Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-400

142 tj-QQ. országos ülés 190b márczius 12-én, szombaton. Polónyi Géza: iSíem vágjunk vesztegzár alatt! (Zaj a bal- és a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök : Igen is azt állítom, hogy leltet a nemzet mindea jogosult vágyának és törekvésének érvényt szerezni, hogy ezen az alapon lehet sikeres, eredményes nemzeti politikát folytatni, s a mely perczben itt a parlament normális működése helyreállott, a mely perczben itt az alkotmányos működés előfeltételei biztosittattak, abban a perczben senkiben másban ne keressék a hibát, hanem vonják a magyar kormányt felelőségre, ha eredményt ennek az országnak nemzeti politikája terén felmutatni nem tud. (Hosszantartó éljenzés és taps a jobboldalon.) Endrey Gyula jegyző: Barta Ödön! Elnök: Barta Ödön képviselő ur személyes kérdésben kért szót. Barta Ödön: T. képviselőház! (Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Barta Ödön: A t. miniszterelnök urnak nagyszabású politikai beszédére a választ megadni lesz jogom, lesz módom, talán élni is fogok vele, de lehetetlenség szó nélkül hagynom most ebben a perczben is a t. miniszterelnök urnak azt a beszéde befejezésekor felém irányított, nagy vehemencziával mondott visszautasítását, a melyet egy nem létezett inszinuáczióval szemben használt. A t. képviselőházat hivom fel tanúul, az én memóriám, azt hiszem, nem esal, hogy nagyobb nyugalommal és minién személyi él nélkül azok ellen, a kikre vonatkozik, nem is szólhattam volna, sőt azt annak hozzátételével tettem, hogy ez nem személyek ellen szól, hanem magának a rendszernek bírálata, egy harminczöt esztendőnél régibb rendszer tapasztalataiból merített bírálat az, a mit mondok, hogy ugy látja a nemzet és ugy kell. látnia minden elfogulatlan egyénnek, a ki a politikai helyzetet bírálja, hogy a kormányrajutásnak, a kormány megtartásának hévmérője és mértéke nem az egyéni képesség, nem a rátermettség, nem a nemzettel való együttérzés, (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) hanem az a készség, a melylyel valaki az osztrák tendencziának szolgálatot tenni hajlandó, Ebben, t. ház, még eddig ezen házban sem miniszterelnök, sem senki más, a ki politikai bírálatra rátermett és a ki politikai bírálatnak ki van téve, személyi inzultust vagy pláne a holtak iránti kegyelet megsértését fel nem fedezte. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hiszen ennek az országnak minden panasza abból áll, hogy ezt az országot exploatálták egy idegen ország javára, (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) hogy ennek politikája nem magyar nemzeti. És ha ez nem igy volna, akkor miért beszél a t. miniszterelnök ur oly nagy lelkesedéssel és sokszor olyan nagy hatással arról, hogy a magyar nemzeti állam kiépítésére törekszik ? Hát ez az ezeréves állam még mindig nincs kiépítve? Miért nincs ? Azért, mert a mit ez a nemzet egyik kezével épit, azt a másik kezével lerombolja. (Taps a szélsobaloldalon.) Ebben, t. miniszterelnök ur, sem inzultust, sem egyebet nem látok, csak komoly politikai bírálatot, a melyet a t. miniszterelnök ur tarthat bántónak, mert az ő politikáját érinti, de nem tarthat sértőnek; abban nincs semmi sértés, mert az igazság a politikában sem sértés. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A mi pedig azt illeti, hogy egyik vagy másik elcsépelt igazság, arra nézve csak azt jegyzem meg, hogy a »Mi Atyánk«-ot többször elmondták, s még sem tartja azt senki elcsépeltnek. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Elnök: Gr. Apponyi Albert képviselő ur kivan szólani! Gr. Apponyi Atbert: Félreértett szavaim értelmének helyreigazítása czimén kérek szót, (Halljuk,.' Halljuk ÍJ Először is Eeilitzsch Arthur t. képviselőtársammal szemben, a ki beszédének azt a szövegét, a melyre én hivatkozom, magáénak nem ismeri el, csak azt a megjegyzést tehetem, hogy én az ő beszédét állítólagos formában idéztem, hogy igy ezzel alkalmat adjak neki, a mennyiben t. i. tényleg nem mondta volna, arra, hogy helyreigazítással éljen. A helyreigazást természetesen tudomásul veszem. De, t. képviselőház, én nem azért szólalok fel, hanem felszólalásra, késztet a t. miniszterelnök ur beszédének egy passzusa, a melyben ő tévesen értelmezi az általam elmondottak egy részét. Lehet, hogy én nem egészen világosan fejeztem ki magamat a kilenczes bizottságban történtekre és a kilenczes bizottság tárgyalásainak befejezése után történtekre vonatkozólag. Én azt, hogy a t. miniszterelnök ur a kilenczes bizottságétól eltérő programmal jött, mint tényt konstatáltam, de nem mint szemrehányást akartam kihegyezni vele szemben és nem akartam azt mondani, hogy ezzel ő mintegy szavát megszegte volna. Nem. Csak azt akartam kiemelni, hogy én a magam részéről kijelentettem, hogy a kilenczes bizottság megállapodásaihoz csak abban a feltevésben ragaszkodom, ha azok mellett mindnyájan megállunk, ha azokat változatlanul elfogadjuk; ennek folytán rám nézve megszűnt minden obligo, a mely engem a kilenczes bizottság megállapodásaihoz kötött abban a pillanatban, melyben a kilenczes bizottság megállapodásai nem a maguk egészében tartattak fenn. Azt hiszem, e tekintetben a t. miniszterelnök ur is igazat fog nekem adni. Végül a t. miniszterelnök ur beszédemnek azon passzusára, reflektált, a melyben megadottam, mert ugy látszott, hogy nem helyesen interpretáltam az ő fejtegetéseit, t. i. ő a katonai téren való haladásnak agitatórius előmozdítását, de nem magát a haladást ellenezte. A t, miniszterelnök ur még egyszer elmondta, — te-