Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-394

39b. országon ülés 190b márczius 5-én, szombaton. II tálom; ebbe belenyugszom; elvégre, ha többet akar tanulni az a növendék, hát olvasgasson maga. A II. évfolyamban következik a középkor története s az újkor egy része egészen a westfáli békéig, szintén a művelődéstörténelmi mozzanatok különös kiemelésével, és különös tekintettel az »osztrák magyar monarchia kifejlődésére*. Szórói-szóra ezt mondja: »Mit besonderer Berücksichtigung der Entwickelung der österreichisch-ungarischen Monarchie«. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) A III. évfolyam tananyaga az újkor a -westfáli békétől kezdve ismét »mit besonderer Berücksichtigung der österreichischungarischen Monarchie* és ennek »verdienstvolle Feldherren und Staatsmänner«-jeire. Nessi Pál: Haynau és a többi tisztelt urak ! Okolicsányi László: A IV. évfolyamban azután kizárólag hadtörténeti dolgot taníttatnak, különösen az 1792 —96-iki háború, az 1800., 1805., 1809., 1848—49., az 1866. és az 1870—71-iki német-franczia háború. A IV. évfolyam tehát már főképen hadtörténelemmel, az utolsó század nagy háborúinak történelmével foglalkozik. Nessi Pál: Hogy miképen verték az osztrákot! Okolicsányi László: Ebből mindenki meggyőződhetik arról, hogy a ki ezt a történelmi anyagot áttanulmányozza, az a magyar történelemből iszonyú keveset fog tudni. A legjobban valószínűleg azt verik a fejébe, hogy volt itt egy rebellis nemzet, a mely annak idején egy bizonyos Rákóczi, meg egy bizonyos Kossuth alatt iszonyú ribilliókat csinált és sok kellemetlenséget okozott az akkor uralkodott császárnak. Nessi Pál: A melyet ők 1849-ben leigáztak! Okolicsányi László: Ha ilyen irányban és ilyen szellemben akarják nevelni azt az ifjúságot, akkor, t. ház, ez a katonatiszti kar és a polgárság gondolkozása közt a különbségeket éä az ellentéteket eloszlatni nem fogná; akkor nem várhatjuk azt, hogy abban a hadseregben magyar hazafias szellem lesz és egy ily irányú nevelésre és részemről sem alapitványt adni nem vagyok hajlandó, (Helyeslés balfelöl.) sem az ifjúságot feláldozni ily czélra nem akarom, hogy ily gondolkodásban neveljék. (Helyeslés a jobbfelől.) Méltóztassék belevenni abba a tantervbe, nem bánom, a mostani történelmi tanítás helyes irányú korrigálása mellett még a magyar történelmet, mint külön tantárgyat a magyar iskolákban magyar nyelven tanítva; (Helyeslés bal felől.) hát akkor el fogom ismerni, hogy igenis tettünk egy érdemleges lépést előre. E nélkül azonban, azt hiszem, senki sem vádolhat engem elfogultsággal, senki sem mondhatja rólam, hogy pártszempontból nézem a dolgokat. A legjobban örülnék annak, hogy ha a ház azon az oldalán ülő pártjának programmjára egyáltalában nem volna szükség; a legjobban örülnék annak, hogy ha nem kellene, mint a t. miniszterelnök ur mondja, meddő közjogi harczokat küzdeni, hanem a nemzet kultúrájának és gazdasági gyarapod; sának terén lehetne vállvetve dolgoznunk egyetértésben. De ki teszi ezen küzdelmeket meddővé? Kern épen az azon oldalon ülő képviselő urak-e, a kik a mi jogos követeléseinket megczáfolni, letagadni nem tudják és mégis útját állják azok megvalósulásának? (ügy van! balfelöl.) Ezen tiszti nevelési és képzési programmon kívül egyéb eredményt eddig a miniszterelnök ur nem tud mutatni. Hogy ez az eredmény ebben a formában, a mint ismerjük, mennyire silány és ki nem elégítő, ezt, azt hiszem, volt szerencsém bebizonyítani. Még két dolgot tart a miniszterelnök ur elrejtve a fiókjában. Mind a két dolog olyan, mely nagy mértékben érdekli a magyar közönséget és mind a két dolog felett a miniszterelnök ur titkolózik ; de azért mégis azt kívánja, hogy az ő működésének eredményességét elismerjük és azt kívánja, hogy vele szemben a további küzdelmektől álljunk el. Am utóvégre joga van a miniszterelnök urnak ahhoz, hogy titkot csináljon abból, hogy a jelvénykérdést és a katonai büntető eljárás kérdését miért nem viszi dűlőre. Én elfogadom azt az álláspontját, hogy ő azt nem akarja ad graecas calendas elodázni és meg akarja oldani becsületesen ezen kérdéseket is, hanem objektív idők bekövetkezésével. De ugyanakkor engedje meg nekem a t. miniszterelnök ur azt, hogy, ha joga van a t. miniszterelnök urnak titkot csinálni abból, hogy mik az ő indokai erre a késleltetésre, akkor nekem is jogom van oly indokokat magyaráznom és tulajdonitanom ezen késlekedés okául, a melyeket én plauzibiliseknek tartok és én előttem itt csak egy alternatíva van: vagy — vagy. Vagy nem is tette meg a t. miniszterelnök ur a lépéseket, meg sem kísérelte a tanácskozásokat ezen a téren, hogy e kérdéseket megoldja, és ha ez az eset forog fenn, akkor bűnös mulasztást követett el, (Igaz! a baloldalon.) mert e kérdéseknek megoldása, dűlőre vitele fontos, a nemzet, az ország közhangulatának, közvéleményének megnyugtatására szolgáló dolog. Vagy pedig megkisérlette, de nem kapott oly eredményt, a mely a nemzet követelését kielégíthette és a közvéleményt megnyugtathatta volna. (Mozgás a baloldalon.) Ebből azonban nem az következik, hogy titokban tartsuk a dolgot, hanem akkor tessék a nemzet színe elé állni és azt mondani, hogy ebben a kérdésben nem tudtam az eredményt elérni, a melyet a magyar közjog szempontjából helyesnek tartok, és ennek következtében az állásomat otthagyom. (Igaz! a baloldalon.) Egyéb konzekvenczia itt nem lehet. Akkor aztán tiszta helyzettel állunk szemközt, és nem kell tapogatóznunk. Arról talán nem is kell beszélni, hogy e két kérdés miképen oldható meg. Nem képzelek olyan magyar embert, a ki képes volna abba belenyugodni és beleegyezni, hogy intézleg -terjeszszünk ki idegen befolyást oly 2*