Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.
Ülésnapok - 1901-402
178 402. országos ülés 1904 zókkal szemben két irányban nyilvánulhat: (Halljuk ! Halljuk!) az egyik fizetési halasztások engedélyezése, a másik a kamatmentesség kérdése. A fizetési halasztások engedélyezése a kormánynak jogában áll; ez adminisztratív utón lehetséges, ehhez semmiféle törvényes intézkedés nem szükséges. S én nem habozom kijelenteni a t. ház előtt, hogy igenis a kormány azoknak, a kik ezt kérik, és a kikre nézve ez fontos, hajlandó a legmesszebbmenő mértékben fizetési kedvezményeket engedélyezni azon hátralékokra nézve, a melyek az ex-lex ideje alatt felszaporodtak. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) A mi már most a kamatmentesség kérdését illeti, itt félreértések elkerülése végett distinguálni kell azon időszak között, a mely múlt évi május hó" 1-éig lefolyt, és a múlt évi május hó 1-je utáni időszak között. Azon adótartozások után, a melyek már 1903 május 1-je előtt esedékessé váltak, de be nem fizettettek, a késedelmi kamat fizetésének kötelezettsége fennáll, (Helyeslés jobb- és bal felöl) mert akkor a fizetési kötelezettség megvolt, törvényeink értelmében pedig minden késedelem késedelmi kamat fizetésének kötelezettségét vonja maga után. Ellenben az 1903. évi május hó 1-étől a jelen törvény életbeléptéig terjedő időben esedékessé vált azon állami adók után, a melyek he nem fizettettek, késedelmi kamat egyáltalában nem számitható, (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) mert nem volt fizetési kötelezettség, és igy késedelemről szó nem lehet. A mi azután, t. képviselőház, azt illeti, hogy valaki a jelen törvény életbelépte után még mindig nem tesz eleget a maga fizetési kötelezettségének, itt már a törvény szerint ismét beáll a törvény életbeléptének idejétől kezdve továbbmenőleg a késedelmi kamat fizetésének kötelezettsége. Hogy azonban a kormány a legmesszebb menő jóakaratot tanúsítsa az adózókkal szemben, abban az esetben, ha a t. ház hozzájárulni méltóztatik, én erre nézve is szándékozom egy módositást javasolni a részletes tárgyalásnál, a melyben kimondatnék az, hogy azokra az adóösszegekre nézve, a melyek — röviden kifejezve — az ex-lexnek ideje alatt váltak esedékessé, — tehát a múlt év második, harmadik és negyedik negyedében és a jelen év első negyedében váltak esedékessé, — azokra nézve, ha az illető felek fizetési halasztásokat akarnak igénybe venni és azt kérik, a kormány jogosittassék fel arra, hogy ezeket a fizetési halasztásokat a késedelmi kamat elengedésével adhassa meg. (Általános helyeslés.) Azt hiszem, t. képviselőház, ez a méltányosságnak olyan mértéke, a melynél többet jogosan kívánni nem lehet. (Helyeslés.) Mindezek után, t. képviselőház, nem akarván a ház figyelmét tovább fárasztani, és miután meggyőződésem szerint ezer és ezer momentum van, a mely kötelességünkké teszi és kötelességévé teszi e ház minden tagjának, hogy márczius lö-án, szerdán. ezen törvényjavaslatnak sürgősen törvényerőre emelkedését ne gátolja: arra kérem a t. képviselőházat, méltóztassék ezen törvényjavaslatot általánosságban és — majd a részletes tárgyalás során előterjesztendő módosításokkal — részleteiben is elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Következik Okolicsányi László! (Felkiáltások a jobboldalon: Szavazzunk ! Halljuk! Halljak! a baloldalon.) Okolicsányi László: T. képviselőház! (Ralijuk! Halljuk! a baloldalon.) A pénzügyminiszter ur előbb elhangzott beszédében az előttünk fekvő törvényjavaslatot különösen pénzügyi, államháztartási, tehát szakszempontokból törekedett indokolni és kizárta indokolásából az általános politikai szempontokat. A mennyiben azonban ezekre mégis némi vonatkozásban czélzásokat tett, kénytelen vagyok azokra nyomban válaszolni. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon,) Elsősorban a t. pénzügyminiszter ur a ház ezen oldalát, ha nem is egészen világosan és kifejezetten, de bizonyos czélzattal megvádolja az által, hogy azt mondja, hogy daczára minden törekvésnek, az állampénztárt zavarba hozni, a kormányt sarokba szorítani, ez mégsem sikerült. TJgy tünteti fel tehát a t. pénzügyminiszter ur azt az akcziót, a melyet a háznak ezen oldala majdnem egy éven át kifejtett, mint hogy ha nekünk az lett volna czélunk és törekvésünk, hogy az állampénztárt zavarba hozzuk, hogy az állam pénzügyeit megzavarjuk. Hát azt hiszem, hogy a t. pénzügyminiszter urat itt elsősorban elhagyta az ő emlékező tehetsége, mert ha nem az hagyta volna el, akkor az igazságérzete hagyta volna el. Arról igenis tudomása van, tudomása kell, hogy legyen a t. joénzügyminíszter urnak, hogy a háznak ezen oldaláról több izben felszólalások történtek, határozati javaslatok adattak be, a melyek arra irányultak, hogy az ex-lex áüapot megszüntettessék, a melyek arra irányultak, hogy elsősorban az indemnitás, illetőleg a költségvetés szavaztassák meg. Ha tehát valaki volt oka annak, hogy ez az ex-lex állapot bekövetkezett és hogy az olyan hosszú ideig fennállott, hát akkor egyedül a kormány volt annak az oka és nincs a kormánynak Joga senkinek e miatt szemhányást tenni. (TJgy van! TJgy van! «. baloldalon.) Rajtunk nem múlt; ha nem ragaszkodtak volna makacsul ahhoz a katonai javaslathoz, ahhoz a létszámfelemelésről szóló javaslathoz, a mely javaslatot ezután mégis kénytelenek voltak visszavonni, akkor az ex-lex állapot nem következett volna be; és ime, annak a katonai javaslatnak a visszavonása által bizonyságát adták annak is, hogy az a ragaszkodásuk ahhoz az ujonczfelemelési javaslathoz indokolatlan makacsság volt. (TJgy van! balfelöl.) Felveti a t. pénzügyminiszter ur azt a kérdést is, hogy az indemnitás megszavazása bizalmi kérdésnek tekintendő e? E kérdéssel a
