Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-403

206 Í03. országos ülés 19öí márczias 1'7-én, csütörtökön. nemzeti czélra, a kik a nagy vagyonukkal járó nagy kötelességeket nem érzik át; akár az iparosokat és kereskedőket veszszük, a kik egy krajczárnyi haszonért képesek százakra menő kárt tenni a nemzetnek azzal, hogy nem a magyar iparczikkeket, hanem a külföldieket fogyasztják ; akár a pénzügyi politika terét nézzük, akár a tudományt, irodalmat, vagy művészetet : ilyen ez a korszak a maga eredményeiben végig a nemzeti élet egész területén. Az én konklúzióm az, hogy a legelsőrendü feladat a nemzeti élet intenzív terjesztése, kifejlesztése végig az egész területen, a nemzeti élet kifejlesztése, a mely a nagy czélok szolgálatában áll. Ez idő szerint a magyarság nem követ önálló czélokat. A magyarság, ha jól fejezem ki magamat, 400 esztendő óta a nagy német eszmevilág politikai szolgálatába szegődött és ott kínlódik. Ez a mai helyzet karakterisztikonja, ez a t. miniszterelnök ur kormányzatának karakterisztikonja sokkal inkább, mint elődeié egyáltalában. Hiszen a t. miniszterelnök ur megtörte a nemzeti nagy czélok érdekében megindult nagy harczot eredmények nélkül, ezt a parlamentet ledegradálni igyekezett még sokkal jobban a szólásszabadság megfojtására irányuló merénylettel. A t. miniszterelnök ur a nemzeti czélokkal szembehelyezkedve jutott a miniszterelnöki székbe, és a mostani programmja nem az, a mi a mienk, megerősíteni a nemzetet, meghatványozni erejét, sokasítani intézményeit, önállását, a maga egész vérkeringését gazdasági, nemzeti, tudományos, irodalmi és mindenféle téren, hanem az, hogy az osztrák és a magyar birodalmaknak a szövetségét minél erősebben megszilárdítsa. És ez, ha jól fogom fel, a miniszterelnök ur egész gondolkozásának a lényege, mert azt mondja, hogy Magyarország csak ugy állhat fenn — és ezt gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur is az ő irataiban és beszédeiben megerősíti, sőt gróf Zichy János képviselő ur is, — ha Magyarország Ausztriával szerves összeköttetésben van, nem azért, hogy Magyarország fennálljon, hanem azért, hogy a birodalmi kapcsolat fennálljon és ezáltal Magyarország a külpolitikai viszonylatokban is erőt kapjon. Gróf Zichy János képviselő ur a delegáczióban tartott beszédében azt mondta, hogy szépek azok a gondolatok, melyek a magyar hadsereget, az önálló vámterületet és minden egyebet kivannak, hanem ezekről, bár mindnyájunk lelkében élő kívánságok, le kell mondanunk azért, hogy Magyarország Ausztriával ilyen állapotban megmaradhasson, mert az Ausztriával való szoros kapcsolattól függ egyedül Magyarország fennállása. Gr. Andrássy Gyula t. képviselő ur azt mondja, hogy 'babiloni torony lesz a hadsereg, ha hozzájut a magyar nyelvhez. Megkérdeztük, hogy Magyarország omlik-e szét? Nem, azt mondta, Ausztria omlik szét. Az ő felfogásuk szerint tehát a dolog ugy áll, hogy Magyarországnak az ő államiságáról, nemzeti gondolkodásáról és intézményeiről le kell mondania, hogy életét tovább tengethesse a németség által körülvéve. Pedig az én felfogásom szerint Magyarországnak erőt a fennálláshoz semmi más, mint az ő önálló ereje, nem fog adni. Magyarország tovább nem fog fennállni, mint a meddig az ő ereje megengedi, és Magyarország ereje sohasem fog kifejlődni az osztrák császári birodalmi rendszer keretében, mert mindig több erőt von el tőle, mint a mennyit mi magunktól gyűjteni képesek vagyunk. Mert mikor vagyonosodásunk bekövetkeznék, akkor ők a birodalmi eszme szolgálatában hóditó hadjáratokat akarnak csinálni, hadseregünket akarják növelni, és Magyarországra nehezedik e tekintetben is nagyobb teher. Ha gazdaságilag meg akarunk erősödni, akkor a bécsi hatalom azonnal oly rendszabályokhoz nyúl, hogy Magyarország az ő gazdasági erejét ki ne fejleszthesse, mert tudja, hogy Magyarország az ő szolgálatában nem akar maradni, és magyarság saját czéljait akarván követni, minél erősebb, annál inkább fogja is követni. Ez a czentralisztikus rendszer áll szemben elejétől végig a mi önállósági törekvéseinkkel. Minden vitatkozásban, minden intézményben, a közélet, a társadalom, a tudomány, az ipar, a művészet minden ágában e két irányzat áll egymással szemben. Az én felfogásom az, hogy vagy a czentralisztikus irány felé haladunk, vagy az önállóság felé, de sem stagnáczió, sem megállapodás bizonyos időre nem lehetséges. Ha a czentralizáczió felé haladunk, ez azt jelenti, hogy a magyarság életerejét még jobban be fogják a nagy német eszme világpolitikai szolgálatába. Ha az önállóság felé haladunk, ez annyit jelent, hogy a magyar;ág minden téren megerősödve, a saját nagy nemzeti czéljait fogja követni. A t. miniszterelnök ur az alkotmányosság, a szólásszabadság megnyirbálásával, de még inkább a katonai követelések előtt való fejhajtásával ezt a czentralizácziót szolgálja. De nemcsak ennyire megy, hanem továbbmenőleg is szolgálja a czentralisztikus és a birodalmi nagy német törekvéseket. Hisz mindnyájunk előtt ismeretes, hogy a közös hadsereg e nemzet lelkében soha talajjal nem bírt, e nemzet intézményeiben azonban még bizonyos mértékben volt talaja, de ellentétben a nemzet gondolkozásával és törvényeivel. Mi következik ebből? Az, hogy ebből a nagy harczból meglátták azt Bécsben, hogy igenis a hadseregnek tényleges állapota és jogi helyzete nem kvadrál. A tényleges helyzeten változtatni nem akarnak, tehát a törekvés Bécsben az, hogy a hadsereg jogi helyzetét ugyanolyanná tegyék, a milyen a tényleges helyzete, azaz, hogy ezt a czentralisztikus közös német birodalmi hadsereget közös német birodalmi jogi alapra is helyezzék, sőt hogy a