Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.
Ülésnapok - 1901-400
4-00. országos ülés ÍWk márczius 12-én, szombaton. 143 hát én is egészen jól emlékeztem — hogy ő csak ezt az agitatórius eljárást itéli el, és kiemelte, hogy marad még teendő a 67-es alapon 'is elég. Ez igy van, t. képviselőház; nem vonom kétségbe, ámbár az ő beszédeiből nem domborodtak ki nagyon ezek a szempontok. De annyi tény, hogy mindenkonkrét indítvány, minden konkrét kezdeményezés, a mely különösen ezen padokról speczialiter a magyar katonai oktatás terén tétetett, az ő részéről következetes ellenzésre talált, (TJgy van! a haloldalon.) de e mellett ő mégis szivében hordta ezt a reformot. Megvallom, itt eszembe jut az én politikai életem kezdetének egy igen jóizű epizódja, a midőn t. i. először léptem összeköttetésbe az én mostani jászberényi választóimmal, akkor még nem mint jelölt, hanem mint agitátor —bocsánat a kifejezésért — boldogult b. Lipthay Béla jelöltsége mellett. Mi ebben a választási küzdelemben győztünk, azonban a mi legerősebb ellenfelünk, a ki mindent elkövetett a kormánypárt mellett és az ellenzék ellen, az akkori jászberényi polgármester, Pintér Mihály volt. Mikor a választási barcz lezajlott, én a szavazatszedő küldöttség helyiségében leültem egy padra, mialatt a választási jegyzőkönyvet irták, szerkesztették. Egyszerre csak Pintér Mihály mellém ült. Hallgatott. A végén is reám nézve vált terhessé ez a hallgatás, megszakítva tehát a csendet, azt mondottam: remélem, polgármester ur, nem nagyon bánja, hogy a csata a mi győzelmünkkel végződött? a mire ő nekem ezzel felelt: » Dehogy bánom! Nekem is mindig ez volt a czélom, csakhogy az embernek tapintatosnak kell lenni.« (Elénk derültség.) A t. miniszterelnök ur is ilyen tapintatos volt. (Derültség a. baloldalon.) Elnök: T. képviselőház! Minthogy az idő már előrehaladt és e tárgyhoz szólásra még többen vannak feljegyezve, javaslom, hogy a tanácskozást most szakítsuk félbe és az interpellációkra térjünk át. (Helyeslés.) Mielőtt azonban az interpellácziókra áttérnénk, a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve kívánok a háznak javaslatot tenni. (Halljuk! Halljuk!) Javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését holnapután, hétfőn d. e. 10 órakor tartsa és annak napirendjére tűzze ki az 1904. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatását. (Általános helyeslés.) Hozzájárul ehhez a ház ? (Igen.') Ezt tehát a ház határozataként jelentem ki. Most pedig, miután Udvary Ferencz képviselő ur nincs jelen, Holló Lajos képviselő ur fogja előterjeszteni interpelláczióját. (Halljuk! Halljuk!) Csendet kérek. Holló Lajos : T. képviselőház! Lehető rövidséggel szándékozom a honvédelmi miniszter úrhoz intézendő interpellácziómat megindokolni. (Halljuk! Halljuk!) Még a régebbi időben, midőn az országban a legutóbbi mozgalmak nagy hullámokat vertek és a hírlapokban mindenféle közlemények jelentek meg, névvel ellátva és névtelenül, a melyek a póttartalékosoktól, régi katonáktól, három évükat már leszolgált egyénektől származtak, megjelent a »Magyarország« napilapban egy közlemény, mely a Sopronban székelő Radeczky-huszároktól névtelenül küldetett be és a melyben ártatlan panaszkodások foglaltatnak. Többek között a következők (olvassa): »Lesz-e magyar kommandó, lesz e kétévi szolgálat és szabadság? És mi csak azt mondjuk a t. képviselő uraknak, hogy ... mi szegény közös katonák igen el vagyunk keseredve, hogy német kommandóval törnek agyon, a mi nekünk nehezünkre esik és hogy osztrák igáját kell hordoznunk. Mink, majd ha élünkre állunk, hamarább eldöntjük a dolgot, mint a képviselő urak az országházban. Valamennyi elkeseredett Radeczky-huszár nevében irtuk. Tessék előadni Pitreich urnak is, hogy mi a szándékunk.« Ezt & következő megjegyzéssel közölte akkor a lap (olvassa): » Előadtuk a derék magyar huszárok kívánságát, de hozzátesszük azt a kérésünket is, hogy soha egy perezre se feledkezzenek meg arról, hogy az ország jogait nem erőszakkal lehet keresztülvinni, hanem csakis alkotmányos eszközökkel. Viseljék tehát türelemmel nehéz sorsukat, ne szegjék meg soha semmi körülmények között az előirt katonai fegyelmet. Oktalan kárt okoznának ezzel maguknak és értük aggódó családjaiknak. Martirságok, szenvedések nélkül még egy nemzet se küzdötte ki jogait.« Türelemre, kitartásra buzdította az újság az illető czikknek beküldőit. Ezen névtelen közlésnek alapján Sopronban a huszárok között egész inkvizicziót tartanak; letartóztatnak számos egyént, nem tudom, hogy kiket az arra irányuló nyomozás alapján, hogy ki lehetett ki ilyen névtelen panaszt az újságnak beküldött ugy, a mint az közzé tétetett. Bocsánatot kérek, annyira még sem élünk az inkviziczióknak korszakában, hogy ilyen nehéz időkben, a midőn számosan olyan nagyon súlyos sérelmet szenvedtek és a midőn érthető, hogy az illetők panaszaik elmondásával lelkükön könnyíteni igyekeznek, a katonai hatóság alkalmat vegyen magának arra, hogy ilyen széleskörű nyomozásokat indítson és ártatlan egyéneket fogházba vessen, csak azért, hogy kinyomozhassa, vájjon nem köztük van-e a névtelen levél írója. Nem gondolom, hogy a t. honvédelmi miniszter ur humánus érzelmeivel ez az eljárás egyeznék. És, bár sajnálom, hogy nincs jelen a miniszter ur — szándékom volt el is halasztani az ő jelenlétéig interpellácziómat, — de minthogy teljesen ártatlanul szenvedő egyének érdekeiről van szó, mint erről tudomást szereztem, nem késhetem ezt a kérdést interpelláczió alakjában a t. honvédelmi miniszter ur szives tudomására
