Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-394

10 3U. országos ülés Í9(H Következnék a magyar nyelv. Ezt természetesen magyarul kell tanítani. A felsőbb osztályokban felmerül a magyar irodalom tanításának kérdése. Ez a tárgy bizonyára valamely házi könyvtár által támogatva fog taníttatni. Ez az első pont, a hol meg kell állani és a hol kérdést intézek a t. honvédelmi miniszter úrhoz : fog-e ő ingerencziát gyakorolni e katonai intézetek tantervére olyan irányban, hogy mi legyen a tananyag? Nevezetesen mely irókat fognak ott ismertetni, milyen könyvekkel szerelik fel az intézeti könyvtárt, mely könyvek lesznek azok, a melyekből az ifjúság üres óráiban szórakozásképen és ízlésének fejlesztése végett foglalkozhatok ? Mert ha pl. Petőfi Sándort kiküszöbölik az oktatás köréből, én azt nem tudnám akczeptálni, mert az egész tantervben nincsen olyan tárgy, a mely a nemzeti szellemet oly mértékben tudná az ifjúság lelkébe csepegtetni, mint a helyesen tanított magyar irodalom. A fizika, a kémia, geográfia, matematika, az ábrázoló mértan, a szabadkézi rajz már mind olyan tárgyak, a melyekkel nem lehet az ifjúságba nemzeti szellemet önteni. (Ugy van! a baloldalon.) Azonban még ebből is lehet magyarellenes és közjogellenes tantárgyat csinálni. Rámutatok különösen a földrajzra. Egynéhány évvel ezelőtt láttam egy ilyen földrajzi tankönyvet, a hol az »osztrák-magyar nionarchia« főczim alatt foglaltattak az egyes Länderek, országok, tartó mányok, a melyekben azután következett összevissza Alsó-Ausztria, Felső-Ausztria, Salzburg, Tirol, Magyarország, Erdély, Horvátország, Dalraáczia és ez mind együtt azon főczim alatt, hogy »osztrák-magyar monarchia.* Nessi Pál: A mi nincs! Okolicsányi László: Engedelmet kérek, ez a német oktatás idejében történt, akkor használtak ilyen könyveket; nem tudom, hogy még ma is vannak e használatban ilyen könyvek, mert néhány év óta nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel. De hogyha ilyen könyvekből fognak magyarul geográfiát tanítani, akkor nem kérek ebből a magyar tanításból ós akkor r.em találok semmiféle haladást abban, hogy a mi közjogilag, a mi nemzeti szempontból helytelen, az ezután nem németül, hanem ép oly helytelenül magyarul taníttatik, (Ugy van! a baloldalon.) Kénytelen vagyok tehát kijelenteni, hogy legnagyobb sajnálatomra nem vagyok abban a helyzetben, hogy a miniszterelnök ur azon felhívásának eleget tehessek, hogy minden befolyásunkat érvényesítsük arra, hogy az ifjúság minél nagyobb számban tóduljon ezekbe a katonai intézetekbe. Nessi Pál: Isten ments ettől! Germanizálnák ezekben a mi fiainkat, ez pedig nem kell! Okolicsányi László: Megvallom őszintén, én nem látom tisztán az eredményeket. Nem akarok bizalmatlansággal útjába állani a dolognak, hiszen valami javulás lehet benne, de a javulás nem abban áll, a hogy a tanmárczius 5-én, szombaton. I könyvet összeállították, hanem a javulás abban állhat, a hogy azt kezelni fogják. (Ugy van! a baloldalon.) Ha énnekem a t. honvédelmi miniszter ur megnyugvást ad arra nézve, hogy a magyar kormánynak teljes befolyása és ellenőrzése fog érvényesülni a tanítás irányára, a tanítás szellemének megállapítására, akkor már jobb szemmel nézem az egész reformot; ezen megnyugtatás nélkül bizalmatlansággal kell azt fogadnom. Kijelentem azonban, hogy sokkal jobban fogok örülni annak, ha négy-öt esztendei tapasztalás után azt fogom beismerhetni, hogy én csalódtam, mint annak, hogy ha kénytelen volnék akkor arra hivatkozni, hogy nekem volt igazam, Nagy hiányát látom ennek a programmnak abban, hogy a történelem tanítása nem magyar nyelven fog történni. (Ugy van! a baloldalon.) A történelem azon tudomány, a melyben a hazafias szellem, a hazafias érzés a legintenzívebb mértékben fejlesztetik az ifjú lelkében. (Ugy van! a baloldalon.) A történelmi tudomány által felébresztett hazafias gondolkodás, a hazához és a királyhoz való hűség és ragaszkodás kifejlesztése elsőrendű fontosságú annál az ifjúnál, a kit katonának akarunk nevelni, s a kitől azt várjuk, hogy élete jövendő pályáján kövesse azoknak az ősöknek példáját, a kiknek tetteiről a történelem beszél. (Az elnöki széket b. Feilitzsch Arthur foglalja el.) Azoknak emlékéből merítse a kötelességtudásnak, az önfeláldozásnak példáját, a melyet ők életüknek feláldozásával állítottak. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A midőn ez az uralkodó felfogás a történelem helyes tanításáról — és azt hiszem, ugy a katonáknak, mint a pedagógusoknak csakis az lehet a felfogása — (Halljuk ! Ralijuk ! a szélsőbaloldalon.) akkor azt látom, hogy a történelem nemcsak, hogy magyarul nem fog taníttatni; abba az ifjúságba nemcsak, hogy az ő magyar hazájához való ragaszkodást, a magyar hazafiság szellemét belecsepegtetni nem fogják, hanem az a furcsaság áll előttünk, hogy ezekben a katonai iskolákban a magyar történelmet egyáltalában még németül sem tanítják. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én utánanéztem a cs. és kir. gyalogsági hadapródiskolák, valamint a cs. és kir. katonai reáliskolák tanterveinek, és el fogom röviden mondani, hogy miben áll ott az egész történelem tanítása. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A hadapródiskolák tanterve szerint az első évfolyamban az ókor taníttatik, különösen a görögök és rómaiak' története egészen a népvándorlásig, illetőleg a Karolingok koráig, a mivelődés történeti mozzanatok kiemelésével. Ez egy évfolyam tananyaga; óriási tananyag, s azt hiszem, hogy ezt az anyagot csak a legnagyobb felületességgel lehetett egy évfolyam tantervébe felvenni. De én ezt nem ÍB difiikül-