Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-402

176 .402. országos ülés Í904 következményekkel járhatnak. (Helyeslés a jobb­oldalon.) És végül, t. képviselőház, legyen szabad még az állampénztár szempontját is felvetnem. Mert habár tény az, hogy körülbelül egy esztendő óta az állam minden kötelezettségeit rendesen és fennakadás nélkül teljesiti, sőt többet is teljesít, elvállalt időközben rendkívüli terheket is —• utalok a tisztviselői fizetések emelésére — és teljesítette ezen feladatokat, elvállalta ezeket a kötelezettségeket, daczára annak, hogy az állam­rak két igen nevezetes bevételi forrása, az egyenes adók és az illetékek terén most bizony meglehetős hiányok mutatkoztak, s hogy mindezt megtehette, kétségtelenül az eddigi pénzügyi politikának nem ellene, hanem mellette szól: mégis, habár ma is azt mondhatom, hogy az állampénztár oly helyzetben van, hogy távol vagyunk minden fennakadástól és még továbbra is képesek vagyunk minden irányban köteles­ségeinket teljesíteni, (Helyeslés a jobboldalon.) mégis kénytelen vagyok konstalálni, hogy ez az állapot olyan, a mely nem normális, mert hiszen ezen két nevezetes bevételi forrásnak hiányában nélkülözi az államháztartás azt a széles és biz­tos bázist, a melyre alapítva van, és a mely nélkül ilyen nagy háztartást állandóan fen­tartani nem lehet. (Igaz! Ugy van! a jobb­oldalon.) És itt, t. képviselőház, önkéntelenül felmerül egy reflexió, a melyet tisztán csak egy szóval akarok megérinteni. (Halljuk! Halljuk!) Az a körülmény, hogy daczára minden törekvésnek, az állampénztárt zavarba hozni és a kormányt sarokba szorítani, fizetésképtelenségbe juttatni nem sikerült, ez fényes bizonyítéka annak, hogy mennyire helytelen és igaztalan az az unosuntalan hangoztatott frázis, hogy a magyar pénzügyeknek és a magyar pénzügyi politikának alapja és egyedüli mozgató ereje az u. n. adó­sróf, a kényszervégrehajtás. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Mert hiszen látjuk, hogy egy esztendő óta az ország területén semminemű kényszervégrehajtás nem történt, és az állam mégis képes volt a maga fizetési kötelezettségei­nek minden irányban eleget tenni. Gabänyi Miklős: Mert a hazafiatlanok fizettek! (Derültség jobbról.) Lukács László pénzügyminiszter: Ez egy­részről bizonyíték arra, t. képviselőház, — a mi igen örvendetes jelenség, — hogy a mi állam­háztartásunk ma már hasonlíthatatlanul széle­sebb és biztosabb alapokon nyugszik, mint hajdanában, és bizonyítéka egy másik örvende­tes körülménynek, hogy a mi népünkben az állam iránti kötelesség teljesítésének érzéke annyira ki van fejlődve, hogy azt sem frázisok­kal, sem ál okoskodásokkal mindeddig lerontani nem sikerült. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) T. képviselőház ! Legyen szabad most egy dologra reflektálnom, a melyet Barta Ödön t. képviselőtársam hozott fel, mintegy szemrehá­márczius 16-án, szerdán. nyásként a kormány és a ház elnöksége ellen: hogy egy bizonyos jelentés, a melyet a kormány még Széll Kálmán miniszterelnöksége idejében, a törvényenkivüli állapot bekövetkezte első napján benyújtott, nincs a ház előtt, nincs ki­nyomatva és nem képezi az indemnitáBi törvény­javaslattal kapcsolatban a tárgyalás anyagát, holott annak természetszerűleg ezzel a törvény­javaslattal együtt kellene tárgyaltatnía. Én meg vagyok róla győződve, hogy igen t. képviselő­társam nagyon jól ismeri annak a jelentésnek tartalmát, történetét is, de miután a t. kép­viselőháznak tán nem minden tagja emlékezik vissza arra, legyen nekem megengedve a dol­got röviden elmondani. (Halljuk! Halljuk!) 1903. május elsején, a mikor a kormány azt látta, hogy a költségvetés, illetve a felhatal­mazási törvényjavaslat még nincs megszavazva s megszavazására kilátás sincsen, kötelességének tartotta egy jelentésben számot adni a törvény­hozásnak és elsősorban a képviselőháznak, hogy mit szándékozik tenni a költségvetésen kívüli állapotban. Ebben a jelentésben, hivatkozással azokra a nagy fontosságú, részint magánjogi, részint közjogi természetű feladatokra és köte­lezettségekre, a melyek az államra és a kormány felelőségére hárulnak, bejelentette a törvény­hozásnak, hogy kötelességének tartja az állami kiadásokat a bekövetkező időben is folyósítani és pedig nem korlátlanul, hanem mindig szem előtt tartva az 1902-ik évi költségvetési tör­vényt ugy, mintha az indemnit>t megkapta volna. Bejelentette továbbá, hogy ennek a fel­adatnak teljesithetése végett kötelességének tartja az állami bevételek biztosításáról is gon­doskodni. Bejelentette azonkívül, hogy az állami számvitel rendjében semmiféle változást tenni nem szándékozik, a mit különben az állami számvevőszék is egy ehhez csatolt jelentésben konstatált. Végül tudomására hozta a képviselő­háznak, hogy a pénzügyminiszter, tekintettel arra a pozitív tilalomra, a mely törvényeinkben foglaltatik és a mely szerint meg nem szava­zott adók be nem hajthatók, az ország egész területén a mondott naptól kezdve az állami végrehajtásokat teljesen beszüntette. Ez nem volt preczedens nélküli jelentés, t. képviselőház, mert hiszen 1899-ben a Bánffy-kormány alatt hasonló viszonyok közt nekem volt szerencsém a miniszterelnök távollétében egy ehhez teljesen hasonló jelentést benyújtani a t. képviselőház­nak és akkor annak kmyomatása és szétosztása szó nélkül elrendeltetett azzal, hogy az az indemnitási törvényjavaslattal együttesen fog tárgyaltatni. Azonban az 1903. májusában Széll Kálmán által beterjesztett hasonló jelen­tést a t. képviselőház már nem fogadta ilyen hidegen, hanem legalább is négy napon keresz­tül tárgyalt a felett, hogy vájjon az kinyomas­sék-e vagy ne ? És miután négy napi tárgyalás után sem tudott megállapodásra jutni, illetve | a t. ellenzék a maga lelkiismeretét nem látta

Next

/
Thumbnails
Contents