Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-402

W2. országos ülés 190í márczius 16-án, szerdán. 177 kellőleg megnyugtatottnak: a miniszterelnök, hogy véget vessen ennek a meddő vitának, kijelentette, hogy eláll attól a kívánságától, hogy az a jelentés kinyomattassék; tehát nem vonta ugyan vissza, de kérte a házat, hogy a felett semmiféle határozatot ne hozzon. Ez azonban még mindig nem volt elegendő a vita befejezésére. A vita ezen kijelentés daczára még tovább tartott, addig, mig egy uj inczidens következtében a dolog feledésbe ment és a kérdés felett a ház semmiféle határozatot nem hozott, így történt, hogy ez a jelentés nem lett kinyomatva és hogy ma sincs a képviselőház előtt tárgyalás czéljából. Én azt hiszem, hogy ma már a dolog ugy áll, hogy abban az esetben, ha a t. képviselőház a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot abban a szövegben, a melyben az előterjesztetett, elfogadni méltóztatik, akkor ennek a jelentésnek tárgyalása tényleg feleslegessé válik és akkor kérhetjük a ház elnökségét, hogy erre a jelentésre nézve csak annyit enuncziáljon, hogy miután időközben tárgytalanná vált, az a ház iratai közé helyezendő. Azért, t. képviselőház, a mi ebben a jelentésben foglaltatik, és azért, a mit a kormány ezen jelentésének megfelelően cselekedett, teljes mértékben elvállaljuk és kötelességünk is elvállalni a felelőséget, mert azt hiszszük, hogy a legsúlyosabb felelőség akkor terhelne bennünket, ha nem ugy jártunk volna el, mint a hogy eljártunk. Kötelesek voltunk az állami bevételek biztosításáról gondoskodni, hogy eleget tehessünk mindazoknak a közjogi és magánjogi természetű kötelezettségeknek, a melyek az államra hárulnak, a melyeknek teljesítése nélkül az egész állami élet a legnagyobb zavarba jutott volna, üis én igazán azt hiszem, hogy a t. képviselő urak komolysága ellen vétenék ós nagy tapintatlanságot követnék el, ha azt akarnám bizonyítani, hogy a kormány, akár ez, akár más, nem volt abban a helyzetben, hogy azért, mert a t. kisebbség, vagy később a kisebbségnek egy kisebbsége szükségesnek látta a többségi akarat megnyilatkozását megakadályozni, beszüntesse az állam összes funkczióit, a tisztviselői fizetéseket, a pragmatikai kiadásokat, iskolákat, kórházakat, postát, vasutakat, szóval oly dolgokat cselekedjék, melyek az egész állami életet magános közjogi viszonylataival a legnagyobb zavarba hozták volna. És azért talán helyes, hogy a kormány felhasználja az első alkalmat arra, hogy kérje a t. háznak és a tövényhozásnak határozatát e tekintetben követett eljárása felől. Az, a mi a törvényjavaslat harmadik szakaszában foglaltatik, valóban felmentés; felmentés nemcsak a szó politikai értelmében, de a mint a miniszterelnök ur igen helyesen kifejtette, jogi tekintetben is. Csak egy dolgot nem foglal magában, a számszerű tekintetben való felmentést, mert ez még mindig a t. háznak marad fentartva. Ma természetes, a kormány nem lehet abban a helyzetben, hogy a kezelés számszerű EÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXIII. KÖTET. részére nézve is kérhesse a felmentést, miután a számbeli eredmények az 1903. évi kezelésről még nem állanak a t. képviselőház előtt. Ez csak akkor fog megtörténhetni, a mikor az 1903. évi zárszámadás benyujtatik és tárgyaltatik, és akkor még mindig módjában fog állani a t. képviselőháznak a felett bírálatot mondani, hogy a kormány számszerűleg megtartotta-e azokat a korlátokat, a melyeket megtartania kellett. Azonban ez a harmadik szakasza a törvényjavaslatnak, a in<dy ezt a felmentést foglalja magában, nemcsak ebből a szempontból szükséges, de szükséges a törvényes kontinuitás helyreállítása végett is. Ki kell mondani, hogy ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik, visszahatólag május 1-étől kezdve legyen hatályos, hogy senki az állampolgárok közül ki ne vonhassa magát az állam iránti kötelességeinek teljesítése alól azon időre, a mely a múlt év május 1-je és a törvényjavaslat törvényerőre emelkedése között fekszik. Mert ha ez bekövetkezhetnék, ez az egyenlő és igazságos adóztatással és az egyenlő teherviselés kötelezettségével a legmerevebb ellentétben állana. És itt Holló Lajos t. képviselő ur egy felszólalását vagyok kénytelen rektifikálni, a ki, ugy látszik, abban a véleményben van, hogy mi ezen indemnity-törvényjavaslat segélyével az 1903 iki költségvetés kérdését is el akarjuk intézni. Hát ez tisztán csak téves magyarázata annak a dolognak, a mely a törvényjavaslat harmadik szakaszában foglaltatik. Az 1903. évre nézve, t. képviselőház, egy törvényjavaslat fekszik és a miniszterelnök ur már a múltkor jelezte, hogy a kormány ennek a javaslatnak sürgős letárgyalását óhajtja, hogy ezzel az 1903. évi költségvetés kérdése, a mely ma már csak formai fontossággal bir, elintézést nyerjen. Az 1903. évi költségvetés kérdése tehát azzal a törvényjavaslattal fog elintézést nyerni, a mely még csak ezután fog tárgyaltatni. Ezek után, t. ház. még csak igen röviden kívánok, felvilágosítást adni arra nézve, a mit Barta Ödön képviselő ur is, később Csernoch János képviselő ur is felemiitettek, hogy t. i, minő eljárást szándékozik a kormány követni azokkal az adózókkal szemben, a kik a törvényenkivüli állapotban nem tettek eleget adózási kötelezettségüknek. A t. képviselő urak kívánják, — és ehhez teljes joguk van — hogy a kormány lehető enyhe eljárást kövessen az illető adózókkal szemben. E tekintetben meg kell jegyeznem, hogy még Széll Kálmán miniszterelnöksége idejében egy alkalommal Kossuth Ferencz képviselő ur több kívánságot terjesztett elő és ezek között volt ez a kérdés is, a mely kérdésre már az akkori kormány igenlőleg válaszolt, és a mostani kormány kötelességének tartja, hogy ezt az ígéretet teljes mértékben honorálja. (Helyeslés jobb- és bal felől.) Az enyhe eljárás, t. ház, ezekkel az adó23