Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-401

162 íOi. országos ülés i90k márczius ík-én, hétfőn. folyamán a közös hadsereg magyarországi ezredeiben és m. kir. honvédségnél előfordult öngyilkossági esetekről, végül az 1901/2. szolgálati év folyamán a közös hadseregtől a honvédséghez áthelyezett ÜBztekről szóló honvédelmi miniszteri jelentésekre vonatkozólag a képviselőház által hozott határozatokhoz hozzájárult. Ezen jelentésekre vonatkozó határozatok ennélfogva országos határozatokul jelentetnek ki. Most pedig folytatjuk a vitát. Következik? Rátkay László jegyző: Kovács Pál! Kovács Pál: T. képviselőház! A midőn a szőnyegen fekvő törvényjavaslathoz hozzászólok, kötelességemnek tartom megindokolni azt, hogy miért nem járulok ezen törvényjavaslat elfogadásához. (Halljuk ! Halljuk!) Már többen előttem szólott t. képviselőtársaim közül részletesen kifejtették mindazon okokat, a melyek őket arra vezették, hogy ezen törvényjavaslatot el ne fogadják. Én a magam részéről mindazokhoz hozzájárulok, a miket ők előadtak, azonban azon különös indokokat, a melyek engem vezérelnek akkor, midőn szintén nem fogadom el, kötelességemnek tartom elmondani. (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. miniszterelnök ur itt kijelentette egy alkalommal, hogy ő tőle távol áll, hogy kopizáljon bárkit. Hát ebben a tekintetben egyetértek a t. miniszterelnök úrral, mert tényleg az ő programmjában és egész magaviseletében azt tartom, igaza van, a mikor azt állítja, hogy ő senkit nem kopizál, hanem ő teljesen eredeti akar maradni és lenni. Olyan tervekkel és tervezetekkel állott ide a képviselőház elé és oly tényekre és múltra hivatkozott — bár rövid ideig tartott a kormányzása —• azonban ezen rövid idő alatt annyi és olyféle törvénysértést és a magyar alkotmányon való végignyargalást tapasztaltunk az ő részéről, a mely tökéletesen indokolttá teszi azt, hogy aláírjuk az ő legsajátabb véleményét, hogy ő nem kopizálni van hivatva, hanem maradandó, eredeti példát akar Magyarországon statuálni. (TJgy van! balfelöl.) T. ház! Én mindezekre a momentumokra rá akarok mutatni, hogy teljesen helyes képét lássuk a t. miniszterelnök ur politikájának, az ő egyéniségének és az ő programmjának. A miket ő tőle hallottunk, azok hol fenyegetések voltak, hol ezen fenyegetések tényleges megvalósításának kísérletei; mert, t. ház, mindezek daczára, a mit láttunk az igen t. miniszterelnök ur részéről, az alapvonás mégis csak az, hogy az a fenyegető erős kéz akkor, a mikor az erősséget meg akarta mutatni, az utolsó pillanatban mindig gyenge kézzé változott. És, t. ház, minek tulajdonithatjuk ezt? Ezt főleg annak tulajdonithajuk, hogy nincs meg az erkölcsi piedesztál] a, a melyre egy kormányzzti programmot el kell helyeznünk, a melyre ő bátran támaszkodhatnék akkor, mikor azokat a rendszabályokat, a melyeket ő foganatositandóknak vél, meg is akarja valósítani. Hiányzik alóla tökéletesen az erkölcsi alap, mert szükséges egy diadalmas hadjárathoz, egy diadalmas csatához, hogy a hadvezér akkor, midőn a hadát belebocsátja a tűzbe, tudja is, hogy a végeredményben ez csak diadallal járhat. (Zaj.) Elnök (csenget^: Csendet kérek ! Kovács Pál: Épen ez a bizonyos alap hiányzik a t. miniszterelnök urnak egyéniségéből s ez teszi őt azután tehetetlenné abban a pillanatban, a mikor a döntő ütközetre készen akarja seregét tartani. Hát, t. ház, mit láttunk mi a miniszterelnök urnak eddigi ténykedéséből, a melyből mi a bizalmatlanságot merítjük s a t. túloldal azt a vak hitet, azt a vak bizalmat, a melylyel követi az ő vezérét, a jelenlegi miniszterelnök urat, a kit véletlenségből gr. Tisza Istvánnak hívnak? Mondom, véletlenségből,mert bárki ülne abban a miniszteri székben előttünk, épen azzal a vak bizalommal követnék, mint hűséges uszályhordozók, a t. túloldal tagjai mindenen, tüskön-bokron keresztül; hisz csak az utolsó najiokban láttuk azt az óriási nagy készséget, a melylyel oly nagy többség megszavazta azon, a magyar alkotmány sírját megásni akaró indítványnak napirendre tüzesét, a melyet elénk merészelt hozni. Mert lehet a lelkiismereteket ideiglenesen, sőt hosszú időre is elaltatni; hiszen tudjuk, hogy az alvó fakírok sem alusznak egyforma tartamú időkön keresztül, hanem köztük is vannak kitartóbbak és kevésbbé kitartóak. A t. többség jelenlegi tagjai is azok közé tartoznak, a kik sokkal kitartóbbak és nem akarnak felébredni, felocsúdni abból a rettenetes életvilágból, a melyekbe ők magukat teljesen beleélték, s a mely, ugy látszik, lelkiismeret tűket is örökre elaltatta és fogva tartja. Hajlandók elfogadni az ő lelkükbe beleültetett autoszuggeszczió ós más szuggeszcziók hatása alatt azt, hogy az ország bajait másképen szanálni nem lehet, mint hogyha az ellenzéken, a mely valóban elvi alapon áll, végignyargal az egész hadsereg ós letiporja azt ugy, hogy abból többé még hírvivőnek sem maradhasson meg egy sem. Alapjában ismerik félre a magyar parlamentarizmust és általában a parlamentáris felfogást azok, a kik ilyesmire hajlandók, mert nem tekintenek a baj gyökerére, hanem valódi macchiavellizmussal elfogadják azon elveket, a melyeket vezérük ír elő nekik; a melyeket ők nem fontoltak meg eléggé hazafias lelkiismerettel, hogy azután ne a vezér által levont következtetéseket fogadják el, hanem saját józan felfogásukkal ítéljék meg a helyzetet és szabják meg maguknak működésük irányát. A midőn a miniszterelnök ur részéről azt a kijelentést halljuk, hogy ő nem akar régi minták szerint kormányozni, nem akar kopizálni, hanem egészen eredeti útonmódon akarja ez országot kormányozni, akkor nem tartható indokoltnak az iránta való vakbuzgó és törhetetlen ragaszkodás, különösen akkor, a midőn a miniszterelnök ur eddigi tény-