Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-401

150 401. országos üíés 1904 rhárczius 14-én, hétfőn. a nemzet lelkében, a mely intézmények védelmet és erősséget nem alkotnak részére, a melyek olyanok már, mint az a pillér, a melyet benső erejének fogyatkozása folytán egy építmény nagy terűét máj nem birja el és összeroskad alatta. Az a parlamentarizmus, a mely igazságának értékét és lényegét elvesztette, a nemzetet csak téves hitre viszi, t. i. hogy egy ilyen hamis alapra bizza érdekeinek védelmét. Legklasszikusabb példa erre Deák Ferencz, a ki a parlamentarizmusnak neki felkinált formáját 1861-ben visszadobta, mert az a nemzet védelmét szűkebb körre szorította, mint az kívánatos lett volna. Deák követelte legalább oly mértékét a jogoknak a parlament számára, a melyben a nemzeti védelem kialakulhat és a melyből mint sánczokból az a küzdelmet folytathassa. (Igaz! Ugy van! a hátoldalon.) A Deák-féle parlamentarizmus azon épült fel, hogy itt a pártok szemben állva és megmérkőzve az eszmék és az elvek terén, a pártokból fog kialakulni az a nemzeti akarat, a mely hivatást nyer a kormányzat továbbvitelére. A Deák parlamentarizmusa felépült akként, hogy azokban a nagy szervezetekben, a melyekbe a másik állammal közösen vagyunk kénytelenek belemenni az uralkodó jogarának közössége folytán és történelmi nagy tradicziók folytán, hogy e nagy szervezetekben mindkét államnak jogai egyforma védelemben fognak részesittetni és egyforma kialakulást biztosítanak azok mindkét állam részére. Csak egy kis példát mutatok arra nézve, hogy mikép fajult el a Deák-féle parlamentarizmus. 0, ki a friss vérkeringést akarta belevinni ebbe az intézménybe, felállította azt ugy, hogy a delegácziót csak évről-évre szabad megválasztani, hogy minden uj életre vitessék bele annak szervezetébe. De azóta a legféltettebb gonddal keresik, hogy abba mindig a régi tagok jussanak, legfeljebb egy-egy megüresedett helyre jön egy még kellően be nem gyakorlott elem, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a kiket azután abba a teljesen elterjedt, konzerválódott szervezetbe belevisznek, hogy ott felvehesse az is azt a nehézkességet, a melylyel a delegáczió Deák Ferencz intencziói ellenére működik. Ha a t. miniszterelnök ur a parlamentarizmus védelmére kelt múltkor, vájjon ő a parlamentarizmusnak lényegét nézi-e, vagy mindig csak a formákat keresi? Ha lényegét nézi, azt kellene kívánnia, hogy a közhatalomnak az a két nagy és egyenrangú faktora, a trón és a nemzet, egymásnak jogkörébe be nem hatolva, mindegyik a maga szuverén jogait megtartva, álljon egymás mellet. A közhatalom egy része legyen a trón birtokában, másik része a parlament birtokában. Nálunk egész eltolódását látjuk a hatalom kezelésének, a nemzet kezéből a hatalomnak viselése kiesett, és a trón, az ő akaratával, midőn a kormányzó férfiakat kijelöli és ide küldi, s azok részére oly hatalmat ad, melylyel ők a parlament szervezetére befolyást gyakorolhatnak, ezzel a parlamentarizmust, a melyben pedig a nemzet a maga védelmét keresi, meghiúsítják. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Tisztának kell lenni a parlamentarizmus • nak, mint a kristálynak, keresztül kell ragyogni azon a fénynek, hogy rajta semmiféle elhomályosodás meg ne látszassák. Hogy ha abba az élet nedve helyett, melyet a nemzet vérkeringésébe bele akarnak vinni, kábitó, erjesztő folyadékok jönnek, akkor az életerős irány helyett a visszafejlődés irányában fog a parlamentarizmus működni; ha kristályszerüségót elvesztette a parlament kelyhe, ha abba nem a nemzeti akarat nedve fog jönni, hanem benne az udvari akarat fog teljes mértékben érvényesülni, ha a pártoknak egymás közti elvekért vívott küzdelme helyett a pártabszolutizmus fog abban helytfoglalni, ha nem az ellenzék csüggedést nem ismerő küzdelme, hanem az ellenzék részéről, egyszerűen az elvek üres hangoztatása fog érvényesülni: akkor a nemzet a. parlament m űködésóben semmi bizalmát nem helyezheti. (Igaz ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De a t. miniszterelnök ur az ő nagy fegyverzetével nem az igazi parlamentarizmusnak védelmére siet, hanem a parlamentarizmus azon formájának, a melyben az ma kialakulva van, a mely példásan megtette szolgálatát a hatalomnak 30 éven keresztül, minden ellenmondás nélkül teljesítvén azokat a szolgálatokat, a melyeket vele szemben felülről támasztottak, de a mely ezen idő alatt egyetlenegyszer sem, még tévedésből sem állott a nemzeti kívánalmak alaj)jára, szemben az udvari akarattal. Pedig a j>arlamentárizmus lényegéből az következik, hogy az udvar és az uralkodó akaratával szemben a nemzeti akarat jegeczesedjék ki a parlament akaratában. Mi az, a mi a miniszterelnök urat arra bírta, hogy a parlamentarizmus szerinte immár nem működvén helyesen, 6 annak védelmére siessen, hogy azokat a romboló munkákat, a melyeket ő a parlamentarizmus működésében lát, a jövőre attól elhárítsa? Ugyan mik azok a jelenségek, melyek ily megdöbbentést keltettek a miniszterelnök ur lelkében ? Ez a parlament hosszú időn keresztül zavartalanul működött a közhatalom szempontjából, de a midőn ez már azokat a korlátozásokat is soknak találta, a melyeket a parlamentarizmus formalizmusa rárakott és a midőn bizonyos állandóságokat akart belevinni oly szervezetekbe, a melyekben csak ideiglenes lekötöttséget állapított meg az alkotmányos rend, e szándékra már a parlament visszaveréssel és visszautasítással felelt. Az első harcz, a mint mindnyájan jól tudjuk^ feltámadt a véderőtörvény tárgyalása alkalmával, az ujonczszolgáltatás állandósítása szándékánál, a 14-ik szakasznál. Itt tört ki az első erősebb obstrukezió, a melynek az volt a czélja, hogy viaszaverje a hatalomnak azon törekvését, a mely a véderőtörvény