Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.
Ülésnapok - 1901-401
>iOÍ. országos ülés 1901 márczius í f i-én, hétfőn. 147 sem lettek kielégítve, valamint nem lett rendezve a vasutasok ügye sem a mai napig. A mi a fő, t. ház, és a mit fel kell említenem, ez a Széll-kormánynak az a törekvése és iparkodása, a melylyel azt akarta elérni, hogy közigazgatásunkat régi ázsiai állapotából kiemelje, hogy a közigazgatási tisztviselőknek önkényét és basáskodását megszüntesse, és hogy megtisztítván azt a romlottságnak salakjától, azon magaslatra emelje, & melyen egy jó közigazgatásnak állnia kell. És ím, t. képviselőház, alig hogy a t. miniszterelnök ur kormányra jutott, egymásután bocsátotta el a Széli-éra főispánjait és mind olyanokat ültetett a helyükbe, a kik kifejezetten a régi rendszernek hivei, ugy hogy félni kell attól, hogy az a tisztítási folyamat, a melyet Széll Kálmán részben a saját kezdeményezéséből, részben pedig az ellenzéknek folytonos unszolására megkezdett, meg fog akadni és közigazgatásunk vissza fog siilyedni abba a régi állapotba, a melyben az előtt volt és a melynek emlékeitől még most is visszariadnak az ország egyes vidékeinek lakói. Ne mondja erre a t. miniszterelnök ur, hogy mi ezen dolgokat a pártszenvedély eltorzító szemüvegén át nézzük. Nem, mi az igazság álláspontján vagyunk és mi tudjuk legjobban, mit követtek el velünk szemben a múltban a közigazgatási tisztviselők. A t. miniszterelnök ur sohasem volt abban a helyzetben, hogy mint ellenzéki jelölt megjelent volna a választásokkor a választók között és önmagával szemben tapasztalta volna ezeknek a tisztviselőknek basáskodását. Ha tehát mi félünk és aggódunk, a mi aggodalmunk nem alaptalan, hanem azokon a tényeken alapszik, a melyekre még most is szomorúsággal emlékezünk vissza. (Ugy van! a baloldalon.) Ez, t. ház, az egyik tény, a mely miatt mi bizalommal a t. kormány iránt nem viseltethetünk. De a- másik, közállapotainkat és a t. kormánynak elveit jellemző tény az, hogy mihelyest ő kormányra jutott, a mennyiben ezt saját felfogása szerint a mostani házszabályok eugedni látszottak, iparkodott magát a törvényhozótestületet hatalmába keríteni és azt magának; alárendelni. A parlamentáris jog szerint maga a kormány is alá van rendelve a törvényhozásnak. A törvényhozás egy független, önálló, szuverén testület, a mely az ő jogait a házszabályok keretén belül gyakorolja az általa szabadon választott elnök utján. (Ugy van! a baloldalon.) Igaz, hogy ez az elnök rendszerint a többségből szokott vétetni, de annak az elnöknek a pártok felett állónak, mindenkitől függetlennek és mindenkivel szemben egyformán igazságosnak kell lennie. (Ugy van! a baloldalon.) És ilyen elnököt talált a t. kormány, midőn a kormányra jutott, a ház elnöki székében. Ezt az elnököt a ház elnöki székéből el kellett távolítani, mert el volt terjedve és naprólnapra mindjobban terjesztetett róla a hit, hogy ő istápolója az obstrukcziónak; ezt írták naprólnapra a budapesti kormánypárti lapok és bécsi szócsöveik. Mindig gr. Apponyi szerepelt ott mint az obstrukczió fötámasza. És gr. Apponyi csakugyan félrevonult. Nézetem szerint ezt rosszul tette. (Ugy van! a baloldalon.) De ezzel nem volt képes a kormány a kormányzat megrekedt szekerét az obstrukczió kátyújából kiemelni, s miután ez nem sikerült, a t. miniszterelnök ur tovább ment: a helyett, hogy iparkodott volna a saját és az ellenzék álláspontja és a nemzeti követelések közti ellentéteket kiegyenlíteni; a helyett, hogy iparkodott volna biztosítani a nemzetet az ő jogairól és biztosítani ezeknek a jogoknak a jövőben való fennállását is: támadást és kirohanást intézett azon védsánczok és azon bástyák ellen, a melyekbe az ellenzék visszavonulván, röpítette ellene az ő golyóit. Értem alattuk a házszabályt. Mindenki tudta ós meg volt róla győződve, hogy a kettős ülésekre vonatkozó indítvány házszabályellenes volt, (Ugy van! a baloldalon. Ellenmondás jobbfelöl.) mert a mi házszabályaink nem engednek meg egyebet, mint az üléseknek egy órával való meghosszabbítását és kettős ülésekről — legalább mostanig — semmit sem tudnak. Behozták tehát a kettős üléseket. Az ellenzék azonban nem engedte magát az ő álláspontjából kizavartatni és kénytelen volt a nemzet jogainak védelmében a technikai obstrukczió terére lépni. (Mozgás jobbfelöl.) Ha akkor a t. kormány ezt elő nem idézi, hanem engedi a javaslatnak a maga módja és rendje szerint való letárgyalását, sokkal hamarább jutott volna az ujoaczokhoz, mint az erőszakolt kettős ülések behozatala által. (Ellenmondás a jobboldalon.) Ekkor történt az, hogy gr. Apponyi Albertet és pártját kiszorították a kormánypártból. (Ellenmondás jobbfelöl.) Hogy ő ekkor lépett ki, nézetem szerint ezzel nagy és végzetes hibát követett el. Nem ekkor kellett volna kilépnie, hanem akkor, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Chlopy!) midőn látta, hogy a 9-es bizottsági programm, a melynek alapján a t. miniszterelnök ur megbízást kapott, nem felel meg többé az ő álláspontjának, vagyis — a mint ő a múltkor magát kifejezte — meg van csonkítva; mert ha akkor kilép, egészen más politikai alakulást vesz a helyzet és ma nem volna kénytelen innét az ő egykori fegyvertársainak bizalmatlanságot szavazni. De ő erre azt mondja, hogy el akarta még a gyanúját is kerülni annak, hogy az obstrukcziónak tápot szolgáltat. Hát engedelmet kérek, ezt a gyanút nem kerülte el, (Ugy van! a baloldalon.) mert akkor, sőt talán még ma is, minden ellenzéki szónokra, a ki felszólal, ráfogják, hogy obstruál. (Ugy van! a baloldalon.) Molnár János: Még Güntherre is! Csernoch János: És akkor, a midőn az ő pártjának egyik embere, gr. Batthyány Tivadar elmondta beszédét, mindjárt elterjedt a házban, 19*
