, a kinek atyjában is erős magyar érzés volt és a ki állítja magáról és ezt hiszem a miniszterelnök urnak, hogy ő is legalább magyarabb nálamnál, óhajtom, hogy tízszer magyarabb lenne nálamnál, az a politika, a melyet ön követ, alkalmas-e arra, hogy ezt a magyarságot ezen a szigeten ne hagyja veszni, pusztulni, hanem megerősítse, és hogy az a hatalmas állam, a melyet képez és képvisel, magyar állam legyen? hogy az egész erejével a magyarságot szolgálja, a magyarság méltóságát és hatalmát a világnak megmutassa? Ugy-e, ez az ön politikája: igen, vagy nem? Feleljenek erre önök, szabadelvűpárti képviselőtársaim, feleljenek arra, hogy meg vannak-e önök arról győződve, hogy azokat a törvényjavaslatokat, a melyeket a múltban itten tárgyaltunk, a melyek ellen én oly keserves és nehéz küzdelmet vívtam társaimmal, kitéve magamat barátaim legsúlyosabb szemrehányásainak, hogy az a politika a magyar államot, a magyar nemzetet, a magyar nyelvet és magyar kultúrát szolgálja-e vagy nem? Nem nyit-e az tért, nem nyit-e az alkalmat, nem ad-e törvényt, fegyvert a magyarság ellenségeinek kezébe? Ha igen, engedjék meg nekem, hogy mindazon bizalom mellett, melyre Tisza István személye érdemes, a ki vele ellenkező politikát űzök, ezen a téren vele szembeszegezzem csekély erőmet és karczoljak vele ugy, a mint tudok, de teljes erőmmel. (Elénk helyeslés bal felöl.)
