Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-403

403. országos ülés 1904- márczius 17-én, csütörtökön. 201 őt. Mert az a választóközönség abban a kerületben megcsömörlött a függetlenségi politikától. És igy volt ez a nagykárolyi kerületben is, mert azt mondták: »Inkább megválasztom gr. Károlyi Györgyöt, a kit ismerek, mint egy függetlenségit*. Az a szegény nép izzad, verejtéket és időt áldoz és koczkáztat mindent a függetlenségi jelöltért, itt a pártban pedig zsebredugott kézzel nézik, mint r bukik meg akárhány jelölt, B. Kaas Ivor: És a tapolczai választás, meg a bodajki választás! Benedek János: Mindez nem igaz! Lengye! Zoltán : Tessék megczáfolni! Benedek János: Meg fogom czáfolni! Mindez nem igaz! Lengyel Zoltán: T. képviselőtársam, én még nagyon sok esetet tudok ! A dunaszerdahelyi választókerületben nem volt a párt leszerelése után egyáltalában jelölt. A szatmári választásnál épen pictus masculusként vasárnapi napra leutazott három képviselő s tartottak beszédeket. Leérkeztek a délutáni vonattal és az estelivel visszautaztak. Ezzel a pártakczió be volt fejezve! De, t. képviselőház, tovább megyek. Megírtam nyilvánosan ezt a züllést, ezt az állapotot. Itt van egy párt, a mely 36 éve él és uralkodik, a mely 80 tagot számlál, a melynek a legmagasztosabb programmja van, és nincs egyetlen újságja sem, a mely ebben az országban számot tenne, nincs egyetlen szervezete, nincs agitáczionális képessége, mert hiszen a deczember 5-iki leszerelés óta, tudomásom szerint, nem volt egyetlen fia népgyűlés, a czeglédin kivül, a hol a leszerelés 'megindokoltatott volna. Egyetlen nagyobb szabású akczióról nem tudok, a mely a független közönségnek megmagyarázta volna, hogy mi történt. Endrey Gyula: Tudja jól, mi történt. (Igaz! a hátoldalon.) Nem kell ugrándozni előtte! (Derültség a jobboldalon.) Komoly politikának nem kell ugrándozás ! (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Lengyel Zoltán : T. képviselőház ! Nem mentem volna bele e kérdéseknek ily mértékű tárgyalásába, de t. képviselőtársaim provokáltak rá és ez által eltérítettek attól az iránytól, a melyen megindultam, hogy t. i. bizonyítsam, hogy a nemzeti öntudat erősítése a legelsőrendü kötelesség, és hogy annak a pártnak, a mely a maga programmjában többet akar, mint a másik, annak a maga nemzeti öntudatában, magyarságában, akaratában, hazafiságában, tettekben kell bizonyítania azt. hogy ő különb hazafi; nemcsak különb programmot vall, de különb bizalmat érdemel, és akkor a nemzet meg fog fordulni mostani politikájában, és nem a 67-iki iránytól lefelé, hanem erről az alapról felfelé, a függetlenségi politika irányában fogja életét irányítani. Még nagyon sokat mondhatnék annak igazolására, a mit tételkért felállítottam, hogy az KÉPVH. NAPLÓ. 1901— 1 £06 XXIII. KÖTET. alkotmányosság, a mely most itt divatban van, nemcsak előre nem viszi a nemzet életét, de ellenkezőleg elsorvasztja és lesülyeszti az által, hogy a nemzet fiai meg vannak nyugodva abban, hogy a képviselők megtettek mindent, és ő nekiök nem kell tenni semmit, a képviselők pedig azt mondják: ugy sem tehetünk semmit, mert a nemzet gyenge, a kivitelre képtelen. És igy egyik a másikra utalva a kötelességet, marad minden nemcsak a régiben, de az osztrák befolyás Magyarországon oly mértékben erősödik, hogy nincs már olyan merénylet, a melyet a nemzet ellen ne lehetne elkövetni. (Igaz! a balés a szélsöbaloldalon.) A miniszterelnök ur egész kormányzati programmja a házszabályrevizióban kulminál. E nagy senyvedést ós pusztulást, a mely a nemzet széles rétegeiben megnyilvánul, ugy akarja orvosolni, hogy el akarja hallgattatni azt a néhány embert is, a kiben e nemzeti pusztulás érzete él és a ki lelkében nem tudja összeegyeztetni magyarságával azt, hogy itt százezren kivándorolnak, hogy milliónyi vagyon pusztul el évenkint, hogy az erkölcsök tönkremennek, akaratunk minden esztendőben kisebb és megszabadulásunkat nem a magunk erejétől várjuk, a honnan pedig egyedül jöhet, hanem külállamoktól, külpolitikai változásoktól. Oly embereket akar elhallgattatni, a kik ez tudják és érzik, a kik nemcsak szót emelnek, de példával is eló'ljárnak minden téren, hogy Magyarország megváltását előkészítsék. Az obstrukczió puszta jelenség, vagy ha ugy tetszik eszköz, (Zaj. Halljuk! Halljuk! a baloldalon. Elnök csenget.) a melynek kell, hogy háttere legyen, kell, hogy oka legyen. Ez nem magánvállalkozás egyik óráról a másikra, nem egynéhány ember okvetetlenkedése. Ha nincs közvélemény, ha nincs ok arra igen nagy, akkor nem lehet azt megcsinálni. A magyar parlamentarizmust kell megteremteni, akkor nem lesz obstrukczió. A magyar parlamentarizmust megfojthatja a miniszterelnök ur házszabályreviziója, ele mégis lesz obstrukczió, nem a házban, hanem a nemzetben ós akkor az obstrukczió forradalom alakjában nyilatkozik meg, a mikor nem beszélni fognak, hanem fegyverhez nyúlnak még akkor is, ha az elpusztulás fenyeget. A ki azt akarja, hogy a kelevény ki ne fakadjon vagy újra elő ne álljon, az a szervezetet gyógyítsa meg, ne pedig a kelevényt fojtsa el, mert az úgyis ki fog törni, s ha ki nem tör, akkor az egész szervezet belepusztul. Ez is azt mutatja, hogy a miniszterelnök ur még csak öntudatára sem jutott azon nagy kötelességeknek, mozgalmaknak és gondolatoknak, melyek a nemzet lelkében élnek, hanem pusztán technikai kérdésnek vette az egészet és ezen az utón akarta orvosolni, akárcsak a doktor, a ki nem bir a betegséggel, nem tudja annak okait, de azt mégis meg akarja szüntetni azzal, hogy a beteget megöli, 26