Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-401

Wl. országos ülés 1904 márczius 14-én, hétfőn. 149 Csernoch János: Ez az, a mi minket a jövőben még nagyobb óvatosságra int. Ez az, a mi a mi bizalmatlanságunkat még inkább fokozza. (Ugy van! bal felől) Hiszen ismerjük azt a híres jogi szabályt: »Semel deprehensus cpcidisset reus«. A ki egyszer vállalkozott ilyen dologra, az akkor, a midőn előállanak az ő felfogása szerint ehhez hasonló körülmények, ismét előállhat hasonló inditványokkal, (Ugy van! balfelöl) de résen fogja találni az ellenzéket, a mely mindig fogja tudni teljesíteni kötelességeit az ilyen inditványokkal és támadásokkal szemben. (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) A mi magát a felhatalmazási törvényekkel való kormányzást illeti, erre az a megjegyzésem, hogy ez a kormányzati ügyességnek és okosságnak hiánya. (Ugy van! balfelöl.) Egy előrelátó kormány, ha látja és vizsgálja az ország állapotait, előre tudja, hogy quid valeant hunieri, quid ferre recusent, mivel jöhet a törvényhozás elé és mivel nem. Es itt csakugyan igaza van Barta Ödön t. képviselőtársamnak és gróf Apponyi Albert képviselő urnak abban, hogy a Széli-kormány is egy hibát követett el, midőn a felemelt ujonczjutalékról szóló javaslathoz oly csökönyösen ragaszkodott. (Ugy van! balfelöl.) Megkínálták még az utolsó pillanatban is, ugy a függetlenségi párt, mint a mi pártunk részéről azzal, hogy vegyék vissza e javaslatot és terjeszszék be a rendes ujonczjutalékról szóló törvényjavaslatot. Ezt nemcsak a magyar közvélemény tudta, de tudták ezt Ausztriában is. Körber is csak ugy mert vállalkozni a felemelt ujonczjutalékról szóló javaslattal a ház elé lépni, mert tudta, hogy a háta mögött van a 14. §. És hogy az osztrákok megvoltak győződve róla,hogy Magyarországon ebből törvény nem lesz, látszik ez Kaisernek amaz ismeretes záradékából is, a mely szerint, ha a magyar törvényhozás nem fogja megszavazni a felemelt ujonczjátalékot, akkor ott sem lesz érvényben az, hanem marad a régi ujonczjutalék. A mostani kormányt, midőn uralomra jutott, szintén figyelmeztettük erre, kértük itt a házban, hogy ne tárgyaljuk először a felemelt ujonczjutalékról szóló javaslatot, hanem vegyük elő az indemnitást, mert ez képezi alapját az ország törvényes kormányzásának. De ez a kérelmünk süket fülekre talált és igy nyert indirekté tápot maga az obstrukczió is. így állván a dolog, az obstruáló ellenzéket nem lehet egészen felelőssé tenni a beállott állapotokért. Egyformán osztozik ebben a felelőségben a kormány, ugy a mostani kormány, mint annak két elődje, ezért jogos és méltányos az a kérelem, a mit kifejeztünk, hogy az adóhátralékosokkal szemben a lehető legnagyobb engedményeket megadják. • Végül még azért sem fogadhatom el a tárgyalás alatt lévő javaslatot, mert ez a javaslat oly kormány részéről adatott be, mely a szabadelvüség alapján áll. Ha ez valódi szabadelvüség volna, a melyet valamikor a mi őseink a múlt század harminczas ós negyvenes éveiben vallottak, semmi ki/ogásom sem volna ellene. De itt még Barta Ödön t. képviselőtársam is, a ki pedig ugyancsak egyetért a szabadelvű párttal a szabadelvüség kérdéseiben, konstatálta a múltkor, hogy az, a mi most itt történik, már nem szabadelvüség; mert a szabadelvüség a jogoknak kiterjesztésére, mások jogainak tiszteletben tartására törekszik, nem iparkodik a hatalmat kiterjeszteni csak a saját érdekében, hanem a közjó érdekében; a mi pedig itt megkiséreltetett a szabadelvüség jelszava alatt, az az ország alkotmányának elkobzására vezet, az a legkevésbbé sem mondható szabadelvüségnek, hanem az a lehető legnagyobb fokú reakczió. (Ugy van! balfelöl.) Barta Ödön: Tehát még sem értettünk egyet! Csernoch János: És ámbár azt tartom, hogy ezt a létező állapotot nem lehet tovább fentartani, hogy az országot ki kell belőle vezetni, mindazonáltal, mert a felhatalmazás bizalom kérdése, én pedig, valamint pártom, ezen kormány iránt bizalommal nem viseltetünk, ezt a törvényjavaslatot el nem fogadom. (Helyeslés balfelöl.) Rátkay László jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Pártom megbizásából határozati javaslatot leszek bátor előterjeszteni és körvonalozni akarom azt az állapotot, a melyet a t. miniszterelnök ur kormányzati rendszerével szemben elfoglalunk. Azok a nagy ellentétek, a melyek néhány nap előtt itt felvonultak, hogy egymással megütközzenek, nem pillanatnyi időknek kihatása folytán álltak elő, ezek történelmileg szűrődtek le. Az uj dolog benne az, hogy az az állapot, a melyet a kormány itt képviselt és felvonultatott, ez alkalommal a parlamentarizmus vértjét vette fel, és annak védelmében jelent meg erőteljesen hangoztatva, hogy ha bármely országnak súlyt kell helyezni arra, hogy parlamentarizmusa épségben és érintetlenül maradjon, akkor Magyarország az, a mely erre leginkább ráutaltatott. (Igaz! a baloldalon.) Ez az álláspont teljesen megegyezik a mi felfogásunkkal, mert részünkről is a parlamentarizmusban erőt, szilárdságot, támaszt akarunk a magyar nemzeti törekvések részére. Melyik hát a két felfogás közül az, a mely mégis helyes és jogosult álláspontot képvisel? Az-e, a melyet a miniszterelnök ur képvisel, vagy az, a melyet mi vele szemben képviselünk. Erre a válasz nem a parlamentarizmus üres formájában van, hanem abban a lényegben, hogy mily utón és mily eszközökkel szolgáljuk a nemzetnek valódi érdekeit, mert akkor helytelenség és káros magára a nemzetre is, ha ón megnyugtatást keltek bizonyos intézmények iránt