Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-403

200 Í03. országos ülés 1904 márczius 17-én, csütörtökön. Kubik Béla: De a többség hiszi, igenis! (Egy hang a baloldalon: De az a többség nem érvényesül!) Lengyel Zoltán: Bocsánatot kérek, lélekben, gondolatban még többet is hihetünk! Polónyi Géza t, képviselő úrra is hivatkozom, a kitől megkérdeztem: »Ugyan Géza bátyám, igazán van-e a függetlenségi pártban függetlenségi ember?' — »Hogy kérdezhetsz ilyet? Van hát.« — »Hát mennyi van ?« — »Van, de nem sok.« Ezt felelte. (Nagy derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. Derültség jobbfelöl.) Ballagj Géza: Köszönjétek meg! Kubik Béla: Ezek emberi tévedések! Lengyel Zoltán: Bocsánatot kérek, ez tökéletesen igy van s t. képviselőtársaim akkor, a midőn én minden alkalommal azt mondottam, hogy igenis hiszem, hogy az a programm megvalósítható, meg is akarom csinálni, és meg is teszek mindent, ha keresztül is gázolnak rajtam, és ketté is hasitanak, ezt mondották: »Téged pedig ki kell állítani és mutogatni, bogy ilyen ember is van még Magyarországon.* T. ház! Ezt én nem agitáczionális szempontból mondom, hanem mint tényeket és igazságokat hozom fel arra nézve, hogy a nemzeti öntudat magában abban a pártban sem él, a mely annak a nemzeti öntudatnak minden czólját zászlajára irta; nem él benne nemcsak a czéloknak, hanem még a mai idők nyomorúságának megfelelő mértékben sem. T. ház! A ki többet, nagyobbat, magasztosabbat akar, annak nemcsak hirdetnie kell ezt a programmot, de többet is kell érte dolgoznia, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hát mutassanak rá ezen pártnak a leszerelés óta véghezvitt akcziójára : hol agitáltak ; hol tartottak népgyűlést; hány czikket Írtak; mi történt azóta? Mert végigvívni ezt a harezot, azután leszerelni, megbukni és hazamenni pihenni: igy a független Magyarországot megvalósítani nem lehet. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Ez igy igaz! Benedek lános: Nem igaz; ráfogás! Mi dolgoztunk és nem szereltünk le. (Mozgás és zaj a széköbaloldalon. Elnök csenget.) Lengyel Zoltán: T. képviselőtársamnak esetekkel és példákkal fogok szolgáim a választások történetéből A rimaszécsi választókerület ben alig volt képes a párt jelöltet fogni. Pár nappal a választás előtt végre fogott egy jelöltet, a kit azután Kubinyi Géza t. képviselő ur vett pártfogásába, de a kinek támogatására a párt egyetlen embere sem ment le és a ki nagy szótöbbséggel megválasztatott, Kubinyi képviselő ur támogatta, de a pártból egy lélek sem volt ott. B. Kaas Ivör : Viszont Bodajkon ! Lengyel Zoltán : Megüresedett a nagykárolyi választókerület. Arról volt szó, hogy jelöltet állítsunk. Azt mondották, hogy hát minek? Hát te még azt akarod, hogy jelölt legyen abban a kerületben ? Hiszen ott van gr. Károlyi György, azé az az egész környék! De az nem a mi programmunk alapján áll! Mindegy, nincs arra való ember. Én erre azt mondtam, hogy jelöltet fogunk állítani, és ha nem lép fel senki, magam fogok lemenni és inkább bárkit, akár egy csóvát is felállítok, hogy ha az a közönség^ független érzelmű, legyen, a kire szavazhasson. És mi történt ? Azt mondták akkor a t. képviselőtársaim, hogy ha merem, tegyem meg, de ki fognak közösíteni a pártból, hogy ha támogatok olyan embert, a ki azt mondja: én a függetlenséget, a magyar hadsereget, a magyar vámterületet, a magyar udvartartást, mind-mind magaménak vallom, de most, a mig le nem szerel az Ugronista-csoport, obstruálni akarok. Ha ilyen jelöltet támogatni merek, hát akkor nincs a függetlenségi pártban helyem. Benedek János: Nem mondta senki! Lengyel Zoltán : Bocsánatot kérek ! (Zaj a baloldalon.) Kérem szépen! Benedek János: Maga a Kossuth-párt is támogatta a jelöltet a kerületben. (Közbeszólások balf'élöl: Nem áll! Nem járt ott senki ') Lengyel Zoltán: A nagykárolyi választókerületben nemcsak, hogy nem járt senki, hanem a kit felszólítottam, az egyenesen tiltakozott, mert azt mondta, hogy: »Én is ugy járok, mint te. hogy ha a függetlenségi jelöltet támogatom, nekem is ki kell lépnem a pártból«. Bocsánatot kérek, annyira nem járt, hogy sürgönyöztem, megcsináltam, mindent és nem jött le senki sem oda a választásra, és mégis csak 84 szavazattal buktunk meg. Ott volt az ugrai választás a t. miniszterelnök úrral szemben. Hát bocsánatot kérek, mert miniszterelnök, azért mi mégis csak függetlenségiek volnánk talán? És kérem, nem akadt, a ki jelöltet állítson. Barabás képviselő ur és én a magunk szakállára mentünk le, jelöltet állítottunk, keresztülvittük az agitácziót és megbuktunk. Ott volt a dédesi választás. Mondja meg a t. képviselőtársam, ki támogatta a dédesi jelöltet a függetlenségi pártból ? Benedek János: A saját programmja! (Élénk derültség balfelöl. Egy hang: Meg a jó Isten! Az államtitkár pénzével szemben !) Lengyel Zoltán: Mondja meg t. képviselőtársam, hí csak egyetlenegy függetlenségi képviselő akadt volna, a ki lement volna, csak egyetlenegy, azt az öt szavazatnyi különbséget nem lehetett volna-e behozni? Vagy talán ellenérv ezzel a ténynyel szemben az, hogy államtitkár volt az ellenjelölt? Talán az államtitkárok privilegizálva vannak a mandátamra? Vagy talán elég ellenérv az, hogy az az illető képviselőjelölt nem tetszett egynémelyeknek ? Ezt aláírom, hogy ha igaz; de akkor tessék a pártnak megvonni tőle azt is, hogy ő ott, mint párttag, a párt zászlaja alatt léphessen fel. Ha pedig arra való ember, akkor támogatni kell