Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-403

403. országos ülés 1904 márczius 17-én, csütörtökön. 205 létrejő a társadalom önállósága; ha megizmosodik a nemzet anyagi ereje: akkor elkövetkezhetik az állami önállóság teljessége, a melylyel, hogyha a társadalmi szervezet ellentétben áll, akkor le fogja azt rombolni; míg ellenkezőleg, ha nem ugy van, akkor meg fogja azt teremteni. Ma egészen fordított világ van. Ma a tény és igazság az, hogy nagyobb az állami függetlenség és a törvényekben lefektetett függetlenség és önállóság, mint a mekkora az anyagi eró'; az anyagi erő nagyobb, mint a társadalom önállósága, és a társadalomnak önállósága nagyobb, mint a nemzetnek a hite. Ez egy pusztító korszak; mert ez a decreseendo igy megy lefelé. Ez a dekadencziának a korszaka; mert a hit emeli fel és épiti fel az egész korszakot és építi fel az államiságot. Ha pedig a hit a szervezet és az erő u(án kullog, akkor világos, hogy minden züllőbe megy és elpusztul. Mint Hock János t. képviselőtársam, én Is Carlyle-re hivatkozom, a kinek a hősökről megírt munkája a Luther Márton korszakában és más helyeken gyönyörűen vázolja azt, hogy hogyan épül fel egy szervezet és hogyan pusztult el egy másik és hogy mindezen változásoknak a lelki életben van az alapja és a hitben van a gyökere. Mikor a hit korszakai voltak, akkor az a pogány, a ki előtt az oltáron ott van a felfeszitett kép, vagy ott van az ő kabalája, vagy bármely más imádási tárgya, akkor az a hit korszakában nemcsak látja a tárgyat, hanem hisz is benne. (Ugy van! balfelöl.) Mikor ugyanaz a tárgy ott van az oltáron, de már nem hisz benne, akkor ez a bálványimádás, ugy hogy a megfeszített Krisztus a keresztfán épugy a hit jelképe a pogány előtt, mint a hit jelképe az a bálvány, mert Istennek tartja és a pogányság jelképe, a mikor az ott pózol előtte és nem tartja tiszteletben, de mégis meghajtja előtte a térdét. (Ugy van! bal felöl.) Ezt állítom én, mert a függetlenségi programm 1848-ban az igaz hit programmja volt. Ma pedig a pogányság hite, a mikor tudják, hogy ugyanazok a czélok vannak kitűzve, ugyanazok az eszmék vannak az oltáron, ugyanazok a jelképek, sőt ugyanazok a jelképek és nevek is uralkodnak, de mégis az egész egyáltalában nem hisz benne, de mégis odajárul hozzá, imádkozik hozzá azért, mert az vagy a konvencziónak, vagy pedig az érdekeinek vagy életmódjának jobban megfelel. T. ház! Az én felfogásom igenis az, hogy meg kell erősödnie a nemzeti öntudatnak, de előbb meg kell telnie egy csoport embernek hittel ebben a nemzetben, hogy reformálni lehessen ezt az állapotot. Addig az 1867:

XII. t.-czikk sohasem viszi előre ezt a nemzetet, de a 48-as törvények sem és mások sem; mert a nemzet önérzete, a hit bensősége az, a mi előre viszi a nemzetet és az intézményeket is felneveli. A hitetlenség pedig az, a mi mindent elpusztít, nemcsak a törvényhozás terén és a társadalmi életben, hanem a nemzeti munkának minden rétegében. (Ugy van! Jjgy van! balfelöl.) Azt mondja Carlyle, hogy a hitetlenség korszakai a pusztulás korszakai. A hivő korszakok azok, a melyek a nagy czélok- érdekében embereket nevelnek; a hitetlenség korszakai azok, a melyek az embereket az egymással való czivakodásban és torzsalkodásban ledegradálják és semmivé teszik. Ha végignézek 1867-től napjainkig, látom, hogy ez a korszak embereket nem nevelt, eredményes nemzeti munkát nem hozott létre, alkotásokkal nem dicsekedhetik, devalválta a törvényt, devalválta az intézményeket és az embereket és arra a konklúzióra jutok, hogy ez a korszak a maga teljességében a hitetlenség korszaka és minden csúnyaságnak, korrupeziónak, gyalázatosságnak, hitványságnak és eltántorodásnak a hitetlenség volt az alapja és a kútforrása. Ebből következett az, hogy nem ugy, mint a hivés korszakában, odahordjuk össze az erőinket a bálvány oltárára, hanem ellenkezőleg, nem azon igyekezünk, hogy az állam szervezete, az összesség tartson össze minket; nem arról gondolkozik ebben a hazában sok millió ember, hogy a köz oly erős, a mennyit az egyének.az ő javára áldoznak és összehordozni tudnak, hanem azon gondolkozik mindenki, hogy ő legyen oly erős, a mennyit a közből a maga részére elsajátítani tud. Nem ugy fejlődtek a dolgok, hogy az állam erősödött volna meg és az állam ereje duzzadna, hanem az egyén gazdagodott és megerősödött bizonyos téren a köz javából és milliók mentek tönkre és szegényedtek el e miatt. (Ugy van! balról.) A kiélési rendszer a legrettenesebb minden nemzet életében és a kiélési rendszer az, a melyet itt Magyarországon eddig is urf lkodénak látok és a mely a t. miniszterelnök ur korszakában minden takarékossági elv mellett is még jobban érvényesül és fog érvényesülni. T. képviselőház! Ebből a szempontból fogva fel a dolgot, igenis dolgoznunk kell azon, hogy megerősödjék a nemzet, hogy egyesüljenek az egygondolkozásuak és összeforradjanak a milliók a nemzeti eszmének termékenyítő erejében, a nemzeti erő nagy czéljaira, nagy gondolataira és mindenki megteljék azzal a hittel, hogy ő önmagát is nagygyá teszi az által, ha a nemzetet teszi nagygyá és hogy mindnyájan, tönkre megyünk, ha a nemzet nagyságának rovására akarjuk magunkat gazdagítani. (Igaz! a baloldalon.) Az önzés és hitetlenség korszakában kimultak az eszmények, elpusztultak a nemzeti erők, nincs, akármerre tekintünk, öntudatos, lüktető élet a nemzetben, akár a kivándorlók, akár az ittmaradók közt, akár az arisztokráczia legvagyonosabb tagjait nézzük is, a kik kaszinóban, versenytéren, a politizálás sportjában, vagy másutt töltik az időt, a kik százezreket tesznek egy blattra, de százakat nem tesznek fel