Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-401

146 Ml. országos ülés 190k márczius i'i-én, hétfőn. a tárgynak és beszédemnek rovására ne váljék. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy ugy magam, mint elvbarátaim is teljes megnyugvással fogadtuk a t. miniszterelnök urnak azt a kijelentését, hogy a mi a felszaporodott adóhátralékot illeti, a kormány a legmesszebbmenő engedékenységet szándékozik mindenütt tanusitani, de különösen ott, a hol az illető adóköteles anyagi létének sértetlen megóvása szempontjából ez szükséges. (Helyeslés balfelöl.) Én azt kérném még, hogy ez az elv ne csak az adóhátralékokra terjesztessék ki, hanem hogy azonfelül kamatokat ezen adóhátralékok után ne követeljenek. Mert eltekintve attól, hogy a közigazgatási bíróság már kimondotta, hogy az ilyen adóhátralékok után kamat nem szedhető, legalább gróf Apponyi Albert konstatálta ezt legutóbbi beszédében, azt gondolom, hogy miután maga az adó még nem volt esedékes, hanem csak akkor válik esedékessé, a mikor az országgyűlés azt megszavazza és mikor a törvény szentesittetik, a kamatokat csak ettől az időtől fogva lehet számítani, másrészt pedig, ha ez a pénz be is folyt volna, az állampénztár vagy elköltötte volna, vagy pedig elhelyezte volna valahol, valamely banknál, a mely bank ugy sem adja meg azt a kamatot, a melyet az adóhátralék után szednek, még a mai alacsony kamatláb melett is. Azonkívül azt gondolom, hogy ezen adóhátralékok behajtása nem is fog annyi költséggel járni, hogy a szegény adózókon még kamatokat is kellene követelni. Ezek után a mi magát a felhatalmazási törvényjavaslatot illeti, én magam is a bizalom és bizalmatlanság szempontjából kivánom az ügyet tárgyaltatni. Midőn a t. kormány annak idején itt a házban bemutatkozott, pártunk nevében gr.Zíchy János képviselő ur kijelentette, hogy a jelen kormánynyal szemben mi bizalommal nem viseltetünk. E nyilatkozatát nem alapította kormányzati tényekre, hisz akkor azok még nem is voltak, hanem alapította a kormány egyes tagjainak, s a t, miniszterelnök urnak politikai elveire, általában politikai múltjukra, és ebből azt a következtetést vonta le, hogy mi bizalommal nem lehetünk ezen kormány iránt, sőt vele szemben a legszigorúbb ellenzéki ellenőrzést fogjuk gyakorolni. A t. miniszterelnök ur akkor azt jelentette ki, hogy ne legyünk elfogultak és ne vezéreltessük magunkat előítéletek által, várjuk be a tényeket és akkor hozzunk igazságos ítéletet. Tudtuk, hogy ezekre a tényekre nem sokáig kell várakozni; ismervén a t. miniszterelnök ur politikai múltját, azt az iskolát, a melyben felnőtt, nagyon tudtuk, hogy mihamar be fognak következni a tettek, a melyek bizalmatlanságunkat teljesen indokolni fogják. Akármennyire iparkodott is a múltkor a t. miniszterelnök ur a Széli-kormány meddőségére vonatkozó kijelentéseit kimagyarázni, annyi bizonyos, hogy ő mindaddig, a míg kormányra nem jutott, valami nagy szimpátiával a Széli-kormány és annak politikai működése iránt nem viseltetett. Grr. Apponyi Albert képviselőtársam már röviden érintette, hogy a Széli-kormány miket alkotott az ország fpolitikai állapotainak tisztítása érdekében. Felemiitette a curiai bíráskodást, a mely hivatva volt a mi választásaink tisztaságát biztosítani, felemiitette az összeférhetlenségi törvényt, a melynek ezélja volt megszüntetni a képviselőknek azt a tevékenységét, a melyet közgazdasági tevékenység czime alatt folytattak. Felemiitette a gyermekvédelem körüli alkotásokat és kimutatta, hogy még sem volt olyan meddő a Széli-kormány működése, mint a milyennek azt a t. miniszterelnök ur gondolta. De, t. ház, fel lehetne említeni még a kivándorlási törvényt, a melyet a Széli-kormány alkotott meg és a melynek végrehajtása körül most annyi rendszertelenséget tapasztalunk, a melyet bizonyára nem Írhatunk a volt Szélikormánynak a rovására. így olyan kivándorlási biztosokat neveznek ki, a kiknek működése kéthárom vármegyére terjed ki, ugy, hogy teljesen lehetetlen az illető feleknek velük érintkezni. A kivándorlást egészen helyesen Fiume felé irányították és a midőn a kormánynak egyik szakközege, a kereskedelemügyi minisztérium tengerészeti és folyamhajózási osztályának főmérnöke egy felolvasásában azt ajánlotta és vitatta, hogy a kormánynak kötelessége odahatni, hogy magyar vállalatra bizassék a kivándorlók szállítása, az alatt a kormány egy más, angol társasággal kötött szerződést, a mely egyébként nem volna rossz, de ezen szerződésben biztosította a kormány, hogy 30.000 kivándorlóért vállal garancziát és felelőséget, s a mi hiány mutatkozik, azt meg fogja a vállalatnak téríteni. Ebben, t, ház, én rendszertelenséget látok ós nem látom azt, a mit különben a t. miniszterelnök ur felszólalásában ismételten kiemelt, azt a takarékosságot, a melyet ő minden téren elérni törekszik. Mert hiszen keletkezhetik egy más konkurrens vállalat, a mely talán olcsóbban, gyorsabban és nagyobb kényelemmel fogja szállítani Fiúméból a kivándorlókat és akkor a magyar kormánynak mindig fenn fog maradni a szerződésre lépett társasággal szemben ez a kötelezettsége és kénytelen lesz megtéríteni a differencziát. a mely abból áll elő, hogy nem fognak esetleg évenkint 30,000-en kivándorolni. De, t. képviselőház, Széll Kálmán még más igen fontos javaslatokat is készített elő. Ilyen pl. a beruházási kölcsön javaslata. Ott van a tisztviselők fizetésének rendezése. Igaz, hogy ezt a t. miniszterelnök ur egy lépéssel továbbvitte, a mennyiben a tisztviselőknek jó része megkapta a fizetési pótlékot, de ugy tudom pl., hogy a kultuszminiszteri tárcza tisztviselői a mai napig