Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.
Ülésnapok - 1901-400
400. országos ülés 190b márczius 12-én, szombaton. 141 Hock János: Ö is turbulens elem ? B. Kaas Ivor: Mint a kalocsai érsek! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ha a mértékét b. Kaas Ivor t. képviselőtársam adja meg, akkor nagyon kevesen lesznek turbulensek! (Élénk derültség jobbfelöl.) Fel kellett hoznom ezeket, hogy helyreigazítsam t. képviselőtársamnak azon nyilatkozatait, a melyekből csakugyan vagy igazságtalan vádat lehetett volna kovácsolni a múltra, vagy meg nem érdemelt gyanút a jövőre nézve. Munkálkodásunk sokkal rövidebb, az eddig rendelkezésünkre állott idő sokkal kevesebb volt és a kormány csakugyan égetően sürgős teendők által sokkal jobban igénybe volt véve, semhogy még négyhavi működés után befejezett tényekre mutathatnánk rá. Azonban, azt hiszem, minden önhittség és a szerénység miuden sérelme nélkül állithatom azt, hogy a kormány, a mely nehéz viszonyok közt vette át az ország kormányzatát, rövid négyhavi működés alatt tanújelét adta annak, hogy becsületes erőfeszítéssel, (Igaz! Ugy van! jóbbfelöl.) igyekszik az ország közviszonyait rendbehozni, és becsületes erőfeszítést tesz annak a reformtevékenységnek előkészítésére, a melynek nemzeti és szabadelvű irányban az egész vonalon meg kell indulnia, mihelyt ezek a feltorlódott teendők végre-valahára elintéztetnek. (Helyeslés jobbfelöl.) Végül, t. ház, még csak egyet. (Halljuk! Halljuk!) Az én t. képviselőtársam, Barta Ödön, I>ártállásához híven ismételte azt az annyiszor felhangzott mondást, hogy a dualisztikus rendszer mellett a magyar nemzet nem fejlődhetik. (Félkiáltások a szélsöbaloldalon: Igaz is!) T. képviselő urak! Ezzel az állítással szemben egyszerűen a tényekre lehet utalni; lehet utalni arra az óriási fejlődésre, arra az óriási haladásra, a melyet a magyar nemzet a dualisztikus alapon tett mindazon korszakokban, midőn a dualisztikus alap által nem okozott, elő nem idézett pártharczok le nem kötötték és meddőségre nem kárhoztatták. (Ugy van! a jobboldalon.) És ha ehhez — és ezt bízhatta volna másokra t. barátom — hozzáteszi azt a szintén elcsépelt mondást, hogy Magyarországon a kormányképességnek előfeltétele az, hogy az illető kormányférfi készséggel bírjon az uralkodó környezetének politikájára és a felfelé való kedveskedésre, engedelmet kérek, (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) ez nem igaz most és nem volt igaz soha. (Ugy van! jóbbfelöl. Ellenmondás a bal- és a szélsöbaloldalon.) És azok a sírjaikban nyugvó nagy férfiak, a kiknek emlékét önök is tisztelik, t. képviselőtársaim, nem érdemlik önöktől, hogy sírjaikban az emléküket azután így meggyalázzák. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Ez politikai bírálat!) Bocsánatot kérek, van olyan politikai bírálat, a mely nagyon közel jár a személyi bírálathoz, az a politikai bírálat, a mely az én magyar hazafiságomat vonja kétségbe, a mely azt mondja, hogy én a magyar nemzeti jellegről bárkinek a javára egy jottányit is lefaragni engednék, az már nagyon közel férkőzik az én személyiségemhez ; (Elénk helyeslés a jobboldalon.) azt teljes jogom van azután rossz néven venni és teljes jogom van, mint méltatlan személyi hantáimat, visszautasítani. (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Endrey Gyula: Hol van a magyar hadsereg ? Gr. Tisza István miniszterelnök: A t. képviselő ur hivatkozik arra, hogy én ismételten kijelentettem, miszerint egész politikánknak legyen alapgondolata a harmónia nemzet és uralkodó között és kérdezi tőlem: hát ez a harmónia elérhető-e máskép, mint ugy, hogy a nemzet mindig aláveti magát? Ezt az állítását megint egész határozottan tagadom. Az 1867-iki kiegyezés megteremtette ezt a harmóniát ugy, hogy akkor számos évszázadok óta ellentétet képezett kérdésekben becsületes kompromisszum jött létre. (Ugy van! jobb felöl.) Mindaddig, míg ehhez a becsületes kompromisszumhoz ragaszkodunk, mindaddig, míg azokat a kérdéseket, a melyeknek megbolygatásától a magyar nemzet akkori vezérei, a legtisztább hazafiságtól indíttatva, elállottak, újra fel nem bolygatjuk: mindaddig a kerek világon nincsen alkotmányos uralkodó, a ki a nemzet minden vágyát, minden törekvését, minden igyekezetét melegebben istápolná, mint ő Eelsége. (Hosszantartó élénk éljenzés a jobboldalon. Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ugron Gábor: Nem mi vagyunk a királyért, hanem a király van miértünk! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ne kívánják, hogy itt erre számos példát hozzak fel. Etaihatok az egyházpolitikára, utalhatok a most utoljára \ lefolyt katonai kérdések elintézésére, mint megannyi fényes jelére annak, hogy a magyar nemzet törekvései, a magyar nemzet vágyai süket fülekre ott nem találnak. És ha a képviselő ur azt kérdezi tőlem, meggyőződésem-e, (Halljuk! Halljuk!) hogy a nemzet vágyainak érvényt lehet szerezni odafönt, arra mint becsületes ember azt válaszolom, hogy igenis meggyőződésem, hogy a mint nyugtot hagyunk mindazoknak a nagy kérdéseknek, a melyek 1867-ben elintéztettek, ezen az alapon, a békés fejlődés alapján tovább haladva, igenis érvényt lehet szerezni a magyar nemzet minden jogos igényeinek, minden jogos törekvéseinek. (Ugy van! a jobboldalon.) Polónyi Géza: Ki irja a nemzetnek elő, hogy mikor mit tegyen? (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ezt a nemzet többsége határozza el, de nem a kisebbség. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a balés a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.)
