Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-394

12 394. országos ülés iWí térre, a melyen eddig elismerve nem volt. Minden magyar ember tudja, kivált minden magyar törvényhozónak tudnia kell, hogy az igazságszolgáltatás közös ügyet nem képez, és ennek következtében csakis visszaélés, ahuzus, közjogi sérelem az, hogy eddig is az igazságszolgáltatásban annak a régen elavult, inegpenészesedett eljárási törvénynek, és egy elavult, idejét múlt anyagi büntetőtörvénykönyvnek fentartása mellett (Helyeslés a baloldalon,) fentartatott az a nyelv is, a mely nyelven ezek a szégyenletes törvények keletkeztek. Harminczhét év óta sürgeti azonban a magyar törvényhozás a reformot. Még Horvát Boldizsár igazságügyminiszter követelte, és meg is Ígérte 1868-ban, sőt ugy tudom, hogy két évvel később be is adott egy ily javaslatot. Szederkényi Nándor: Tissza is vonta! Okolicsányi László: É? ennek daczára mind a mai napig nincs életbeléptéivé. Nessi Pál: Fejérváry megígérte 1892 áprilisra. Okolicsányi László: Azt hiszem, a kedélyek lecsillapítására, a békének és nyugalomnak helyreállítására sokkal nagyobb hatással volna az, hogy ha a miniszterelnök ur elő tudna állani ezen a téren is valamely pozitív ténynyel és hivatkozhatnék rá, hogy ime, a közvélemény követelését kielégíteni akarja. Sokkal nagyobb eredmény volna ez, mint az olyan kihívó, bántó modorú sértegetések és fenyegetések, a milyeneket a miniszterelnök úrtól hallottunk. Arra az egyre figyelmeztetni akarom a t. miniszterelnök urat, hogy még abban az esetben is, ha sikerül neki ezeket a kérdéseket is ugy, a mint volt szerencsém előadni, megoldani, a nevelés tekintetében azokat az ameliorácziókat megcsinálni, a melyeket mondottam, a jelvény kérdésében a magyar állam szuverenitásának megfelelő jelvényt, a bűnvádi eljárásban pedig a magyar államnyelvet életbeléptetni: akkor is a miniszterelnök urnak semmi jogosultsága nincs arra, hogy dicsekedjék, hogy ez az ő négy hónapi kormányzatának az eredménye. Minden igazságszerető embernek el kell ismerni, hogy ez ezen oldal egy éves küzdelmének az eredménye, (Helyeslés a szélsőbaloldalion.) Én a határozati javaslatomban és az azt kisérő beszédemben kifejtettem, hogy igazi megnyugvás és tartós béke közéletünkben csak akkor lehet, ha véglegesen megoldatnak azok a kérdések, a melyek napirenden vannak, és elsősorban eltávolíttatnak mindazon visszaélések és meghamisítások, a melyek ma a 67-iki kiegyezés tekintetében fennállanak, és a melyek nemcsak a kiegyezés igaz barátait teszik elégedetlenekké, hanem botránykövet képeznek még a mi Bzemünkben is, mert hiszen addig, mig ilyen visszaélések fennállnak, még az a kérdés sem dönthető el, vájjon a kiegyezés fentartása mellett a nemzeti aspirácziók és érdekek teljesen kielégithetők-e vagy nem. Ha pedig önök utjámárczius 5-én, szombaton. ban állnak annak, hogy a 67-iki kiegyezés nemzeti irányban és szellemben fejlesztessék és teljes mértékben életbeléptettessék, akkor önök aláássák a 67-iki kiegyezésnek és mindannak, a mi azzal összefüggésben áll, s jövőjét és a létezését. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Azzal a kormánynyal szemben, a mely nemcsak a 67-es kiegyezésnek őszinte megvalósítására vagy nemzeti irányban való fejlesztésére nem törekszik, hanem inkább még törekszik abba olyan Lustkandl-féle magyarázatokat belevinni, a melyeket tegnap a miniszterelnök úrtól hallottunk, a legnagyobb bizalmatlanság kifejezése van helyén és ilyen kormánynak ujonczot sem vagyunk hajlandók megszavazni. (Helyeslés balfelöl.) EÍ nem azt jelenti, hogy egy állami szükségletet per abszolútum megtagadunk, mert azt magam is belátom, hogy ujoncznak lenni keli, de az ujoncz meg fog szavaztatni egy oly kormánynak, a mely a nemzeti eszmét meg tudja érteni és a nemzeti követeléseket nem kicsinyli le. (Helyeslés balfelöl.) Én tehát ezen szempontból ajánlom határozati javaslatom elfogadását. (Éljenzés balfelöl.) Elnök: Az ülést öt per ezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A szólás joga Várady képviselő urat illeti meg. Várady Károly: T. képviselőház! A házszabályok alapján a zárszó jogával kívánok élni, de tenni fogom ezt azzal a rövidséggel, a mely megelőzőleg is szokásom volt. (Halljuk! balfelöl.) Az ujonczmegajánlási javaslat általános vitájánál beadtam egy határozati javaslatot, a melynek tárgya az, hogy miután a hadügyminiszter a maga helytelen álláspontjának indokolásában a katonai szolgálati szabályzatra is hivatkozott, ezentúl az ne képe; hesse alapját, fegyverét a magyar közjog elleni érveléseknek s annak azon részei, a melyek a magyar közjogba ütköznek, javíttassanak ki, a mely czélból az országgyűlés kérje fel ő Felségét, hogy ezt a szolgálati szabályzatot, a mely királyi rendelet, a magyar közjoggal összhangba hozni szíveskedjék. Ezt tartalmazta határozati javaslatom, a melyet nemcsak azért találtam szükségesnek beterjeszteni, mert a hadügyminiszter arra mint védelmi eszközre hivatkozott, hanem azért is, mert igen sok részében ugy találtam, hogy annak rendelkezései, kifejezései a magyar közjogba határozottan beleütköznek, sőt, a mint beszédemben példákkal illusztráltam is, olyan részei is vannak, a melyek egyenesen a törvény szentségét tagadják meg. Egyik pontja pl. kimondja, hogy a katonaság bizonyos esetekben legfelsőbb rendeletre a törvények ellenére is jogosult eljárni és hivatását teljesíteni. Ily körülmények közt indokoltnak találtam ezen határozati javaslatom beterjesztését. Miután azonban határozati javaslatomat senki meg nem támadta, nekem nem szükséges egyedül ezzel foglalkoznom, hanem annak tárgyát, beterjesztésének indokát