Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-401

kOl, országos ülés 190k márczius ík-én, hétfőn. 165 előállítani. Mindezek kormányzati programmjá­nak folyományai és a vakhivők óriási mérték­ben való toborzásának következményei. B. Kaas Ivor: Vakoló bivek! Kovács Pál: Midőn látjuk azt is, hogy a t. miniszterelnök urnak ezen rövid idő alatt, a mióta kormányzata tart, lett volna ideje arra, bogy a közelmúltban a jobb éra alatt hozott üdvös törvényeket végrehajtsa és mindezek da­czára semmit nem tett, akkor konstatálhatjuk azt is, hogy azt a jó szándékot, a melyet tőle elvárhattunk volna és azt a kötelezettséget, a mely abból folyik, hogy ő a szabadelvű párt támogatói közé tartozott és akkor, a midőn ezen törvények meghozattak, azokat ő is megszavazta, s ezzel jelezte, hogy ezen törvények végrehajtá­sát ő is őszintén kívánja, ezt mégsem teljesiti. Itt van a kivándorlási törvényünk, itt van a határőrségről szóló törvényünk, mindezek a megvalósítás stádiumától még nagyon távol álla­nak, még nem láttunk semmiféle rendeletet, ezeknek végrehajtása tárgyában. B. Kaas Ivor: A kivándorlási ügynökök kinevezését olvastuk, a Gunard Line szerző­dését is! Kovács Pál: Midőn azt látjuk, hogy ezen törvények kifolyá'íaképen a személyzeti ügyek sürgősen elintéztettek, mert, a mint közbeszóló t. barátom, Kaas Ivor képviselő ur is felemii­tette, már az ügynökök ki vannak nevezve; a mikor ugy tudom, hogy ezek a kivándorláshoz szükséges hajójáratok is biztosítva vannak már szerződésileg, sőt mikor azt látom, hogy ebből a czélból az államkincstár rovására óriási ter­heket vállalt magára a minisztérium, midőn azt tudjuk, a mint azonban pozitív kijelentést erre vonatkozólag még nem hallottunk, de szeretném az igen t. pénzügyminiszter ur erre vonatkozó kijelentését hallani, hogy állítólag a magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaság tőké­jének körülbelül 5 /T része már a kincstár bir­tokába ment át, állítólag abból a czélból, hogy az amerikai hajójáratokat majd az a társaság fogja keresztülvinni, időközben azonban job­bat gondoltak, és miután az Adria-részvény­társaság igazgatósági tagjai és részvényesei közül igen sokan vannak itt tisztelt képviselő­társaim közül és állítólag ezért nem került ez a megbízatás a magyar folyam- és tengerhajó­zási részvénytársasághoz, hanem inczidentaliter az Adriának adatott át; a mikor látjuk, hogy ilyen közgazdasági tevékenységek újulnak fel előttünk: akkor ezek még gondolkozóba kell, hogy ejtsenek és kell, hogy ez a rendszer, a mely azt állítja, hogy nem kopizálásból fog élni, hanem eredeti példákat akar statuálni, ezeket a kopizálásokat igenis vágja ki a testé­ből és ne vegye bele ezeket a programmjába, mert különben nem fog hű maradni kijelen­téséhez, nem lesz eredeti a maga mivoltában, hanem ismét csak egy egészen közönséges kopizálásba fog visszaesni, a melyre a maga részéről olyan lenézőleg tekintett s a melyet egyáltalában nem tart helyesnek és megvalósít­hatónak. T. ház, még egy igen fontos programmpont van, a melyre vonatkozólag nem hallottuk a minisztérium kijelentését és a melyre vonat­kozólag szintén okvetlenül szükséges, hogy intéz­kedések történjenek és hogy tisztán álljon előttünk a helyzet. Utalok a kereskedelmi tör­vényre, mellesleg az ipartörvényre is, a mely szintén már igen megérett a revízióra. Különö­sen kereskedelmi törvényünk oly hiányokat mutat fel, hogy Magyarországra, ha közgazda­ságilag talpra akar állani, igazán elsőrendű kérdéssé válik az, hogy kereskedelmi törvényün­ket alaposan és jól revideáljuk. Azok az álla­potok, a melyek Magyarországon fenyegetnek, a szó szoros értelmében továbbra tarthatatlanok. Csak néhány esetre akarok utalni, a melyekből, azt hiszem, mindnyájunk előtt szembeszökő ennek a ténynek flagráns volta. Itt van a nem rég múltban előfordult alapítása a Fortuna aranybánya-részvénytársaságnak, a melyhez ha­sonlóról hallunk most a közeli napokban. A kül­földi sajtó szerint állítólag angol tőkével akar­nak itt Magyarországon egy aranybánya-rész­vénytársaságot alapítani az erdélyi részekben, a mely társaságnak neve állítólag az volna, hogy: » The Magyar «. Én nagyon tartok attól, hogyha a kormányzat ugyanazzal a nembánomsággal fog viseltetni a kereskedelmi törvény hiányaival szemben, akkor meg fog ismétlődni a Fortuna esete, ... B. Kaas Ivor: Az aranykor Magyar­országon ! Kovács Pál: ... a mely a magyar hitelt oly mérvben megcsorbi totta, hogy — őszintén megvallva, — bárhol találkozik az ember kül­földi emberrel, ez a legnagyobb kételkedéssel gondolkodik a felett, hogy tőkéjét magyar vál­lalat számára rendelkezésre bocsássa-e. Erre sokan azt mondják, hogy ezen állapotok talán mérvadók az illetőkre nézve, a melyek itt az ex­lex folytán fennállanak, és azok a tisztátalan és rendezetlen politikai viszonyok, a melyek már hosszabb idő óta itt vajúdnak. T. ház, ehhez ezek is hozzájárulnak, de nem olyan nagy mér­tékben, mint hogyha a kereskedelmi törvényünk rendben volna. Az igazságszolgáltatás terén a mi bíróságaink a törvény alapján állva teljes mértékben mindig tudtak igazságot szolgáltatni. De akkor, a mikor törvényeink, a melyek az igazságszolgáltatás alapját képezik, annyira hiányosak, mint például kereskedelmi törvé­nyünk is, természetes, hogy idegen külföldi tőke nem fog hozzánk beözönleni, mert nincsen bázisa és biztositéka, melynek alapján nyugod­tan bejöhetne ide Magyarországra. A mikor mindezekre rámutattam, t. ház, azt hiszem, eléggé indokoltam azon bizalmatlan­ságomat, a melylyel azon rendszer ellen visel­tetem, a melyet a t. miniszterelnök ur itt

Next

/
Thumbnails
Contents